Fükő Dezső: Angelus
s vetetlen még az ágyad,
hová nyugodni térj.
Küszködtél. Mindhiába,
nem értél célba. Kába
szívedre rázuhant az éj.
Nézd, minden elsötétül,
s te mégis lámpa nélkül
botorkálsz egyre lent.
Térj végre hát magadhoz.
Sorsodba mért avatkozz?
Figyelj! Üzenni fog a csend.
