Szabó Lőrinc: Száz kérdést, ezret
szálaz szét minden sajgó pillanat;
s csak ilyen van. Jajdulok: Hát szabad,
szabad volt ezt…? Mi okod…? A valódi,
a végső már sose fog kitudódni,
agyam mégis csak az után kutat
de bármit tesz, minden titkod marad:
s késő sírni, vergődni, tanakodni!
Igen, ez a legrettenetesebb,
hogy nem lehet, nem lehet, nem lehet,
hogy minden erőm semmit se tehet:
minden dolgunk oly intézetlen áll,
mint kezdetben, mint mindig, mint – – – ?
mielőtt elintézte a halál.
