Fáy Ferenc: Őszi számadás
-- szolgálva mást és elhagyva magad –
feszíted fel a göcsörtös egekre
iszonytató, kemény halálodat.
Ez nem megváltás! – Nincs, ki felfigyelne...
kakas se hirdet... nyelv sincs, mely tagad,
s csupán a latrok rádköpött kegyelme
enyhíti majd a szomjúságodat.
Ki fog levenni? – Van, ki átemelne
az esték roncsán? – hol a rád-szakadt
idők fölött csak áruló szavak
s e rád öltött kor légy-beköpte nyelve
kurjongatta a részeg végtelenbe
magad-se-hitte megváltásodat.
