Pethő László Árpád: Március idusán
álló szédületes árok
remény-foszlány hozza
céltől fosztottan viszi -
időtlen térben forog
utánad iramodván
senki földjén landol.
Teremt is néha vonzó
időt - míg ketyeg ama
zárolt óra a fejben -
elmében kong a lélek
nálad nélkül nem is
ölelne - ölne - hisz
tán már a törvény
ökle sújt le oda -
délben este s reggel
indul veled is az űrkomp
keresd - találd meg újra
ereidben a fény márciusát.
