Szabó Ferenc: De profundis
most ébredek a kábulatból
most csak fájó húscsomó vagyok
alig több a semminél
agyamat most tölti fel
a mormoló memória
s a szikrázó öntudat
Te aki nevemen neveztél
s képmásodra teremtettél
hajolj le hozzám
emelj föl ments ki engem
az örvénylő kínból
a pokol bugyrából!
Istenem! hozzád kiáltozom
és segítségül hívom
Fiadat ki megjárta a poklokat
de feltámadott harmadnapon
1999. szeptember, műtét után
