Sajó Sándor: Kitépett lapról
Iszonyú ínségben,
Sír az Igazság is
A fenséges égben;
Kísértenek holtak.
Élők dulakodnak,
Patkányok és tetvek
Egyre szaporodnak.
Bujdokol a bánat,
Tündöklik a hívság,
Az arcátlanságot
Ügyességnek hívják;
Megnyüzsdült utcákon
Rongyos éhes fázók,
Töfögő hintókban
Úri panamázók…
Rothadozó földön
Terpeszkedő Balkán,
Keserű sóhajtás
Öngyilkosok ajkán;
Papagáj csak raccsol.
Vijjog a sok vércse, –
Magyar urak dolgát
A jó Isten értse…
Elfogy az imádság,
El a káromlás is, –
Én már virrasztottam,
Virrasszon már más is;
Nem tudom, mi jön még,
S jaj, nem merem tudni,
Fáradt is vagyok már,
Hadd menjek aludni...