Füzesi Magda: Egy lenvirág reggeli imája

A hold továbbkergette
csillagnyáját.
A tündöklő égi tisztások
messzi hűvöse hívogat.
Bárcsak szárnyam nőne,
hogy fellebegjek a végtelenbe,
mert idelenn
a virágok is
vörösre sírták szemüket.