Szántó Róbert: A szellem látogatása

Éjfélre jár. A csönd zenél szobámban
S magányomból kilépve, meseszárnyam

Kibontom. Vaj’ megtilthatod-e nékem,
Hogy szellemem az ajtódon belépjen?

Ha feléd közelítek óh kegyetlen
Távoznom kellett százszor is leverten.

És most, és most ha megkondul az éjfél
Szellemem ott áll ágyadnak fejénél.

A lelkem hajlik testednek fölébe,
Hogy nagy szerelmét újra kipörölje;

Hová e porhüvely csak félve lépe
Leborulok az ágyadnak elébe.

S ki epedésem eddig sohse láttad
Vad bosszúállón csókolom a szádat…

Vámpírja leszek lázadó szívednek,
Kiszürcsölöm jaja az utolsó cseppet.

Kiürítem amikor nem is látod
A gyönyörökkel telt aranykupákat…

… A nagy magányt már százszor átöleltem,
Amikor benne képedet kerestem.