Ady András: Remény

Mint célt vétett üzenet
Kereslek...

Mint hajnal mélyén felzavart gémek,
- időbe vájt, kifakult emlékek -
Ha félelmek sorfala közt,
Álmaimra vetkőzve kergetnek fényre,
Hosszúszárnyú rémek,
Lassú táncba kezd, meglel
A vérszínű reggel - felkarol, felkap -
Tán hamvaim fölé emel.

... néha másban, tükröződve
Néha rádtalálva.

Bartis Ferenc: Dédapám nótája

bartisferencZöld kalapom rég kilyukadt:
hajamra hull a hóharmat,
s nincsen pénzem új kalapra.

Széjjelszakadt a mellényem:
fújja a szél fehér ingem,
s nincsen pénzem új mellényre.

szozattovabbacikkhez

Duma-István András. Szomszéd leánka

Csirikolsz kis madarka
Két nyelven te cinkacska
A világot szereted 
S a népedet üdvözlöd

Kicsi vagy te angyalka 
Repdesel mint madarka 
Ne szakadna a szárnya 
S a világon maradna

szozattovabbacikkhez

Iancu Laura: Levetkezek

tatarlakaikorongUtat mutat a csillag
Létra szemem hozzá
S míg felé tartok
Mind mélyebbre roskadok

Ő lassan én sietve
S eltűnik ha nincs melege
Magam lépek ahogy lehet
Ember-ruhám teher: levetkezek

 

Lipcsei Márta: Lehet

Ha már minden szó kihalt
s ha itt lesz a kellő pillanat
elolvasod e mellékdalt

Lehet ez csak prózai dolog
hogy megértsd a pillanatot

szozattovabbacikkhez

Nagy Emma: Megkötözve

Jajj, mert én meg vagyok kötözve!
És kínommal más kín fel nem ér!
Csődör szakíthat hortobágyi pányvát,
az oroszlán köteleit is széjjelrághatja még ezer egér -
s börtöni vasakat rozsda lerág.

De ki ment meg és mi menthetne meg
költő-leányt -
magyart és jót és forróságosat!?...

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2015. január

... Elfojtott nyugtalanság – dohszagú akarat,
végtelen egyszerűség, érdek, ami van a szavak túlfelén,
neveden szólító marketing moréna,
gombostűre tűzve: Te, meg én…

nincsenek hosszabb pillanatok,
lepkelétünk a szorongatott kor vállán zokog,
lassan ölő mérgek között repülhetünk,
aki eddig repkedett, most potyog. ...

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Fénytörés

tolgylevelhajszálnyi nap,
semmibe, semmiből.
repedésnyi élet.
ködfal nől, ledől,
üvegburjánt növeszt
képzelt remény.
soronvégsőt sikolt,
tág íriszen botlik a fény.
világok zuhannak.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: BENNEM DOBBAN

nagyapám szíve most újra bennem dobban

azt üti, a mama már sokkal jobban van

azt dobbanja, ne fájjon neked ez a hideg

nem a te hideged, ez istent veszi meg

nekünk csak azért kell az isten hidege
hogy te soha ne fázz, ne te küzdjél  vele
az isten hidege az maga az isten
nem várhatod tőle, hogy megmelegítsen

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Megkésett ballada-féle

                      a marosvásárhelyi székely
                                  vértanuk emlékére

Sosem csitul a szívekben
az elvesztett csata zaja-
Balavásár szőlőhegyén
összeesküvők moraja.

Szüretelnek.Arcuk élén
még ott ül a döbbenet.
Halál csillan tőkék fényén,
hollózsivaj-körmenet.

szozattovabbacikkhez

Lukáts János: Lovak Mohácsnál

Milliom napfény az erdő
a napsugár százezer szablya
bömbölve zúdul az ár
a tizenötezer magyar lovakra

Kerekre rémül a szemgolyó
habot hány s elpattan a zabla
nyílhegyfelhőből acéleső hull,
hány halál vár még a lovakra?

mohacsicsata

szozattovabbacikkhez

Marcsák Gergely: Amit nyárnak hívtunk

este már bezárom az ablakot
leszokom a gondolatról
hogy alatta állsz
és lassan nem érzek már semmit
(csak fejfájást és ízeket)

nehézkes keserű
könyv- és sörvégekből tudom
hogy minden véget ér
most egy újabb elszalasztott lehetőség
amit tegnap még nevetve
nyárnak hívtunk

DR. PÁZMÁNDY LÁSZLÓ: SULLA ÁRNYA

sullaSulla (Kr.e. 138-78.) római diktátor, rejtélyes, igazságtevő, a kései köztársaság idején.
Diktátumai beépültek a római büntetőjogba.

Paloták boltíve alatt,
Éjsötét vagyonok gyűltek.
Az árulóvá vált szavak,
Szónokok szájába kerültek.

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Fughetta Hungarica

Közelít vagy már itt is a tél
vemhes magasból pille hó szemez
fenyegetnek az ünnepek újra,
közelebbre húzódnak
a szarvasok őzek
fáznak a cinkék,
közelebb hajolnak a halottak is
vagy mi fáradunk csak
közelebbre a földhöz,

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Kezdettől költözöl

Mint fészkében két fáradt madár,
öledbe ejtve, kezeid megpihennek.
Csak csönd legyen és ünnep ma már.
Arcod símul. Redőkben gondok derengnek.

mama1Körülkering, terűl az álom –

szozattovabbacikkhez

Jankovics Marcell: Választás

Uram, megyek a legmagasabb hegyre,
Elébe hogy boruljak, fölmegyek.
Uram, egy napra csak, egyetlenegyre
Engedd, hogy én válasszam, mi legyek!
Egy napra csak, egyetlenegyre
A fény akarnék lenni, – napsugár!
Remény, teremtő élet,
Világosság, ítélet,
A ragyogó, a forró napsugár…
Csak egyszer, egy kigyúló virradatra,
Egy égő délre, halvány alkonyatra,
       A napsugár!

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Nyárspolgár 1929-ben

Körülte ál-történelem, ál-békekonferenciák.
S valami részeg dáridót és színes bacchanáliát
foszforeszkál a rothadás: testkultusz, tempó, technika,
box-, tenisz, szépségversenyek, pénz, élvezet, Amerika.

Ő taglózottan és kukán egy-helyre néz, mint egy süket,
nevetnek rajta, mint aki nem érti már a nyelvüket,
Dante poklánál rémesebb, vadul lefékezett pokol
forr benne s idegeiben egy égett világ haldokol.

szozattovabbacikkhez

 

Rév József: Libera nos a malo

Miatyánk, ki vagy a mennyekben
Tudod-e, hogy mi mennyit szenvedünk?
Mikor a bánat letiporja lelkünk:
Miatyánk, akkor is Te vagy velünk?
Mikor szenteljük meg a te Neved,
Amikor nincs egy csendes óra sem,
Amelyben buzgó szívünk jöttét érzi
Te országodnak, bízva, csendesen,
Amikor lelkünk nem pihen a bútól –
– Uram! Ezt Te csak nem akarhatod?
De megroggyanó térddel várjuk mégis
Hogy legyen meg a Te Akaratod…

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Ipolyság

Kék ormok itt már fennsíkká simulnak,
A sík párkánya az Ipolyra lejt;
A párkány szélén, képe messzi multnak,
Kéttornyú templom, patinásra vert;
Drégely felől a hajnal símogatja,
Két méla tornya nyugvó napba néz,
Tövén kis város kedves arculatja:
Kőhíd alatt az Ipoly vize ballag,
A kőhídon túl ligetes hegyaljak, –
S a tájék rajza – kész.

szozattovabbacikkhez

 

Wimberger Anna: Nem hiszem Uram…

Nem hiszem Uram
hogy olyan sápadt,
szürke lehessen az égbolt,
hogy az én két fényéhes szeme
behunyjam – és azt mondjam:
elég volt.

szozattovabbacikkhez

 

Zs. Nagy Lajos: Csehszlovákiai magyar költő fohásza az Úrhoz

Uram, világítsd meg mi elménk,
teremts nekünk minisztereket, hóhányókat és
zongorahangolókat,
szabadíts meg bennünket a fülcsengéstől,
a fülcimparángatástól és nyelvátültetéstől,
mert tüskés a mi sorsunk, mint a kaktusz,
és kemény is, mint a kosok szarva,

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. december

Két szőlősgazda a présház előtt a tölgyfaasztalnál beszélget. Előttük egy-egy pohár bor. Fehér.

Gazduram

paprikás csirke galuska nélkül, de késsel
rettentő nagy körültekintéssel,
toporgunk öncsalásunk élvezetében:
szótörmelékből lesz versszövet,
neon kékül a szemünk fényében: kép a képben,
groteszk korkép divatot követ,
köröttünk Haynau ihlet minden mennyiségben:
ki akasztások estéjét unva, holnap inkább lövet.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Impromtu

zongorBolond szívemben
kollégiumi folyosók
nyári csendje lakik.
Már nem hiányzik a
zsivaj, a lárma, s bár
még vagyok önnön
testembe zárva, várva
egy jelre, egy hívásra
a nagy utazás előtt.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Hiába-toportyán

Fáklyák koromkozmás füstig égnek,
hagymabűzkapualjak árnyai rángnak
csikaszholdderengésnyi televénysötétben.
Be szépen sziporkásulnak keselyűszárnyak

huszonnyolc, rutafamagos díszbitófán!
Hát sose sebzi föl immár Göncöl csillagait
kiserkent vérünktől iszamos éjfeli sarló?
Csaholás helyibe összevonyítni, meg ki tanít?

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HOSSSSSZÚ VERS

egyszer írok
egy olyan hosszú verset
hogy el se bírod
és ha majd elejted
végigmegy rajta minden arra járó
vaskohász
fűtő
az új Vörös Báró
egy nagymama
vele unokája
akinek éppen ferdén áll a szája
mert nem kapott fagylaltot
ahogy máskor

a méheknek nem jut elég virágpor

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Fagyöngy

fagyongyFanyar, komor, kirívó
rongy éjszakába hívó
vak ágak közt szorong
amíg az ég borong
fénytelen, jeltelen
kinyíló sejtelem-
sejt-elem nem selejt
amit a földre ejt
az édes pirkadás

szozattovabbacikkhez

Marcsák Gergely: Holnap hajnalig

Ásít, dohog, megrezzen a város.

Kabátját az éj a téren felejtette,
foszlányait makacsul markolják a fák.

Ungvár ezer szemén
kattogva kúszik a redőny,
nyújtózik a folyó
rideg kavicságyán.

Lábamra gesztenyelevelet
söpörnek a sosem-alvók,
majd eltűnnek
...
holnap hajnalig.

Oravecz Diána: Könnyek a Holdról

Vörösen izzik, haldoklik
                a horizonton a büszke Nap.

napraforgo

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: A teremtés koronája

„Ha kincsed őrzöd s élted érte gond
ha szélbe szórsz kacagva száz vagyont
a sírban nem leszel sehogy se más,
csak szürke por, penészes puszta csont.”
                                    Omar Khajam

Naponta ugrik
kutyám - nyakamba varrja
a világ kínját

végül kiderül
e szeretet nélküli
létben vágtatva

rádöbbenhetünk
a fékevesztett világ
végjátszmáira.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. november

A betűk is egyre fázósabbak már, összebújnak egy versbe-n....
Gazduramék szeretettel küldik hidegebb napokra, felmelegítő soraikat.

Gazduram

Vasárnap délután ülsz szobádban,
a csend kihúzza Dali-fiókjaidat,
két hete gondolkozom verseden…
hogy a tengert hogy éli meg a szél,
a hajó, a madár, a hajós, a halász…

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: Rémlik a való

szololevel           – Cserszegi fűszeres –

Ahogy a dombok
mögül elővillan a
már virágzó dal

számonkérhető
lesz itt illat és ének
csöppenő napfény

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Sorsfogó

Ígéret; egy ítélet a Sorsod felett
Gázolva egy úton, mely csillagokig szökhetett

szozattovabbacikkhez

Lengyel János: Rossz vers

Mint Prága felől
Kárpátok alján
– Bohémia,
Lelkében háborog
Az ember,
Poharában békés itala.

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Nyelv a máglyán

A hőségben hús ég!
Hős ég itt el s a hűség
a máglyán,
de előbb még vezekel,
mert visszaélt a nyelvvel
és túl sokat nyelvelt.
Megfosztják hát tőle,
hogy legyen belőle
nyelvtelen,
mert nem volt hajlandó
elvtelen ítélni,
mert, mert itt élni
és megkérdezni: miért?

szozattovabbacikkhez

Bíró András: Mária vallomásai – Ötödik vallomás

AZ ISTEN – EMBER


Csodákat művel a Fiam!
                                       Beteg
emberek: vakok, inaszkadtak,
szegény, ördögtől megszállott lelkek
tébolyult, hívő, lázadozó és
alázatos nagy tömege tódul
a Mester elé.
                     A Fiam elé!

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Kinizsi

Kováimból szikrát a bor,
nagyobb tüzet a rum csihol,
mert lusta már az elmém;
az elporzott csaták terén
virtussá bőszült az erény,
s az elme zárt fegyelmén
keresztülgázolt indulat
mint győztes hadvezér mulat,
pokoli táncra kelvén.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Barátok a Tapolca partján

                                       Ady Endre emlékének

Barátok a Tapolca partján,
egyike ül, másika áll,
hatan-heten, mint egy csapat
kopaszfejű, nagy gyászmadár,
csuklyás, nagy, kósza keselyű,
egy más világból ideverten,
tanakodik, tollászkodik.
Tekintetem rajtuk felejtem.

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Gyászének Réti József halálára

Ezt a hangot se halljuk, feleim, soha többé.
Legalábbis élő valóságában soha már.
A tű a forgó lemezről, és a lélek
lemezéről az emlék fölidézheti még
egy ideig. Aztán a lemezek
elkopnak, összetörnek, és a lélek is
előbb-utóbb kialszik. Itt vagyunk.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Kosztolányi hagyatéka

Kosztolányi Dezső
Meghívott ebédre,
Míg szép szemeivel
A világot nézte.
„Be kár, Kosztolányi,
Drága Kosztolányi,
Hogy ma már nem tudunk
Verset citálni…”

szozattovabbacikkhez

Szőcs Kálmán: Rodostó, 19 novemberis 1724

Imént írott levelemhez csatolom ezt a toldást,
kedves néném.
S csak annyi lenne, hogy hírrel jött egy ügynök,
most már bizonyos: hazamegyünk.
Üzenjeszét otthon, aki nem menet férjhez eddig,
most még ne is menjen, s aki a Fejedelmet
el nem feledte, az hát leköpheti
az első labanc katonát.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Lajtai felkelők búcsúéneke

Hová mégy, pajtásom, merre visz a lépted,
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak…

szozattovabbacikkhez

Viz Zoltán: Szent Imre jubileumára

Mint szende fény a múlt ködéből,
Tűnsz fel kilencszáz év után,
Ily minta kellett nemzetednek,
Hogy szent legyen a vad pogány.

Nemes törzsön, mint drága bimbó,
Hintéd szét égi illatod,
Nagy ígéretként díszlett virágod,
Midőn a zord dér rácsapott.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Rézágyú

                                  i.m. Gábor Áron

 

már vasat köpni
megtanultak
születhet-e
ember még
harangok hitét
visszaterelni?

szozattovabbacikkhez

 

Tamás Lajos: Sorsom visszája

Emelkedések s bágyadások
Között hullámzik életem.
Sokszor a szó is csúf verem,
Hol el kell buknom menthetetlen.

Büszke taréj a hullám élén
Végig söprök hídon és gáton.
De szétpattan egy szalmaszálon
Felfújt vágyaim buborékja.

szozattovabbacikkhez

 

Lengyel János: Immár az ország

Immár az ország féltérden
Alig látszik a térképen.

Amíg a gazda ebédel,
Elfogy az utolsó reménnyel.
Elmúlik halkan, csendesen,
Véres kaftán a tettesen.

szozattovabbacikkhez

 

Lőrincz P. Gabriella: Álom havában

Gábriel egy hosszú ima után
szárnyait elégette és elköltözött.
Felmondását ímélben küldte el.
A betlehemi csillag
még az újkenyér havában
lehullott.

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: A városszéli fákhoz

Hiába nyújtod tenyered,
hűséges lánya
a hazai tájnak,
szegény akác,
te, cellatársam:
e rengetegben
keselyűk tanyáznak.

szozattovabbacikkhez

Fodor Géza: Képsorok Munkácsy Mihály albumából

Vonójába dőlt muzsika
Hajlik a siralomházból
Homály borul az asztalra
A pentaton éjszakából

Elvegyül a cigánytábor
Nagy utcai csendéletbe
Árnyak hosszán ma éjfélkor
A csavargók járnak erre

szozattovabbacikkhez

 

Bakos Kis Károly: Látlelet

Ha altató
   Iszom rá
Ha verőér
   Összevagdosom…

Egyenes vagyok
   Mint a villamossín

Merényi Gyula: Kassai hold

A haladó Hernád megtört szemében
És megfeszítve a Dóm keresztjén,
A bús téren s a sikátorokban
Kísértesz, ha a fagy szíve dobban
Éjidőn s alszik zsidó s keresztény.

Valami meddő, hűs fájdalommal
Esengesz. Mert minden hiábavaló:
A sarkon ájult lámpa vacog.
A kapuk árnyai sötét ordasok,
És hallgat az éjjel s hallgat a jó…

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 11 21 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf