Takács Erzsi: Zsoltár

Uram!
Akarok, mert te akaratot adtál,
Hogy cselekedjem vele szabadon.
Legyen meg a te akaratod mindig,
Uram!
Szabadon, önként én ezt akarom!

Uram!
Fehér reggeltől feketedő éjig
A te földeden járjak emberül.
A mindennapi kenyeret te add meg,
Uram!
Ahogyan az én munkámból kerül.

Uram!
Ne legyen nekem semmi-semmi másom,
Csak a lelkemnek adj olyan erőt,
Amilyenből a földedből kinőlnek
Az erős tölgyek, kicsiny ibolyácskák
És a sudaras, illatos fenyők.