Tornai József: A szerelem mennybemenetele

Sajnálom, hogy csak így,
                állat-testvéreink módjára
         tudom kifejezni
         szomjúságom önkívületét:
vesszőm bimbózásával,
öled fölnyitva,
csókjaimmal támadva
                      csókjaid ellen,
        hajad sásfészkében fuldokolva
         vagy csípőid átszorítva
                         mind a tíz ujjammal,
míg farod
      a szerelem mennybemeneteleként
       magasodik elém;
sajnálom, hogy csak két újszülött vad
           diadalmas sikoltása és rémülete
         egyesíthet minket
     az óriás nyárfa lábánál,
hol minden fűszál izzad, a levelek
            gőzölögve pusztulnak térdünk alatt;
            sajnálom, hogy megint lezuhanunk
                         a sötétségbe
a hús és vér ízeitől:
        szépségeidtől, mely fehér köldököd
                         és combod tövének szépsége,
              egybecsorduló, titkos nedveink
      és ideg-érintéseink szépsége.
Ki tehetne minket áramló nappallá,
                     hulló címerű holdvirággá?
        Szeretném, ha végre én csak én volnék,
                          te pusztán te
           szervek, közvetítő testrészek nélkül;
hajad denevéres barlangjából,
                      tested sercegő fáklyáiból,
          bejárataid homályos csipkéiből
        megcsap a szorongás:
              így lépek
                      egy másik test-földrész
folyóinak, dágványainak
                  nyelvemre lefordíthatatlan
          csapdáiba.
           Így indulok feléd
karodon-öleden, szakadozott évszakaidon át
                           egészen ártatlanul.
            Mert istent keressük
         de nézd a fények között
elizzó erdőt:
                 isten elérhetetlen.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf