Mécs László: Nyárspolgár 1929-ben

Körülte ál-történelem, ál-békekonferenciák.
S valami részeg dáridót és színes bacchanáliát
foszforeszkál a rothadás: testkultusz, tempó, technika,
box-, tenisz, szépségversenyek, pénz, élvezet, Amerika.

Ő taglózottan és kukán egy-helyre néz, mint egy süket,
nevetnek rajta, mint aki nem érti már a nyelvüket,
Dante poklánál rémesebb, vadul lefékezett pokol
forr benne s idegeiben egy égett világ haldokol.

szozattovabbacikkhez

 

Rév József: Libera nos a malo

Miatyánk, ki vagy a mennyekben
Tudod-e, hogy mi mennyit szenvedünk?
Mikor a bánat letiporja lelkünk:
Miatyánk, akkor is Te vagy velünk?
Mikor szenteljük meg a te Neved,
Amikor nincs egy csendes óra sem,
Amelyben buzgó szívünk jöttét érzi
Te országodnak, bízva, csendesen,
Amikor lelkünk nem pihen a bútól –
– Uram! Ezt Te csak nem akarhatod?
De megroggyanó térddel várjuk mégis
Hogy legyen meg a Te Akaratod…

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Ipolyság

Kék ormok itt már fennsíkká simulnak,
A sík párkánya az Ipolyra lejt;
A párkány szélén, képe messzi multnak,
Kéttornyú templom, patinásra vert;
Drégely felől a hajnal símogatja,
Két méla tornya nyugvó napba néz,
Tövén kis város kedves arculatja:
Kőhíd alatt az Ipoly vize ballag,
A kőhídon túl ligetes hegyaljak, –
S a tájék rajza – kész.

szozattovabbacikkhez

 

Wimberger Anna: Nem hiszem Uram…

Nem hiszem Uram
hogy olyan sápadt,
szürke lehessen az égbolt,
hogy az én két fényéhes szeme
behunyjam – és azt mondjam:
elég volt.

szozattovabbacikkhez

 

Zs. Nagy Lajos: Csehszlovákiai magyar költő fohásza az Úrhoz

Uram, világítsd meg mi elménk,
teremts nekünk minisztereket, hóhányókat és
zongorahangolókat,
szabadíts meg bennünket a fülcsengéstől,
a fülcimparángatástól és nyelvátültetéstől,
mert tüskés a mi sorsunk, mint a kaktusz,
és kemény is, mint a kosok szarva,

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. december

Két szőlősgazda a présház előtt a tölgyfaasztalnál beszélget. Előttük egy-egy pohár bor. Fehér.

Gazduram

paprikás csirke galuska nélkül, de késsel
rettentő nagy körültekintéssel,
toporgunk öncsalásunk élvezetében:
szótörmelékből lesz versszövet,
neon kékül a szemünk fényében: kép a képben,
groteszk korkép divatot követ,
köröttünk Haynau ihlet minden mennyiségben:
ki akasztások estéjét unva, holnap inkább lövet.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Impromtu

zongorBolond szívemben
kollégiumi folyosók
nyári csendje lakik.
Már nem hiányzik a
zsivaj, a lárma, s bár
még vagyok önnön
testembe zárva, várva
egy jelre, egy hívásra
a nagy utazás előtt.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Hiába-toportyán

Fáklyák koromkozmás füstig égnek,
hagymabűzkapualjak árnyai rángnak
csikaszholdderengésnyi televénysötétben.
Be szépen sziporkásulnak keselyűszárnyak

huszonnyolc, rutafamagos díszbitófán!
Hát sose sebzi föl immár Göncöl csillagait
kiserkent vérünktől iszamos éjfeli sarló?
Csaholás helyibe összevonyítni, meg ki tanít?

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HOSSSSSZÚ VERS

egyszer írok
egy olyan hosszú verset
hogy el se bírod
és ha majd elejted
végigmegy rajta minden arra járó
vaskohász
fűtő
az új Vörös Báró
egy nagymama
vele unokája
akinek éppen ferdén áll a szája
mert nem kapott fagylaltot
ahogy máskor

a méheknek nem jut elég virágpor

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Fagyöngy

fagyongyFanyar, komor, kirívó
rongy éjszakába hívó
vak ágak közt szorong
amíg az ég borong
fénytelen, jeltelen
kinyíló sejtelem-
sejt-elem nem selejt
amit a földre ejt
az édes pirkadás

szozattovabbacikkhez

Marcsák Gergely: Holnap hajnalig

Ásít, dohog, megrezzen a város.

Kabátját az éj a téren felejtette,
foszlányait makacsul markolják a fák.

Ungvár ezer szemén
kattogva kúszik a redőny,
nyújtózik a folyó
rideg kavicságyán.

Lábamra gesztenyelevelet
söpörnek a sosem-alvók,
majd eltűnnek
...
holnap hajnalig.

Oravecz Diána: Könnyek a Holdról

Vörösen izzik, haldoklik
                a horizonton a büszke Nap.

napraforgo

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: A teremtés koronája

„Ha kincsed őrzöd s élted érte gond
ha szélbe szórsz kacagva száz vagyont
a sírban nem leszel sehogy se más,
csak szürke por, penészes puszta csont.”
                                    Omar Khajam

Naponta ugrik
kutyám - nyakamba varrja
a világ kínját

végül kiderül
e szeretet nélküli
létben vágtatva

rádöbbenhetünk
a fékevesztett világ
végjátszmáira.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. november

A betűk is egyre fázósabbak már, összebújnak egy versbe-n....
Gazduramék szeretettel küldik hidegebb napokra, felmelegítő soraikat.

Gazduram

Vasárnap délután ülsz szobádban,
a csend kihúzza Dali-fiókjaidat,
két hete gondolkozom verseden…
hogy a tengert hogy éli meg a szél,
a hajó, a madár, a hajós, a halász…

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: Rémlik a való

szololevel           – Cserszegi fűszeres –

Ahogy a dombok
mögül elővillan a
már virágzó dal

számonkérhető
lesz itt illat és ének
csöppenő napfény

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Sorsfogó

Ígéret; egy ítélet a Sorsod felett
Gázolva egy úton, mely csillagokig szökhetett

szozattovabbacikkhez

Lengyel János: Rossz vers

Mint Prága felől
Kárpátok alján
– Bohémia,
Lelkében háborog
Az ember,
Poharában békés itala.

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Nyelv a máglyán

A hőségben hús ég!
Hős ég itt el s a hűség
a máglyán,
de előbb még vezekel,
mert visszaélt a nyelvvel
és túl sokat nyelvelt.
Megfosztják hát tőle,
hogy legyen belőle
nyelvtelen,
mert nem volt hajlandó
elvtelen ítélni,
mert, mert itt élni
és megkérdezni: miért?

szozattovabbacikkhez

Bíró András: Mária vallomásai – Ötödik vallomás

AZ ISTEN – EMBER


Csodákat művel a Fiam!
                                       Beteg
emberek: vakok, inaszkadtak,
szegény, ördögtől megszállott lelkek
tébolyult, hívő, lázadozó és
alázatos nagy tömege tódul
a Mester elé.
                     A Fiam elé!

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Kinizsi

Kováimból szikrát a bor,
nagyobb tüzet a rum csihol,
mert lusta már az elmém;
az elporzott csaták terén
virtussá bőszült az erény,
s az elme zárt fegyelmén
keresztülgázolt indulat
mint győztes hadvezér mulat,
pokoli táncra kelvén.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Barátok a Tapolca partján

                                       Ady Endre emlékének

Barátok a Tapolca partján,
egyike ül, másika áll,
hatan-heten, mint egy csapat
kopaszfejű, nagy gyászmadár,
csuklyás, nagy, kósza keselyű,
egy más világból ideverten,
tanakodik, tollászkodik.
Tekintetem rajtuk felejtem.

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Gyászének Réti József halálára

Ezt a hangot se halljuk, feleim, soha többé.
Legalábbis élő valóságában soha már.
A tű a forgó lemezről, és a lélek
lemezéről az emlék fölidézheti még
egy ideig. Aztán a lemezek
elkopnak, összetörnek, és a lélek is
előbb-utóbb kialszik. Itt vagyunk.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Kosztolányi hagyatéka

Kosztolányi Dezső
Meghívott ebédre,
Míg szép szemeivel
A világot nézte.
„Be kár, Kosztolányi,
Drága Kosztolányi,
Hogy ma már nem tudunk
Verset citálni…”

szozattovabbacikkhez

Szőcs Kálmán: Rodostó, 19 novemberis 1724

Imént írott levelemhez csatolom ezt a toldást,
kedves néném.
S csak annyi lenne, hogy hírrel jött egy ügynök,
most már bizonyos: hazamegyünk.
Üzenjeszét otthon, aki nem menet férjhez eddig,
most még ne is menjen, s aki a Fejedelmet
el nem feledte, az hát leköpheti
az első labanc katonát.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Lajtai felkelők búcsúéneke

Hová mégy, pajtásom, merre visz a lépted,
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak…

szozattovabbacikkhez

Viz Zoltán: Szent Imre jubileumára

Mint szende fény a múlt ködéből,
Tűnsz fel kilencszáz év után,
Ily minta kellett nemzetednek,
Hogy szent legyen a vad pogány.

Nemes törzsön, mint drága bimbó,
Hintéd szét égi illatod,
Nagy ígéretként díszlett virágod,
Midőn a zord dér rácsapott.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Rézágyú

                                  i.m. Gábor Áron

 

már vasat köpni
megtanultak
születhet-e
ember még
harangok hitét
visszaterelni?

szozattovabbacikkhez

 

Tamás Lajos: Sorsom visszája

Emelkedések s bágyadások
Között hullámzik életem.
Sokszor a szó is csúf verem,
Hol el kell buknom menthetetlen.

Büszke taréj a hullám élén
Végig söprök hídon és gáton.
De szétpattan egy szalmaszálon
Felfújt vágyaim buborékja.

szozattovabbacikkhez

 

Lengyel János: Immár az ország

Immár az ország féltérden
Alig látszik a térképen.

Amíg a gazda ebédel,
Elfogy az utolsó reménnyel.
Elmúlik halkan, csendesen,
Véres kaftán a tettesen.

szozattovabbacikkhez

 

Lőrincz P. Gabriella: Álom havában

Gábriel egy hosszú ima után
szárnyait elégette és elköltözött.
Felmondását ímélben küldte el.
A betlehemi csillag
még az újkenyér havában
lehullott.

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: A városszéli fákhoz

Hiába nyújtod tenyered,
hűséges lánya
a hazai tájnak,
szegény akác,
te, cellatársam:
e rengetegben
keselyűk tanyáznak.

szozattovabbacikkhez

Fodor Géza: Képsorok Munkácsy Mihály albumából

Vonójába dőlt muzsika
Hajlik a siralomházból
Homály borul az asztalra
A pentaton éjszakából

Elvegyül a cigánytábor
Nagy utcai csendéletbe
Árnyak hosszán ma éjfélkor
A csavargók járnak erre

szozattovabbacikkhez

 

Bakos Kis Károly: Látlelet

Ha altató
   Iszom rá
Ha verőér
   Összevagdosom…

Egyenes vagyok
   Mint a villamossín

Merényi Gyula: Kassai hold

A haladó Hernád megtört szemében
És megfeszítve a Dóm keresztjén,
A bús téren s a sikátorokban
Kísértesz, ha a fagy szíve dobban
Éjidőn s alszik zsidó s keresztény.

Valami meddő, hűs fájdalommal
Esengesz. Mert minden hiábavaló:
A sarkon ájult lámpa vacog.
A kapuk árnyai sötét ordasok,
És hallgat az éjjel s hallgat a jó…

szozattovabbacikkhez

 

Mécs László: A tékozló fiú hazatér

Otthon. Család. Kenyér után
futó gond-púpos emberek.
Szülés. Szoptatás. Temetés.
Asztag-rakó hétköznapok:

kérges kezű cselédsereg…

Csúfoltalak, otthagytalak.
Kikértem jogos jussomot,
csuhajra csaptam kalapom,
apám kertjéből hetykemód
vágtam virágos boromat.

szozattovabbacikkhez

 

Márai Sándor: Idegen szerető

Te, ki vagy?
Nehéz selyem vagy és egy ember.
Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek?
Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad?
Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad.

szozattovabbacikkhez

 

Gál Sándor: Veszteségeink

akik a jégpáncélú folyón át menekültek
akiket fegyveresek tereltek az utak
mentén álló fák alatt havas esőkben
napizzású nyarakban mezétláb
akiket fegyverrel tereltek idegen
nyelvű hegyek zúgása felé
jószágőrző cselédnek más barmát vigyázni
akik önmaguk elől szöktek hogy
ne találkozhassanak emlékeikkel
akik a folyó jégpáncélja alá merültek
azokról beszélek

szozattovabbacikkhez

 

Lovich Ilonka: Fiam keze

Alszol fiacskám. Csöpp sziromkezed
Pihen a csipkés, tiszta vánkoson.
Ráhajlik arcom. (Ó, ne költselek!)
Halkan megcsókolom.

Látó szememnek tárul a jövő.
Szíved kinyíltán játszódom veled,
Hisz nemsokára, lelkem sarja, te
Csókolgatod majd az én kezemet.

S imát becézek. Ó, adná az ég:
Szent alkonyatban célhoz érkezett
Őszülten, aznap, ott a rács előtt
Megcsókolhassam fölkent jobbkezed.

Havas István: Anyám halála

Oh Szűz, szenvedők édesanyja,
Nagy tisztelőd halt meg: anyám.
Már a maróti temetőben
Virraszt fölötte a magány.
Növeszt sírján szagos virágot
Minden évben a kikelet,
S ősszel, borongó sípok hangján,
Dalt búgnak róla a szelek.

szozattovabbacikkhez

 

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. október

Oktoberfest-verskorsóinkból kilötyögnek a betűk....
de jó olvasóinkkal egy asztalhoz leülni.

szozattovabbacikkhez

Onody Gyula: Ezüsthídon ballagok

    /Meggynek, Gyula és Marci fiaimnak, Magdikának,
    és Barátaimnak 2014 nyarának emlékére /
 
Fent a csillagok ragyognak
s a vén Telihold mosolyog
lent a Balaton Tündére játszik
az éjben partnak futó tarajos hulláma csobog.
 
Középen én  Ezüsthídon ballagok
agyam ős-anyagában a Föld s az Ég küzd
melyikük gyermeke vagyok
miért születtem újra meg  újra
és míg  elsuhantak évezredek
szívem jéggé miért nem fagyott?

szozattovabbacikkhez

Lengyel János: Hon-vágy

                     Dittának

 

Ha végre én leszek – Én,
és te leszel – Te,
s nem könnyektől
lesz sós a boldogság
végtelen tengere.
Ha végre az igazság
nem tagad,
a hazugság forrása
örökre elapad.
A most-van
már nem bizonytalan,
s magyarként ember
többé nem lesz
hontalan.

Gavallér János: Lassú ősz

Nekem nem jutott nyár, tél és tavasz,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott,
nem jutottak fák, virágok, álmok,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott.

szozattovabbacikkhez

 

Botz Domonkos: Harlequin

Amikor a bohóc felzokog,
arcán tengerek fakadnak,
akadnak, kik önfeledten
kacagnak s csak a szépet,

pirosló orrát, fehérre mázolt
arcát látják, melyet szürke
folyam áztat, csetlik-botlik,
maga a megtestesült alázat.

szozattovabbacikkhez

 

Paul Verlaine: Az ártatlanok

Magas cipősarok és hosszú szoknya: baj…
A rossz út gödrein vagy pajkos szél során
A szoknya fönnakadt a villanó bokán, –
S ez kedves volt nekünk és olyan furcsa, – jaj!

szozattovabbacikkhez

 

Paul Verlaine: Alkonyat

Vöröslő hold a fátylas ég tövén.
Imbolygó ködtől ittasult a rét.
Álmát száz béka kunkogatja szét.
Borzongás kél a nádas zöld ölén.

szozattovabbacikkhez

 

Paul Verlaine: Asszony és macska

A macskájával mulatott:
Ily bűvös látvány kincset ér; –
Játszott az esthomályban ott
Kéz s karom, mindkettő fehér.

szozattovabbacikkhez

 

Czipott György: MICSODA VÁSÁR

                                  Varga Rudolfnak

 

VAN ITT EZ A KENDŐ,
ÉBENFEKETE, BENNE, IGAZ,
MEGPATTANTAK MÁR
KIFESZÜLT IDEG VETÜLÉKEK,
DE LÁM, FALUSZÉP
CSILLAGALAKZATOK KAVAROGNAK
MINDEN SZAKADÁSSAL.
ÁLMAIDRA LIBBENTHETED,
AKKOR MEGLASSÚHODIK TALÁN
TÜKÖRCSEREPEKTŐL IRDALT
SZÍVED IS VÉGRE.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf