Zrínyi Miklós: Mindenben szerelem nagyon uralkodik
Mindenben szerelem nagyon uralkodik,
Ez széles világ is mind néki adózik.
Nézd, szerelem miátt madár mint kínlódik.
Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.
Az szerelem miátt nem találja helyét,
Gyürüről fenyőre változtatja helyét,
Mindenütt újitja szép siralmas versét,
Mert bánja társának tőle távollétét.
Hát özvegy gilice, mert elveszté társát,
Mikor száraz ágról terjeszti panaszát!
Untalan, óránként neveli sírását,
Bánatban nem látni néki lankadását.
Nem szólok ezekről, mert gyönge madarak,
Talán nem csudálod, szerelemtől aggnak;
De ki szerelmesebb, mint az fene vadak?!
Griffek, oroszlánok s kegyetlen hiennák?!
Kegyetlen az erős és vitéz oroszlán,
De nősténye előtt szelíd, mint egy bárány.
Ama különb szőrű, szép mint egy szivárvány,
Vad tigris: társához mint együgyü bárány.
De mi vagyon fenébb iszonyú medvénél?!
Ez is szerelemben nem mint kegyetlen él, –
Zöngnek a kősziklák ő bömbölésével,
Társat keres magának sok mesterséggel.
Tudja az szerelmet az szarvas, mit tészen;
Addig nyugodalmat magának nem vészen,
Míg ordításával sok panaszt nem tészen,
Míg kedves társától örömet nem vészen.
Mit nem csinál a ló, és mit nem fáradoz!
Nyerít, rug és kapál, míg nem jut társához;
Lángot fuj szájábul, szivében halált hoz,
Más lovat ha közel lát kedves társához…
1645 előtt
