Berda József: Elmélkedés a badacsonyi diófa alatt
Boldog barátom! ha a honi térség nem
növeszt szárnyat már nekünk a szabad
repülésre, mégis vigasztalódjunk: végső
vigaszul reánk borul még derék
diófád tündéri terebélye, ritka
védelmet adó sátrunk e pokoli,
fülledt időben!
Itt ülünk, hallgatunk
s beszélgetünk boldog-bölcsen a tudnivalókról:
az emberibb országról, költészetről s
mindenről, amikről beszélni mindig
érdemes leszen, míg áll a végtelen világ.
Mily jó, hogy nem zavar senki gonosz most,
s áldhatjuk hűs árnyékát dús lombozatú
fádnak, mely alatt még érzőbb énekekre
zendít a heves lelkesedés!
Áradó áldásom anyai ölelést sugárzó
vén diófádra s nyelvet oldó csupa-íz
badacsonyi borodra, mely mély titkokat
bontott ki bennünk végül!
