Dóró Sándor: Szerelem
s a színesedő, barnuló földeket
betakartam puha, okos gondolattal…
A bogarakat elküldtem a levelek
csendje alá, hogy pihenjenek…
Az égen bóbiskoló csillagokat
elfújtam, hogy aludhass!
A csendet csendre intettem
szívremegve, hogy fel ne rezzenj…
Lépteimet álmodba szőttem,
hogy álmod szebbé tegyem!
S ha felkelsz: mosolyomban
tisztára fürödhetsz!
Felébresztem a hajnalt is,
hogy örömöd fényes legyen!
