Finta Éva: Montázs
Aztán már végül semmi sincs.
Nagy, kettévált szív a világ.
Csurgatja egyre apróbb cseppben
egyre feketébb gyöngysorát.
Sok Dali-képből, földrengésből,
Picassóból kididereg
a dolgok mobil lánchalála
és Attila, a kisgyerek.
Pöfékel még, pipáját tölti
vulkán, gyárkémény, kályhacső,
de már csak füstje van és fénye:
egyre kevésbé hihető.
Aztán már végül semmi sincs:
a világ mobil lánchalál,
hidegen olvadnak a fémek,
Peer Gynt csak rézgarast talál,
Elektra élettelen arca
még mint sziréna, felsikolt:
kell lenni valami Igaznak,
hisz már elérhető a Hold.
Aztán már végül semmi sincs.
Akvárium, aranyhalak
imitálják a tágabb létet
és Kőmívesnék a Falat –
aztán már végül semmi sincs.
Nagy, összevarrt szív a világ.
Már csak a fájdalom dobog,
és csend mutatja fogsorát –
aztán már végül ennyi sincs.
1980.