Csiki László: Este van, Este van
útszéli lámpák fényködében,
égből csurgó utak pók-közepén,
kicsiny-kis Európám -
simogassuk meg.
25 banis a szemem előtt -
szemem fehérje eltakar.
Miért, hogy a tekintet, akár az olló,
csak országra, földrészre nyit,
s ha nyit, miért nem szakít,
a mindenségből magának valamit?
Európává ez egyetlen föld
gyermeki kaleidoszkópban,
hármas-tükör-versben sokasodik.
De szembe jövő apjára a gyermek:
rám kérdeztek tükreim, a versek,
s ha a világ olyan, mint százszor is leírtam:
elfér a zsebemben - hideg ebédem az újságpapírban.
Európa - micsoda nagyképűség,
micsoda luxus idefentről...
Bé lépcső, VII. mennyország -
szárítkoznak az angyalok,
a szárnyas pelenkák.
