Pósa Lajos: Az ősfa
Öreg, ősfa vagyok:
Magyar nép szent fája:
Pusztaszeren fakadt
Arany alkotmánya.
Sűrű sátoromban
Turulmadár költött,
Nyújtottam árnyékot,
Teremtettem gyümölcsöt.
Álltam a viharban
Századokon által,
Csatáztam felhővel,
Csattanó villámmal.
Lombomat szaggatta,
Ágamat tördelte,
De a derekamat
Ketté nem törhette!
Százszor nagyobb vihar
Döntsön bár a porba:
Romjaimat bőszen
Hiába tiporja!
Soha ki nem tépi
Gyökereim a földből
Ébredő nap csókján
Újra csak kizöldül.
Ezer új ágat hajt
Levéllel, virággal,
Beborítom népem
Lombok sátorával.
Még erősebb leszek
Új életre kelve…
Halhatatlan vagyok!
A szabadság lelke!