Csata Ernő: A fenyő, Tengerparton, Vénülő falu

Csata Ernő:

A fenyő

– haikusor –

Egyszer utánad
is eljön a szél, ne félj
és földre ledönt.
          
Suhogó ágad
hűvösségére, senki
nem emlékszik majd.

Fészeklakóid,
csörtető zuhanásod
szétcsiripelik.

        2005. szeptember

Csata Ernő:

Tengerparton

Nesztelen léptedről
pirkadat zizzen,
fürdik a szerelem
a hajnali csendben.
Sirályok dala,
szirén muzsika
csábít, bűvölő lesz,
homokba karcolt neved,
ringó hullámok
karjaiba vesz.
Álmosan ébred,
még simogat a vágy,
suttog a hajnal:
ne menj el!
De, szívemből
az apállyal,
ifjú éveim
úsznak el.

        2001. július

 Csata Ernő:

Vénülő falu

...Márkod

Errefelé, már
csontokra aszott
az élő történelem.
Fejkendők alól,
fel-feltör még az ima,
megcsillan a remény,
lesütött szemmel ücsörög,
görnyedt háttal,
a ráncba bújt erény.
Veretes mondatokból
mállik betűkké az értelem,
jelenbe omlik a múlt,
s a régi neveket
csak sírköveken,
ha meglelem.
Ebben a nagy,
végtelen feladásban,
amíg félelem nélküli
önmagam keresem,
a kútgárgyán üresen tátong,
a mélybe hulló érzelem.

        2005.