„Mintha ma hirtelen jönne egy háború” – Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője 1918-1920-ról
Részletek a 2018. szeptember 1-jén megjelent interjúból:
Azt mondod, többé-kevésbé váratlan volt a társadalom számára az összeomlás. Valóban, 1918 nyarán még nem is álltak rosszul a központi hatalmak. Bizakodóak voltak a német és osztrák-magyar birodalmak népei?
Tíz évvel ezelőtt ifj. Bertényi Iván kollégám írt egy kitűnő tanulmányt a Kisebbségkutatásba az 1918 májusi bukaresti béke magyar fogadtatásáról. Ebből az derül ki, hogy az akkori közhangulat szerint mindent megnyertünk, csapataink mindenhol ott vannak Odesszától a Piavéig, leigáztuk Bukarestet, mi osztjuk a lapokat a Balkánon, elértük a hadicélokat, megnyertük a háborút. Ebből a státuszból jön aztán a már említett zuhanás őszre. Tisza István 1918 szeptemberi útja a Balkánon figyelmeztető jellegű: Szarajevóban neki memorandumot átadó délszláv küldöttekkel szemben azt mondja, ilyen stílusban nem lehet vele beszélni, és Magyarországnak jogai vannak a Balkánon, és azokat, akik szétesésre játszanak, azokat szét fogja zúzni. Erre a küldöttek Hajdemo!, azaz Menjünk! felkiáltással otthagyják őt. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen volt. Tisza aztán maga jelenti be a Parlamentben október 17-én, hogy ezt a háborút elvesztettük.