64 évvel ezelőtt, három hónappal a „nagy” Sztálin halála után két ÁVH-st és egy szerzetest akasztottak fel ugyanazért − a népi demokrácia ellen szervezett összeesküvésért. Az elsőrendű vádlott ávós nevét emléktábla őrzi egykori iskolája falán, a negyedrendű vádlott szerzetest a boldogok sorába emelte Ferenc pápa. Egyházi emléknapja mindhármuk kivégzésének dátuma: június 8.
A kecskeméti kortárs keresztény művészeti gyűjtemény alkotásaiból nyílt június 9-én kiállítás a Pesti Vigadóban Békesség nektek! címmel. A Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből 89 alkotó 90 művét – festményeket, szobrokat, textileket, grafikákat – tekintheti meg a közönség július 23-ig.
Kilencvennyolc esztendeje, 1919 májusában az újjászervezett magyar Vörös Hadsereg Salgótarján és Eger térségében tartóztatta fel a csehszlovák támadásokat. Május 21-én vette vissza Miskolcot, és május 30-án 250 km-es arcvonalszakaszon vette kezdetét az északi hadjárat. A mintaszerűen vezetett offenzíva során június első napjaiban a magyar vöröscsapatok felszabadították Lévát, Érsekújvárt, Selmecbányát, Zólyomot, Tokajt, Sárospatakot, Kassát és Sátoraljaújhelyt.
Támadásuk során mind több felvidéki területről kergették ki a csehszlovák betolakodókat, de az antant közbelépése és a Clemenceau-jegyzékek megakasztották további előrenyomulásukat. A tanácskommün bízván abban, hogy a külföld elismeri hatalmát és meghívást kap a párizsi békekonferenciára, június 30-án harc nélkül ürítette ki a Felvidék visszafoglalt részeit. Az antant nem tartotta be a szavát és a románokat sem parancsolta hátrébb, míg a kommün felvidéki visszavonulásával gyakorlatilag a tulajdon sírját ásta meg.
Az erdélyi szászok és székelyek által emelt, védelem céljából falakkal körülvett, esetenként tornyokkal megerősített szakrális építményt erődtemplomnak nevezik. Az alacsony kőfallal körülvett templomok közül csak azok tekintehetők erődítettnek, amelyek lőréses cinteremfallal rendelkeztek.
Udvarhelyszék talán leglátványosabb és legtöbb részletében épségben megmaradt műemléke. Jól nyomon követhető építéstörténete, díszítései, műrészletei okán a művészettörténeti szakirodalomban a régió legtöbbet emlegetett temploma. Lenyűgöző arhitektúrája, pompás freskói és a közösség gasztrokulturális kínálata méltán emeli Erdély közkedvelt turisztikai célpontjai közé.
Az Európai Unióhoz közeledő – és csatlakozásra váró – Ukrajna minden lehetséges eszközzel korlátozni kívánja az őshonos magyar nemzeti közösség jogait. Erre hívta fel Frans Timmermans európai bizottsági alelnök figyelmét Morvai Krisztina EP képviselő, rámutatva, hogy az ukrán nyelvtörvény-tervezet összeegyeztethetetlen az európai emberi jogi normákkal, különösen a „nemzeti kisebbségeket”, azaz őshonos nemzeti közösségeket védő európai normákkal.
Timmermans alelnök helyett – hatásköri okokból – Federica Mogherini főbiztos válaszolt Morvai levelére, megnyugtatva a képviselőt, hogy az Európai Unió szoros felügyelet alatt tartja az ukrán törvényhozási folyamatokat az európai normáknak való megfelelőség szempontjából. Levelében rámutatott: az Európai Unió különös figyelmet szentel a „nemzeti kisebbségek” jogai védelmének és arra, hogy az ukrán törvények e normákkal összhangban legyenek. Tájékoztatta a képviselőt, hogy az Európai Unió folyamatos párbeszédet folytat Ukrajnával e törvénytervezetekről és megnyugtatta Morvai Krisztinát avonatkozásban, hogy a nyelvtörvény nem kerül az ukrán törvényhozás elé.
Nicodemus metropolita, Moszul szír ortodox érsekének nyája az egyike azoknak, akik még beszélik Krisztus nyelvét, az arámi nyelvet a világon. „Biztonságra és jogrendre van szüksége a keresztényeknek Irakban, de úgy tűnik, ezt senki sem kínálja fel számukra” – nyilatkozta Dauod Matti Sharaf, moszuli szír ortodox érsek a National Catholic Register amerikai katolikus lapnak. Nicodemus metropolita volt az utolsó püspök, aki elhagyta Moszult, amikor az ún. Iszlám Állam elfoglalta az iraki várost 2014-ben.
Jáki Sándor Teodóz atya (1929-2013) már életében legenda volt. A moldvai csángók nyelvi és vallási jogaiért igen sokat tett. Több mint száz alkalommal járt a magyar nyelv archaikus változatát őrző testvéreink körében. Minden ottani tartózkodása missziós út, reményteljes felemelkedés volt. Több komoly kezdeményezés, néprajzi és egyházzenei értékek gyűjtése, őrzése és népszerűsítése fűződik személyéhez, s az a biztatás, hogy a moldvai magyarok jelentős csoportja a változó időkben is megmaradhat, a maga teljes nagyszerűségében élheti meg hitét és magyarságát. Hit kell hozzá és kitartás.
„Születés és halál: testvérek.
Minden bölcső koporsó. Minden koporsó bölcső.”
(Jókai Anna)
A Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja,
hogy 2017. június 5-én, Pünkösdhétfőn,
hosszantartó, türelemmel viselt súlyos betegség után,
84 éves korában elhunyt Jókai Anna
Kossuth-nagydíjas író.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból, majd vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra, és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a Budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek, és fokozatosan egyre nagyobb olvasótábora lett. 1974-től csak hivatásának élt szabadfoglalkozású íróként. 1986-1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak” – többek közt a Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella című írásai a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémáit veti fel. Az utóbbi két évtized műveiben egyre nagyobb hangsúllyal jelent meg a spiritualitás hangja, amely novelláiban, regényeiben szinte kezdetektől jelen volt, mégis a pálya utolsó szakaszában bontakozott ki igazán. Hőseit soha nem kényezteti, hanem emberi valójukban, esendőségeikben, hétköznapi küzdelmeikben ábrázolja, ezért is jellemezhetőek művei a spirituális realizmus fogalmával. Prózájának kiemelkedő erőssége éppen abban rejlik, hogy gondosan megformált karakterei iránt egyszerre váltja ki az olvasóból a részvétet és a mások sorsa iránti érzékenységet. Ezáltal írásművészetének legfőbb vonása az emberi közönyösség elleni figyelmeztetés, és a szeretet képviselete a világban.
A legnagyobb prózaíróink és gondolkodóink egyike volt, méltó szellemi örököse Hamvas Bélának, Várkonyi Nándornak, Kodolányi Jánosnak, aki nem csupán műveivel, de előadásaival is számtalan embernek adott hitet a lét súlyát elviselni, sőt, elbírni. A Napok, a Szegény Sudár Anna, a Ne féljetek írója nem csupán egy sokat látott nemzedék egyik igazodási pontja volt, de a nála fiatalabbak iránt is töretlen volt a figyelme, ellátta őket tanácsokkal, megosztotta velük tapasztalatait. A napokban napvilágot látó önéletrajzi könyve már a túlról üzen, egy gazdag életpálya méltó lezárásaként.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
A 2017-es esztendő több jelentős egyházi évfordulót hozott, közöttük örvendetes és tragikus vonatkozásúakat egyaránt. Némelyek az Egyetemes Anyaszentegyház és az emberiség egésze, mások főleg Szűz Mária Országának Egyháza és Népe tekintetében emlékezetesek.
Május 13.-a körül a Katolikus Egyház egésze a Rózsafüzér Királynője Fatima-i első jelenésének 100 évfordulójára emlékezett, amelyben a Fatima-i magán-kinyilatkoztatás tétjének megfelelően ütköztek Istennek tetsző és ellene gerjedő történések. A magyar katolikusok időben távolabbi, székely kapcsolódást is hordozó örvendetes eseménye a Szent László év, amely Lovagkirályunk trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóira került meghirdetésre.
(Az írást eredeti formájában, pdf-ként olvashatja - Szerk.)
„Jaj a Tüzet”
Egy hónappal ezelőtt P. Henri Boulad, egyiptomi jezsuita itt járt hazánkban. A Magyar Kormánytól megkapta Hazánk állampolgárságát. Több írott és elektronikus sajtóban számtalan riport készült vele ebből az alkalomból.
Európa nyugati „demokráciáira” hivatkozva az egyik sajtóorgánumban a migrációs válsággal összefüggésben megjegyezte: A Szentlélek, „most hagyja el Európát”. Ha nem is az egész kontinenst, de vélhetően a nyugati felét. A kijelentés talán így erős; de a józan ész, néha cserbenhagyhatja az embert, ha nem vigyáz.
1921-ben, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta, ratifikálta e hazug békediktátumot, a Széchényi könyvtárban kell lennie egy kitételnek, hogy miként lehet idővel hatálytalanítani e döntést, minek következtében, milyen hatással, és milyen lehetőség felidézésével. Ez lenne a legnagyobb bizonyítékunk.
Alapvető jogi elv, hogy ha a vád nincs bizonyítva, a vádlott ártatlan! 96 év telt el, amióta népünk ezt az igazságtalan vádat lelkén viseli. Azóta számos kiváló magyar és külföldi könyv és tanulmány jelent meg, amelyek mind ártatlanságunk és a hamis rágalmak ellen szólnak, de a magyar nemzet és annak népe, a magyar nép, még ennyi idő után sem adott be egy jól megalapozott és jól kidolgozott ellenvádat, illetve védekezést.
(Az írást eredeti formájában, pdf-ként olvashatja - Szerk.)
Az első világháború centenáriumának éveit éljük, s amint időben egyre közelebb kerülnek az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásának főbb mozzanatai – befejezve az 1920. június 4-i trianoni döntés megmásíthatatlan határozataival –, úgy sokasodik az eseményeket különböző szemszögből vizsgáló kutatási eredmények, megemlékezések, kiállítások sorozata. Jelen írásomban az 1918. november 13-án az antant hatalmak és a Monarchia között létrejött belgrádi katonai egyezmény Magyarország számára végzetesnek bizonyult következményeinek postatörténeti vonatkozásaiból, valamint „a menteni, ami menthető” kísérletekből próbálok érdeklődésre számot tartó dokumentumokat bemutatni.
"Világos, hogy a Katolikus Egyház és az anti-egyház jelenleg együtt létezik, ugyanabban a szentségi, liturgikus, és jogi térben".
Az alábbi cikk szerint Clovis atya sok fájó igazságot megfogalmaz. Elsősorban azt, hogy ennek a pápaságnak legfőbb érdeme, hogy nyilvánvalóvá teszi az egyházban már évek óta jelenlévő szakadást. Ez viszont, hogy is mondjuk... nem egy olyan érdem, amelyért Ferenc pápa dicséretre számíthatna majdan az Úrtól.
Közmondásosan a cikk úgy is összefoglalható volna, hogy "Isten a rossz dolgokból is tud jót kihozni". Némileg őszintétlenül hat, hogy Clovis atya elkerüli Ferenc pápa személyes felelősségének említését eme rossz dolgok egy részében, helyette "egy rejtett erőről" beszél az Egyházban.
A Wochenblick nevű osztrák hetilap portálján „Európaiak százezrei fognak kivándorolni” címmel megjelent cikk összefoglalójában azt írja, Ausztriában tíz éven belül egy iszlamista-fundamentalista párt lesz már a parlamentben és ha ez így megy tovább, európaiak százezrei vándorolnak el, mert az Európai Unió csődöt mondott és az uniós országok már nem tartják be alkotmányos kötelezettségeiket.
Szeretett írónőink közül sokan alkottak férfi álnéven a legkülönbözőbb okokból kifolyólag. Volt, aki nem akart a szexista íróközösség céltáblája lenni, mások azért választottak új személyiséget, hogy férfiak által dominált műfajokban alkothassanak, de olyan is akadt, aki egyszerűen egy másik ember bőrébe akart bújni.
