Erdélyi Tibor: Tél-tábornok elhordja magát
Mily balga is volt a hit, mily fonák!
Hisz tavaszjöttén a hóodvakból
előjönnek a katonák.
Frissek, kemények a legények ők!
Zúgó folyam kél a hó alól.
Úgy indul meg, mint rügyben az élet,
úgy indul meg messze valahol.
Megindul a páncélos folyó.
Előtte meg nem áll a gát.
Tél-tábornok megszégyenülten
hordja el népét s árva önmagát.
Jaj, mi lesz itt tavasszal…!
Jaj, mi lesz itt, jóságos ég…!
Táncraperdül a vörös világ,
és táncra a vörös söpredék.
A hó is mind elolvad egyszer
s a reménység is odaát.
És tavaszjöttén a hóodvakból
– jaj, akkor jaj! – előjönnek a katonák…