Rácsai Róbert: Varázslat szenteste

Dérszakállt növeszt a fűszál,
fehér csillag a faágon,
kéményekből szelíd füst száll:
közel jár már a karácsony.

Fagyott pára fest üvegre
jégangyalt és jégvirágot,
nézek mindent elfeledve,
s úgy hiszem, hogy csodát látok.

Szentestén egy varázslat vár,
gyertya gyúl, s menekül sötét,
Krisztus újra közöttünk jár:

szozattovabbacikkhez

 

Szentjánosi Csaba: Emlékvers

Sokat gondolok rád,
mióta rád csak gondolhatok,
lelkem azóta: sivatag,
de eléd pereg le a homok.

Sokszor becézlek, simogatlak magamban,
hátha meghallod, megérzed,
hogy virágodban, kenyeredben
belőlem is van áradó élet.

Minél messzebbre kerülsz, érdekes módon,
annál tisztábban látlak,
égig emel a léggömb,
amit belőlem fújt a bánat.

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: Füllung

Ha még hiányozna valami belőlem,
kipótolom vattával
és ábránddal.
Aztán túllépek magamon,
s álmodom,
amint egy idősík a vállamra települ.

Miért-labdákkal játszás közben
magamat látom,
amint kábulatnyi érzelem
csorog végig
a számon.

szozattovabbacikkhez

 

Valek Tünde: Aventurin

„Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est."

Egy szerény ékszer, egy medál
Magában összegyűjtve a Sarki fényt
A kő kékeszöldes csillogása
Tükrözi az éji Nap rejtett jelét
Derült, októbervégi éjszakán
Zöld szalagok nyúlnak függönnyé
Szelik az eget felfénylő indázással

szozattovabbacikkhez

 

Barna Zsolt: Üres lapok

Mint patak vájta sziklakarcolat,
a könny úgy cserzi fel bőröm.
Bánat borítja el ma az arcomat
saját lelkem lett a börtönőröm.

Úgy vetkezik most le az élet,
ahogy hull a fáról az ősz levél
Mint ágak -reccsennek az évek,
a halál nemsokára hozzám is elér.

Ahogy anyám, apám és testvérem
a föld már jótékonyan befedte,
pedig lett volna még szükségem,
de a sors őket idő előtt temette.

szozattovabbacikkhez

 

Bíró Rudolf: Felcímkézve

Fogatlan fotocella-száj nyeli
A shoppingoló próba-babákat.
Egyik lábán alig 5 perces lábbeli,
S mint, aki háztartásbeli,
Méregeti a botox-kacsákat...

Tűsarkon fordulna, de még illeg,
Ünnepelni jött egy álnév-névnapot.
Tinédzser-tükörben szelfiző milfek,
Rövidre hagyott póráz tekintet
Ugatja a hasonló Make-upot.

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Menny gyantaillata

szeretnék
csodákat néven nevezni,
de fölröppennek,
akárha
nyakukon lépnyomú
gerlék.
esők mögött
csak
vézna erekben
égbenszentelt esővíz
rejtezik
holnemvoltak

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Hangulati tényezők

Felnéz.
Két csillag közt
fekete út.
Tűnődik.
Újra megvívott
lélek-háborúk.
Előre néz.
Két mécses
fénye közt a név.
Sötétbe burkolódzik.
Nem látod,
csak érzed.
Megérintenéd.

Fülöp Kálmán: A menekülés hullámai

Mindennap várom,
hogy szűnjön a remegés
a nappalok játékain sűrűsödő
redőim mögött, amelyre
ráhullnak a keserűség gyöngyszemei -

sűrűbben fosztogat az idő,
egyre kevesebb a barát -
lassan elveszítem önmagam,
s az élet szálai egyre mélyebben
simulnak,a nappalok homlokára -

valami nincs rendben körülöttem,
s csak a lélek simogatása mintázza
szerény napjaimra a menekülés
csendes hullámait...

Herczog Gyuláné Pilla: Múlhatatlan

Sokfelé az ősz kísér.
Helyetted.
Eszembe jut egy tél, egy állomás,
annak órája;
mikor
a vonatkerekek csikorgása
közt belédszerettem.
Arcodon pihent vágyad.
A dér sem takarhatta el.
Eléd álltam, köszöntél, s akkor,
amikor a cigifüst elhagyta
húsos ajkad,
már akkor tudtam

szozattovabbacikkhez

 

Irlanda Máté: Minden életet ünnepelni kell

Mottó: Máté, héber eredetű férfi keresztnév, jelentése: Isten ajándéka

Van -e szívhangja a magzatnak, ha senki se hallja?
Van
egy viccem: ki nyerte a bújócskát a II. világháborúban?
Ki más, mint Isten?
Bár belegondolt itt abba bárki már,
hogy hol tartana ma a világ
túlnépesedése
a II. világháború 75milliós embervesztesége nélkül?
Mi? Hogy te ott igen? Ja, te vagy az?

szozattovabbacikkhez

 

 

Istenes Tibor: Kint és bent

Kifelé élünk, befelé rohadunk.
Befelé félünk, kifelé rohanunk,
Magunk elől.

Felfelé nézünk, lefelé taposunk.
Lefelé élünk, felfelé kaparunk,
Magunk elől.

Kifelé szúrunk, befelé fut a tőr,
Befelé vérzünk, kifelé gyötör,
Kezünk megöl.

Kezünk meg öl...

Kalász István: Őszi szélben Szókratésszel

Városszéli mezőn állsz
velem fent új sárkányom
lebeg a szélben tartom húzom
zsinórt majd elengedem
menj sárkány boldogulj
mert mennyi minden van
amire nincs szükségem de van
ami a minden… és szótlanul ki
simítom hajadat az arcodból.

Kemecsei Gyöngyi: Megváltás

Ez egy
keresztre feszített
szerelem...
Rajta
az eszmélet
megdöbbent
arca ül.
De nincs halál,
mert tudja már,
hogy
minden két lator közt
egy megváltó feszül.

Kőműves Klára: Csendesül

Nem szükséges a görcsös kapkodás.
Elegendő pár tiszta, csendes pillanat
a mécsesek lángjáról lobbant emlékek
közül, melyekből jelenlétet idézve újra
mélyünkre szállnak a kedves, jóízű
mosolyok, vagy az őszbe burkolt tompa
hangszíneken sodródó jellegzetes szavak.
…elegendő a pillanatnyi csendességbe
megbékélve mártózó tudat, hogy Isten
olthatatlan világosságának színe előtt
táplálja örök forrásából mindnyájukat.

Lackfi János: Rádióadó

Növekedni, mint a fa, kimérten,
sejtről sejtre, miliméterről miliméterre
tágítva terünket a létben, többnyire
pontosan felmérve, meddig tágul még
a kéreg, meddig nyújtózzunk, meddig ér
takarónk, olykor pedig nekifeszülő akarattal,
melytől a repecskes burkolat kicsattan,
és nedvek sisteregnek ki a nyiladékon,
csurognak fanyar, habos köpet gyanánt a földig.

szozattovabbacikkhez

 

Márton Károly: Nyári morfondír

Míg a nyár itt időz,
Párizsban sincsen ősz.
Érik a sok gyümölcs,
Riogat már a csősz.

Van egy fa, lombtalan,
Többinek lombja van.
A búza megérett,
Átéltünk fél évet.

szozattovabbacikkhez

 

Máté László: Prédika

semmit se látsz, mikor magadba nézel
megváltod lelked pár aprópénzzel,
orrodnál fogva vezet a lány,
mit eszel rajta, örök talány

nem vagy már több, mint porladó várrom,
összeomlásod naponta várom,
mit ér a prédika, szentbeszéd,
jövődet szerelem szedte szét

Nagy Horváth Ilona: Táj

/Holló László azonos című festményére/

Lassú harangszó járja
a puszta markán kinőtt
házak szelíd közét.
Otthonok fehér arcain
pihen a véget ért
dologidő.

Ma komor szik,
tovább szigorú kunhalom.
Táj.
Akkor mosolyogva várt
még bennünk’ a fűkócos
harsány dombtető,
s hajunkba pipacsot
szórt a nyár

szozattovabbacikkhez

 

Paál Marcell Hesperus: Kálvária

Strandpapucsban,
titokzoknival téblábol
egy megtűrt isten itt.
A vadak között,
túl szelídre edzett,
kukában is turkál,
néha reszket. Álruhája
olyan, mint a sorsa:
foltozott, a szakálla
kevéssé gondozott.
Álmatlanságában
néhanapján csillagokat
ráz az égre fel.
És meglepődik,
hogyha visszaesnek.
Már nem érdeklik

szozattovabbacikkhez

 

Péter Éva Erika: Vess szenet, anyám

Anyám, a partok egyre távolabb
vonuló fecskék - reped a lárma,
savanyú vágyakat ráz fel a köd,
az ősz lengő köteleit kuszálja.

Az éj süllyedő teknőjében lélek,
a lángoló szavak harangjait
a roskatag hajnal még hazahordja,
de lassan se ösvény, se ócska híd.

Lélegzetgolyókba felejtek
- a pallótlan mélyből él, ki hazajár -
még felverődik egy-egy részlet

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Évek kalitkájában

zuhanás előtt nem kiáltanak
a levelek, nem sikoltanak a fák,
ha féreg rágja kérgüket. hova
vesznek a szavak az oxigén
énekében? hova enyészik el
az élet igazsága?

mint érben a plakkok, lerakódik
a hangszálakon a hallgatás.
évek kalitkájában kövérre hízik
a remény madara (bátor vágyak,
vérszegény próbálkozások
a szabadulásra), mégis marad.

szozattovabbacikkhez

 

Pethő László Árpád: Örökké élve

- A mártír 15,16...emlékére -

Már csak itt leled
meg a"szégyentelen" vég
menekülését -
itt a Kárpátok
karéján belül - kívül
tágasabb a lét -
de harmadjára
bejönnek a békesség
üzletelői -

szozattovabbacikkhez

 

Rácsai Róbert: Akarom, hogy mindörökké

Falevelek hullását akarom.
Öregedő vacogását a télnek.
Szerelmes csókot ébredő tavaszon.
Zivatar szagát tűzforró szélben.

És lássam az éjt. Halljam a csendet.
Perzseljen Nap, verjen jégeső.
Hulljon arcomra hajnali permet,
itt legyen boldog a szeretkező.

[…]

szozattovabbacikkhez

 

Tóth Zita Emese: Pszt

Kicsiny parittya száll a szélben,
útvesztőben némán nézem,
megszakad bennem minden ínszalag:
most csak csendben, csendben
maradni szabad.

Hasára fekszik magányos virion.

Messzi testben tán párra is talál,
szaporodik, rájön a halál:
szövetség kell, szövetség,
jól tudom. A vírussal együtt
mutatkozom.

Párban ölnek tiszta sejteket.

szozattovabbacikkhez

 

Vámos Hang György: Borostyán

„A teremben sétálgatnak a ladyk,
És Michelangelót dicsérik.”

ma sem rogyott az ég a földre.
a butaság, hogy vak célját betöltse
-- önként hizlalt, rút, fekete gyöngyként –
a pisla’ értelem hunyorgó fél karéja,
álomtalan éjünk ránk csukódó héja
„. nász az avaron ”
(-- ha akarom ?)
s nagy kincs, ha olykor
bármit is találunk,
hisz’ szépen gügyög, növekszik halálunk:
-- íme, már jár is!

szozattovabbacikkhez

 

Zajácz Edina: A halál fekete libegőjén

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.

"Mendegél az Ősz tarka üstökkel..." - október

Andruskó Zsuzsi 1jpg

Albert Zsolt: Éjszakai páncél

Megfagyott égitest az emeletes házak falai között,
beszorult hang vagyok a test lépcsőházi folyósóján.
Kitágult pupillák ragyognak esténként a tűzfalról,
mellkasomon csillagok, a tejút tüzében haladok.

Hazát vinni az emeletre, beültetni beszélgetések
futónövényeit, néhány bárányfelhőt a képkeretbe.
A postaládában denevér alszik, páncél a sötétség.
Az ébredés lassan felolvad, a reggeli pirítós tetején.

Bíró Rudolf: Hajnalban

…már egy fekete macska dorombolt
a kávéfőző lusta belsejében.
A napba ölelkezve sírt a párkány,
szivárvány-jégcsapok lógtak a szemében.

A szobaajtó suttogott. Hallgatóztam.
Műanyag kanál nyújtózott a csészében.
Hangtompított kavarás egy pohárnyi csendben,
a billegés is aludt a hintaszékében.

Figyeltem. Öt óra harminc. Ilyenkor
előre megfontolt minden mozdulat.

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: Egyszerű levél…

    Ürgehegy alkimistájának

Tudjuk, barátom, Ősten sem tehet
vad kényére bármit büntetlenül;
részeg szavak árnyán potyára ül,
valójából hiányzik képzelet.

Nincsekkel bűvészkednek démonok,
míg visszájára ronthatnak erőt;
várjunk hát bármit döghalál előtt,
rossz szeszekkel elnyel görebtorok.

Tegyük – míg akarjuk –, járjunk vízen
vagy vershajónkon dagadjon ige;

szozattovabbacikkhez

 

Dóczi Székely Gábor: Számadó ima

Nem engesztelek, nem kérek,
a dicsőítés tán önméreg.

Adjak hálát? Azt kellene.
Lélekről a máz, a kelme le!

Nincs bennem átütő erő,
s amellett nem vagyok törtető.

Dolgaink terített lapok:
magad álomban nem ringatod.

A sok mihaszna nagyokos:
szellemünkben vájkáló fokos.

szozattovabbacikkhez

 

Ernst Ferenc: Rejts el a tél elől...

Boríts be száraz levéllel,
rejts el a tél elől,
óvd meg a fagytól a testem
ölelve, szép szeretőm.
Senki ne hallja, ne lássa,
mit írtam vagy mondtam neked,
nem mások létének mása
az igaz szerelem.
Legyél a tengernek habja,
leszek a parti homok

szozattovabbacikkhez

 

Fodor Viktória: Kvaterka

Hamvas bőröd eltűnik az asztalok sokaságában,
kések s villák tánca nyomja el hangod.
Mielőtt tekintetünk összeolvad a várakozásban,
poharadat félretolva, megszorítom a markod.
A teraszról besurranó hideg levegő nyakamra ülve
kérdőre von: Mikor fogsz végre haza indulni?
Tőled nem kérdezem meg ezt, ki vagy merülve,
számból pedig egy szó sem érkezik,
hallgatunk a bárból másokat.
A pohár alja készen áll minket megölni,
cipőm az asztal alatt lábaid közé látogat.

Fövényi Sándor: Érkezés

megérkeztem: te voltál
arcod ráhajolt
a parázna földre
lepörzsölte a rózsákat az erdőket
és én tetőtől-talpig fuldoklásig
ott lüktettem benned
leheleted voltam
mitől ölünkbe hajtották fejük a fák
üszkös karmukkal
még tartották fejünk felett az eget
az izzó virágok szirmai
hullottak mint a fekete hó
remegő hamvaival ébenre
festetted meztelen tested
hogy majd álmatlan éjszakáim
sötét angyala legyél

szozattovabbacikkhez

 

Fülöp Kálmán: Kertemben

Gondoltam,lehet
úgy is, ahogy te akarod,
s ezzel kemény
leckét adtam magamnak-

falevelek finom zenéjét
visszhangozza
a kitaposott ösvény,
és fejem felett
egy hajlongó ág,
önfeledten játszik
a suttogó széllel-
lassan térbe bomlott
a bennem rejlő akarat,
és kezet fogtam
a csipkelődő reménnyel-

szozattovabbacikkhez

 

Irlanda Máté: Hazug

„Nagy testű prémes állatot láttam hátulról, feje kényelmetlenül balra, felfelé csavarva, amint az esthajnalcsillagot nézte mereven. Azonban fénytelen orrhegye nem volt valódi, sem a prémje, sem az állat, sem az esthajnalcsillag nem volt valódi. Csak a kényelmetlenség volt valódi. Csak a kényelmetlenség. Az volt valódi.” /Erdély Miklós/

Minden más kamu.
Mondom. Minden.
Hogy nem úgy gondolta,
nem is úgy gondolta,
nem is gondolta úgy.

Hogy egyszer végre kész leszek majd,
az a legnagyobb kamu.
Időnként meg persze az, hogy
egyszer végre nem leszek majd kész.

szozattovabbacikkhez

 

Kalász István: Itt, ahol

Lemegyek
a sáros folyópartra,
az ártéri fák alatt
uszadékot, sirályokat látok,
figyelem a sötétedő vizet
hazámban,
itt, ahol
oly sokan vesztek el
a túlsó part előtt.

Kemecsei Gyöngyi: Angyalszárny

Nem kéne vágyni mást,
csak megírni azt az egy imát,
mi a földből az égbe vinne át.
Úgy rakni egymáshoz a szót,
mint apróra tördelt,
szentképes kirakót.
Meglelni azt az aprócska elemet,
mi az angyalszárny
végéből elveszett...
... majd kacagni, örülni,
mint egy kisgyerek.

Lackfi János: Helycsere

Te elmentél s én itt maradtam.
Vagy én mentem s te maradtál?
Ugyanúgy kattognak ízületeim,
mint egykor neked,
ha lépcsőn megyek felfelé.
Ugyanúgy falatozom bicskavégről,
s dobálom magamba az ételt, mint te.
Ugyanúgy libabőrös a nyakam,
mint volt a tiéd,
míg tiéd volt a nyakad,
(most vajon kié?),
emlékszem, hogy irigyeltem,
milyen férfiasnak tűnt.

szozattovabbacikkhez

 

Márton Károly: Korán reggel...

Korán reggel
Kel a Nap,
Kel a Nap,
Sötét ellen
Kell a Nap,
Kell a Nap.
Nem titok ez,
Világos,
Világos,
Nappal miért
Világos,
Világos.

Müller Péter Sziámi: Az esendő

a jövő kész
érte kell menni
el kell kezdened alkudni rá
az, aki szabta
nem adja könnyen
olcsón meg nem is adhatná

megvan az ára
hogy nemsokára
megtörténjen pont veled
az, aki szabta
pont rád szabta
méretre kész az életed

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Horváth Ilona: M-pír

Azt mondják,
apró galaxisok
alkotják agyam minden sejtjét,
s bármi akaratom,
megindulásom
parány létformák összjátéka,
hogy maradjak
működőképes világegyetem.

Ilyesformán énidegen
törekvések löknek kávém
mellé,
s ha harmóniám keresem,
az maga a diplomácia,
sok szorgos tárgyalással
népek békéjét kötöm.

szozattovabbacikkhez

 

Schifter Attila : Őszbúcsú

Nyárasszony csókja
már kihűlt emlék,
forrón emésztő,
mely itt járt nemrég,
várja még, s hímes
folytatást remél:
száz meg száz színes,
szerelmes levél.

Dús gyümölcsű fák
közt – akár a csősz –
jó gazda gyanánt
mendegél az Ősz
tarka üstökkel,
merre elhalad:
dió, gesztenye
burka meghasad.

szozattovabbacikkhez

 

Nagygábor Margit: Fájás

Ma éjjel szakállas ősök
kórusban szavalták
életem súlyosabb bűneit.
Hitvány szolgabérencként
szerettem egy hazát,
hittem egy álmot, melyben
a gyermek nagyra nő.
A gyermek korán elveszett.
Hazámat most
éles kardok szántják,
árulók hada lepi el ágyam,
az új magzat egyre elvetél.
A művészet múzsáit imádtam,
evilági Mammon csókjai helyett.
Árván, szeretetlenül bolyongok
a lángoló éjben, hazám keresem,
s a Kedvest ki ígérte, de el se jött.
Uram! Megteszek mindent újra,
csak annyit súgj, mégis megérte!

Paál Marcell Hesperus: Az utolsó idők

Valaki az ajtót simogatja. Szelíden
kérnek bebocsátást azok, akiknek
játszótere a kert volt. A rózsák
elvegyülnek a rigókkal, a giliszták
áthurkolják egymást, a bokrok három,
a fák hétrét görnyednek, hogy
beférjenek oda, ahol eddig az ember
bitorolt sajátnak vélt otthont. Négy
fal között, lomha tetők alatt egy
civilizáltnak kikiáltott menedéket,
melyet a Föld felhámjából hasított ki,
kérdések és válaszok nélkül.

szozattovabbacikkhez

 

Pápay Eszter: Álmom, a nyár

Elfáradtál, álmom, öreg Nyár,
tudom, te is érzed, hogy erőd elhagyott;
arany-mosolyoddal némán hallgatod,
ha kérdem: ugye, neked is fáj?
Elfáradtál, álmom, öreg Nyár,
lankadó karjaid lehúzza a teher;
napfény-arcod bágyadt mosolya felel,
ha kérdem: végleg itthagysz-e már?
Egy elkésett akác
bólint szavamra. Itt a szegletben
már árnyékos a kert.
Még dús zöld lomb -
úgy táncol, úgy susog, ahogyan rólad
álmodó szívem vert.

szozattovabbacikkhez

 

Pethes Mária: Nem ígérhetem

köd boronálja édes földed
a szél kiszánt belőle
egy boldog rögöt
a Tó hullámaiba mártja
sáros tajték ringatja a jövőt
szennyes szavak szitálnak
fűszálak alatt menedéket kereső
csiga nyikorog
szótlan madarak szállnak
borúval díszíti fel a fákat a telihold
megversellek százszor és ezerszer
de nem ígérhetem
hogy fennmarad neved
ha nem találok olyan szót

szozattovabbacikkhez

 

Rácsai Róbert: Ütközés

Van, aki fél, ezért van bezárva.
Van, kit közönye ítél némaságra.
Van, ki nem látja értelmét. Hallgat.
Van, ki magában sikolt egy halkat.

Félek. Hallgatok is, és néha
sikoltok egy nagyot:
Én nem az vagyok, akinek
hazudtatok!

Jó pillanataimban abban bízom,
hogy hátha…
De hiába
nyitom a számat szelíd szóra.
Ma már minden, MINDEN csak
ütközőzóna.

Szabó Lajos: Most kedvem lenne

most kedvem lenne
csak úgy csendesen
ahogy senki sem hallja
egy-egy sort Aranytól
Adyig
meg talán vissza…
most kedvem lenne
hallgatni
egy jó pohár bor mellett
csak úgy belül mulatni
hajnalig részegnek lenni
húzatni valami ős szilaj nótát
néhány poros csizmát

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf