Vári Fábián László: Boszorkányidéző
Adjon az ég
még több esőt,
hajlongj, suhogj
arcom előtt!
Jössz, tudom, az éj felével.
Pusztulj, tűnj a derengéssel.
Hét éj múltán újra jöjj el
veszejtéssel, puha köddel,
evilági lángolással,
tisztátalan tisztasággal.
Kar karoljon, öl öleljen,
szem mélyéről hajnal keljen.
Égesd a szám igaz vérrel,
szőjed ingem minden éjjel.
/1975/
