Petri Mór: Szent Margit kolostorának romjainál

Itt vezekelt a szépséges királylány,
Itt a teremben volt a káptalan.
Szűz s Boldog Margit, ó boldogtalan,
Ki nem magad, de néped láttad árván.

A tatárcsorda ölt és pusztított,
Füstölgő falvak jaja szállt a légben,
Belévegyülve átok és szitok,
Vadkeselyűk szállingóztak kevélyen.

Fátyolt öltöttél. A Balsors haragja
Rázúdult most is a vitéz magyarra,
Akit kiáltó darabokra tépett.

Mult és jelen egy gyász és ravatal,
Romok felett sír gyász-sajtolta dal:
– Jön-e jobb kor, megváltva hívő népet!

A Nép, 1923. dec. 25.