Geib Hajnalka: Néhány szó a Gulág magyarországi áldozatairól – Letartóztatások, ítéletek és az 58. paragrafus

Hogyan lehet megfelelni Tacitus történészekhez intézett gondolatának: sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül írni? Hogyan lehet elhagyni az érzelmeket, indulatokat akkor, ha az ember a Gulágról és az ott szenvedőkről gyűjt anyagokat? Minél mélyebbre ástam magam a borzalmakban, annál inkább tűnt egyre reménytelenebb vállalkozásnak a „kívül maradás”. Ráadásként tudjuk, a felelősök példás büntetése elmaradt, s a témát kutatva azzal is szembesülnünk kell, hogy a mai napig számtalan közéleti személyiség és történész igyekszik relativizálni a kommunizmus rémtetteit. Erőn felül igyekeztem egy „steril” dolgozatot elkészíteni, ami végül szerencsére nem sikerült, ám kiállta a tudományosság próbáját, s bízom benne, méltó azokhoz, akikről szól. A dolgozatot tematikus részekre bontva adjuk közre, így a PolgárPortál olvasói hétről hétre nyomon követhetik a Gulág magyarországi áldozatainak útját.
1944–1945-ben Magyarország északi, keleti és déli szomszédaival együtt a szovjet érdekszféra részévé vált és maradt a következő fél évszázadon keresztül. Ezen időtartam alatt az ország szuverenitása korlátok közé szorult. A politika, a gazdaság, az oktatás, de a kultúra területén is permanensen bontakozott ki a szovjetizálás folyamata, s az ország joggyakorlata sem maradt érintetlenül.

Irodalmi emlékház a Mészöly-tanyán

Új irodalmi emlékházat és rendezvényhelyszínt épít a szekszárdi önkormányzat az egykori, porkoláb-völgyi Mészöly-tanya helyén, ahol Mészöly Miklós több fontos művén dolgozott. Az új Mészöly-ház adhat otthont később a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Irodalmi Akadémiának, irodalmi, zenei, kamaraszínházi előadásoknak és tavasztól őszig szabadtéri kiállításoknak.
A szekszárdi polgármesteri kabinet tájékoztatása szerint a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program 35 millió forintos támogatásával készülő, 80 négyzetméteres épületben lesz lehetőség egy állandó Mészöly-tárlat bemutatására, és irodalmi találkozókat, alkotótáborokat tarthatnak majd falai között.

A tekintélyes Nature folyóirat is beszállt a felelőtlen hangulatkeltésbe

A világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature június 26-ai számában egy a maga nemében példátlan véleménycikk jelent meg Worrying changes in Hungary (Aggodalomteli változások Magyarországon) címmel. Szerzője nincs megnevezve, vagyis szerkesztőségi véleménynek tekinthető.
Az írás a magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) között kialakult vitáról szól. A cikk tartalmát tekintve jól látszik, hogy azt az Akadémia munkatársai mondták tollba. Eltekintve a cikkben hemzsegő, finoman fogalmazva kétes megállapításoktól, és attól, hogy még a Fidesz nevét is Fidezs alakban olvashatjuk, egy különösen felháborító mondat is olvasható, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül.
Angolul így hangzik: „Yet many researchers in Hungary tell Nature they are worried (…) that historians should glorify their country’s past.” Azaz: „Sok kutató úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy aggódnak amiatt (…), hogy a történészeknek dicsőíteniük kellene az ország múltját.”

Bűnük a magyarságuk volt – Dél-bihari tragédiák

Nemrégiben háromszéki körútja alkalmával Baróton is járt Gábor Ferenc, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Országos Tanácsának frissen megválasztott elnöke. Látogatásakor tarsolyában ott volt az a négy kötet is, amelyben a Fekete-Körös völgyében elhelyezkedő Köröstárkány és Kisnyégerfalva (1919), valamint Magyarremete és Gyanta (1944) vértanúságát dolgozta fel.
A világháborúk végén a környékbeli románság kihasználva erőfölényét rátört a békés magyarokra, és valóságos vérfürdőt rendeztek. Köröstárkányban kilencvenegy időst és fiatalt öltek meg, nem kegyelmeztek a vaknak sem, és volt, akit élve temettek el – 1919 fekete húsvétja után 204 gyermek maradt árva.
Kisnyégerfalván tizenhét embert gyilkoltak meg csak azért, mert magyarok voltak, Magyarremetén negyvenegyen, Gyantán negyvenhárman vesztették életüket, köztük az alig kétesztendős(!) Antók Juliska. Szólni kell ezekről a történésekről, mert mártírjaink emléke kötelez; szólnunk kell, mert nem engedhetjük, hogy elhallgassák, eltöröljék történelmünk – mondotta a szerző.

Magyargyűlölet – csak úgy zsigerből…

A legsötétebb történelmi időkre emlékezetető törvénykezdeményezéssel álltak elő a román parlamentben: börtönnel büntetnék a románellenes megnyilvánulásokat. Hogy mi minősül annak, mármint románellenes megnyilvánulásnak, azt természetesen ők döntik el. Ha jogszabály lesz a tervezetből. Aggodalomra okot adó részlet: ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt vannak az aláírók között. A kezdeményezők állítása szerint a jogszabálytervezet mintájául az antiszemitizmus visszaszorítását célzó nemrég elfogadott törvény szolgált.
A törvénytervezet szerint románellenesnek nevezhető minden olyan gesztus és kifejezés, amelyet a románokkal, a román közösségi intézményekkel vagy román templomokkal szembeni gyűlölet vezérel. Azaz: gyakorlatilag mindenre ráfogható lesz a románellenesség. Amit keményen büntetnének: például három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel a románellenes megnyilvánulásokat és románellenes jelképek nyilvános terjesztését, illetve háromtól tíz évig terjedő börtönnel a románellenes szervezkedést vagy annak pénzelését. A tanult törvényhozók perverz módon arról sem feledkeztek meg, hogy egyúttal az árulást is bátorítsák: büntetlenséget ígérnek a románellenes szervezetek „leleplezőinek”.

Horthy Miklós kultusz és ellenkultusz között

Százötven éve született (vitéz nagybányai) Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. –Estoril, Portugália, 1957. február 9.), a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja. Horthy Miklós kormányzó éppen százötven éve született • Fotó: Babucs Zoltán hadtörténész gyűjteményéből Mind születése, mind halála időpontja jelképesnek értelmezhető. Egy esztendővel az osztrák–magyar kiegyezést követően jött a világra – és egy héttel a magyar-horvát kiegyezés előtt –, élete zömét a fél évszázados Monarchia időszaka töltötte ki, amihez később közel negyedszázados kormányzóság társult. Egy évtizednél hosszabbra nyúló időskori száműzetése a reményt keltő ötvenhatos forradalom leverése után néhány hónappal annak kudarca okán véglegesen megfáradva ért véget. Keresztyén lelkülettel elfogadva ugyan a sorsot, de bele nem nyugodva abba a sok igazságtalanságba, amit hazájára és személy szerint őreá mért.

Csáky járható utat javasolt a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban

Pozsonyban harmadik fejezetéhez érkezett az a nemzetközi történelmi konferencia, mely a második világháború utáni Csehszlovákiában történt tragikus cselekmények feltárására, és azok áldozatai előtt való főhajtásra irányul.
A június 29-30-án megtartott rendezvénysorozatnak három – egymással szorosan összefüggő – része volt. Pénteken este egy új történelemkönyv bemutatója volt a Magyar Közösség Pártjának székházában, ugyanitt folytatódott szombaton reggel az „1948 – A hontalanságból a totalizmusba” című  történelmi konferencia, majd délután megkoszorúzták a pozsonyligetfalui gyilkosság áldozatainak emléktábláját.

Ismét meggyalázták a beregszászi Kerek-hegyen lévő keresztet

Többször is barbár módon meggyalázták a beregszászi Kerek-hegyen lévő keresztet és az oda vezető keresztutat.
2014 januárjában a keresztút nyolc keresztjét rongálták meg ismeretlenek. A vandálok tizennégy keresztből nyolcat ledöntöttek: a betonból öntött keresztek mindegyike helyrehozhatatlanul darabokra tört. Ugyanezen év augusztusában szintén ismeretlenek meggyalázták a kereszt mellett lévő magyar zászlót.

Az irodalom fesztiválja

Átvette új otthonát a Ludovika Huszár Díszszakasz

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusának fejlesztése újabb állomásához érkezett: átadták a Ludovika Huszár Díszszakasz részére az egykori lovarda megújult épületét.
A Ludovika Campus évtizedekkel ezelőtt a magyar öttusázás központi helyének is számított, hiszen az egykori Ludovika Akadémián lehetőség volt például a vívás, valamint a lovassport művelésére is. A campus fejlesztése során fontos célkitűzés volt ezen hagyományok megőrzése és újbóli felvirágoztatása. Ezt a célt szolgálta az egykori lovarda épületnek felújítása is. Prof. Dr. Patyi András megnyitó beszédében történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, ahogy fogalmazott „hosszú évtizedek után, ha csak hagyományőrző jelleggel is, de újra lovaskatonák használják az egykori Ludovika Akadémia lovardáját”. Az NKE rektora felidézte a könnyűlovas magyar katonák, azaz a huszárok dicsőséges tetteit, így például azt, amikor vitézül harcoltak az első világháború lovasrohamaiban. „Sok csatában szereztek dicsőséget a magyar fegyvereknek és ennek a fegyvernemnek”- hangsúlyozta a rektor, aki szerint 100 évvel később nekünk az életformánkat kell áldozni az ő emléküknek. Patyi András ennek kapcsán megjegyezte, hogy hagyományt ápolni, a lovakkal foglalkozni nem egyszerűen hobbi vagy sport, hanem életforma is. „Ennek ad majd otthont ez a lovarda és az istálló is”- fogalmazott a rektor.

Hálaadó szentmisével ünnepelték a 170 éves Magyar Honvédséget

Ezért kerüli Ferenc pápa az áldoztatást?

Van a Ferenc pápa által celebrált szentmiséknek egy olyan kérdéses eleme, ami mindezidáig megválaszolás nélkül maradt.
Az Oltáriszentség kiszolgáltatásakor maga Ferenc pápa nem végez áldoztatást, ehelyett ezt a szolgálatot maga helyett másokra bízza. Ő maga leül, és megvárja az áldoztatás végét.
Nagyon kevés kivétel van ez alól.
Az ünnepi misék alatt Ferenc pápa, mielőtt leülne, még kiszolgáltatja az Oltáriszentséget azoknak, aki vele együtt szolgálnak az oltár körül. Ezen kívül például a 2017-es nagycsütörtöki szentmisén, amit a Casal del Marmo fiatalkorúak börtönében celebrált, ő maga kívánta kiszolgáltatni az Oltáriszentséget azoknak a fiatal fogvatartottaknak, akik szentáldozáshoz járultak.

Könyvbemutató Szatmárnémetiben… „Volt egyszer egy keresztény Európa”

Stoffán György neve és írói, keresztény nemzeti elkötelezettsége felelősségvállalása nem ismeretlen az olvasók előtt. A nemzetek békéje, az egységes magyar nemzet érdekei és céljai, a keresztény-keresztény felekezetek közeledése és a problémák megoldásának felvázolása szinte minden írásának, könyvének, tanulmányának a gerince. Ezért volt öröm, hogy elfogadta a szatmárnémeti magyar civilek meghívását, a magyarországi magyarok által kissé elfeledett, kissé ismeretlen városba. A könyvbemutatót követően kérdeztük a magyarországi író-újságírót a városunkban szerzett tapasztalatairól, érzéseiről, munkásságáról.

Egy román patrióta történész leleplezi a nagy erdélyi magyar csalást

Vasile Lechințan szerint az erdélyi magyarok eltulajdonították a... saját vagyonukat. Ami persze nem is az övék. Hanem a románoké is. Ez ügyben levelet is írt Klaus Iohannis elnöknek.
Az alábbiakban szó szerint és kommentár nélkül közöljük Vasile Lechinţan történész Románia elnökéhez, Románia kormányához, Románia Parlamentjéhez és Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékéhez intézett beadványát. A szerkesztőség.
Alulírott dr. Vasile Lechinţan történész az alábbi beadványt intézem önökhöz bizonyos román nemzettel, különösen az erdélyi románokkal szembeni súlyos igazságtalanságok sürgős megoldása érdekében, melyeket a román állam közigazgatási és jogi intézményei által 1990-től mostanáig végrehajtott úgynevezett „visszaszolgáltatások” során követtek el. Nem lenne jó, ha az idei nagy eseményt, Nagy-Románia Centenáriumát ezzel az igazságtalansággal fogadnák, mely oly régóta tart egyes közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalosságok miatt, akik egy része alkalmatlan, más része pedig valószínűleg korrupt, de biztosan manipuláltak a nemzetünk közös vagyonát képező bizonyos javak mostani, 1990 utáni törvénytelen haszonélvezői által.

Dobó István egri várkapitányra emlékeztek pozsonyi várfogsága kapcsán

1569. október 12-én a törvényes magyar király, I. Miksa parancsára börtönbe vetették az egri hőst, Dobó Istvánt és egy másik felső-magyarországi földbirtokost, Balassa Jánost, a költő Balassi Bálint édesapját. Erre az eseményre emlékeztek pozsonyi magyarok kedden a pozsonyi vár főbejárata előtt.
Hóvári Jánosnak, a Labirintus sorozatban 1987-ben megjelent A hűtlen Dobó (Helikon Kiadó) című könyvéből megtudjuk, hogy a vád szerint e két felvidéki főúr összejátszott János Zsigmond erdélyi fejedelemmel, hogy Habsburg-ellenes lázadást szítsanak a királyi Magyarországon. A vádlottak tagadtak, s a közvélemény nekik hitt. Országszerte nagy felháborodás volt, az országgyűlés követelte Dobó és Balassa szabadon bocsátását. Mint arra a per során fény derült, a vádlók által felhozott kompromittáló levelek hamisítványok voltak.