Magyarországi pénzek a románokkal szembeni őszinteség fokozására
Tessék nyugodtan megszámolni a szövegben található ordas hazugságokat. De előre szólunk, tíz ujjnál jóval több kell hozzá.
A budapesti kormány egy április elejei kormányhatározattal csaknem egymillió eurót nyújt az RMDSZ Ezer év Erdélyben, 100 év Romániában című programjára. Ugyanebből a forrásból megtudjuk, hogy a pénz a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezik majd az RMDSZ egyik házi civil szervezetéhez, az Iskola Alapítványhoz, melynek Kelemen Hunor kabinetfőnöke, Nagy Zoltán áll az élén.
Bár eddig nincs semmi rendkívüli, hiszen szinte közismert dolog a romániai magyar szervezetek Budapest általi finanszírozása, a magyar pénzek fő haszonélvezőinek ismételt tagadása ellenére, a kérdéses programra végzett rövid keresés feltárja a valódi célját:
egy olyan kép kialakítása, hogy a romániai magyarok elkülönülnek a többségi lakosságtól,nem százévnyi együttélés közös megünneplésével, hanem a modern Románia testén belüli százévnyi önkéntes elszigetelődés kiemelésével.
Ez alkalommal, amikor a Székely Dalegylet megalakulásának 150. évfordulójára emlékezünk, illő, hogy idézzük az akkori kezdeményezők, kulcsemberek alakját. Az ezernyolcszázas évek végén Székelyudvarhelyen élt egy kiváló okleveles középiskolai tanár-ember, Vajda Emil volt a becsületes neve. Rövid ittléte alatt tehetségével, munkájával, lázba hozta az egész várost és annak környékét. 
Hihetetlenül fájdalmas hírrel köszöntött ránk az idei anyák napja. Ma délelőtt, életének 59. évében visszaadta lelkét teremtőjének Pogány Erzsébet, az Édesanya, az Ember, a Társ, a Barát, a hírportálunkat kiadó Szövetség a Közös Célokért igazgatója, és nem utolsósorban a felvidéki magyar közösség rendületlen harcosa.
„Aki nem szereti a magyar népet, az leghamarább a gyermekeken át fogja megszeretni, amint e játékok csodálatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri… Szomorú gyermekkora nyomait viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük.”(Kodály Zoltán,1951)
Erőszakos, halálos áldozatokat is követelő tüntetések zajlottak a Gázai övezet határán hétfőn. A palesztinok az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése ellen tiltakoztak.
Mészöly Miklós és Polcz Alaine kapcsolata olyan nagy találkozás volt, amely csak keveseknek adatik meg. Házasságuk azonban korántsem volt idillikus. A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése (1948–1997) című alkotás nemcsak egy különleges szerelmi történetet mutat be, de közelebb hoz két, eddig csupán a tankönyvek lapjairól ismert embert és kapcsolatukat. Beszámoló a kötetről.
Azt mondja, annak idején őt is megérintette az emberarcú szocializmus eszménye, de vértként védte meg az addig csak félig megértett falusi, kisvárosi gyermekkor tapasztalati világa. Beszélgetés megkésett transzilvanizmusról és nemzedéki vonulásokról a friss Kossuth-díjas és Pro Urbe díjas költővel.
450 éve fogadta el a tordai országgyűlés a vallásszabadság törvényét, ezen évforduló okán is tartotta fontosnak a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség, hogy hozzátegyen valamit a Szent György Napokhoz, így beszélgetést kezdeményeztek közéleti személyiségekkel, művészekkel. Csütörtök este Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Rácz Norbert unitárius lelkész és Pálffy Tibor színművész beszélgetett a házigazda Kovács Istvánnal, majd bemutatták az egyházközség József Lajos Közösségi Termében helyet kapott, az unitárius egyház múltjába és jelenébe betekintést nyújtó kiállítást.
Csendes László könyve a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közelmúltját tárja fel, megnevezve azokat az ügynököket, akik rendszeresen jelentettek a politikai rendőrségnek.
A közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó hasábjain az elmúlt napokban komoly felhördülést okozott néhány téma, amely a lévai magyarokat diszkrimináló eseményekhez kötődik. Minden esetben a magyar nyelv használatáról van szó. Sorra veszem most őket, s az eddig nem publikált eseteket is, de nemcsak bicskanyitogató jellegük miatt, hanem azért, hogy szélesebb kontextusba helyezzük őket.
Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
Kovács Elemér A vasfüggönyön innen. Kárpátaljai magyar anekdotakincs című könyvének bemutatóját április 26-án tartották a beregszászi központi könyvtárban.
Közel 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i királyi kastélyt övező hatalmas park Grand Trianon nevű palotájában, az első világháború győztesei által diktált békeszerződés megpecsételte a XX. századi magyarság sorsát. A történelmi Magyarországot megcsonkították, területének – Horvátország nélkül – több mint kétharmadát és a magyar nemzetiségű lakosságának közel egyharmadát veszítette el.
A világ annyira balra tolódott, hogy a jobboldal is csak baloldali narratíván keresztül tud politizálni, de ebből ki kellene lépni – mondja Uhel Péter, a hazai monarchisták egyik vezetője a Mandinernek. A most megjelent Királyságban gondolkodunk - Monarchista antológia szerkesztőjével arról beszélgetünk: ki lenne a király? Mi a viszonya a királyságnak a nemzethez és a demokráciához? És van-e ennek az egésznek realitása?
A zsidók szent könyvei a népük eredetét a világ teremtéséig vezetik vissza, holott akkor még nem is léteztek. Akkoriban még sem népcsoportok, sem népek, csak túlélők voltak. Ezt az Ószövetség első öt könyvének állítólagos írója, maga Mózes, árulja el: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.”
