Oravecz Diána: Tükör a tükörben
Tükör a tükörben, én az énbe belerejtve.
Egy égen szálló papírsárkány szemével látott a szemem:
Figyelve a Hamisságot és ármányt, a baljós beteljesületlenségeket,
A tenyerembe vésett magzati bölcsességemet, a jövőmet.
Lelkem kertjének kútja harmat helyett, könnyeket köpött
Régen tudtam én ezt, mert én voltam a magam jósa,
a saját sorsomat szövő, aki látott, de nem engedett utat a szónak.
Tükör a tükörben, a szem látja a semmit, a szív a végtelent.
Szemed hibáim látta, szíved végtelen szálat, az elkerülhetetlent.
Tükröt törtél. Az álomvilágot, melyben minden lehetetlen,
Lehetetlenségével pedig minden lehetséges, magadért élve eltemetted.
Munkádnak gyümölcsét, viharodat én arattam, az elemek szeszélyének éltem.
Tükör a tükörben, szemmel láthatóan ok okozati dolog az ürességem.
Daloló dráma, kettétört tragédia, félig játszott színdarab
És most a meg nem alkotott mű ott sajog minden ki nem mondott szavadban.
Vajon meddig pörögjön a homokóra, hogy a homokszemek szilánkjában,
Mint aprócska emlékeket őrző tükrökben, meglásd végre a lezáratlant múltat,
Mi csipkerózsa álmot alszik, mi tüskéit a jelenedbe és jövődbe szúrta..(?)
2010. január 11, Las Vegas