Nagy Miklós: Kolomp a templomban

Hogy versem nem mélyhangú zsoltár?
Nem tömjénszagú, nem papos?
Hát, az én bús szüret-kádamból
Az Élet csak ilyet tapos!

Lehellem azt, amit beszívtam.
S amit én érzek, az igaz!
Vérző vidék magyarja lettem
És maradok halálig az.

Ti hozzatok boldog Toronyból
Harangbúgású dallamot!
Bongjon tőle a magyar erdő,
Az elfáradt, a zaklatott.

Én a magyar erdők kolompját
Bátran a templomba viszem.
Kolompok, hogy hallja Isten
Vigyázó-szent felhőiben.

Hogy versem nem mélyhangú zsoltár,
Mely tömjénfüst közt égbe ront?
Ha tudnátok, mily szép imádság
A bánatos magyar kolomp!