Megemlékezés a Sajó Sándor – emlékév jegyében
Sajó Sándor halálának 85. évfordulója alkalmából szervezett a Palóc Társaság megemlékezést Budapesten. A február 2-ai esemény a Sajó Sándor-emlékév nyitánya volt.
„Sajó születésének 150. évfordulója egy jelentős alkalom, melyen a költészetére irányíthatjuk a figyelmet. Kora hazafias költészetének lángoszlopa volt, a mai világban is példaként szolgál, érdeklődésre tart számot” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. Mint hozzátette, legutóbb tíz évvel ezelőtt szerveztek hasonló, nagyobb szabású megemlékezést Budapesten.
Az alkalomra a Felvidékről egy autóbusznyi megemlékező érkezett, nagy részük ipolysági volt. Diákok, tanárok, honszerető és az irodalmat kedvelő felnőttek, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Kör tagjai szintén ott voltak a soraikban. Emellett a szobi, illetve a váci múzeumbarátok körének tagjai is tiszteletüket tették a Fiumei úti sírkertben.
Cságoly Péterfia Béla, a Szózat című elektronikus folyóirat főszerkesztője elsősorban Sajó Sándor költői munkásságára hívta fel a figyelmet, de szólt az utókor általi megbecsülés hiányáról is. „Sajó poézisében fájdalmas hang, amikor az elveszett hazát siratja” – hangsúlyozta a méltatásban. (Itt olvasható: http://szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/13880-csagoly-peterfia-bela-sajo-sandorrol - a szerk.)
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az ukrán parlament képviselője az MTI-nek telefonon megerősítette, hogy garázda cselekményt követtek el a KMKSZ ungvári székháza ellen a hajnali órákban. Az épületben komolyabb kár nem keletkezett.
Az RMDSZ-ben mindenki mindig a lelkiismerete szerint szavaz. Vagy mégsem? Persze, van a cikkben kis uszítás is. Enélkül a román média jó része nem tud írni a magyarokról.
A második világháború végén, a több ok miatt frusztrált cseh és szlovák társadalom teret engedett a lelkekben felgyülemlett szemétnek és dühét a köztük élő német és magyar kisebbségre próbálta kiönteni. Most nem elsősorban a nagypolitikai szereplőire gondolok, Benešre vagy Gottwaldra, hanem az egyszerű emberekre. A kettő persze összefügg, a politikusok kijelentései mindig befolyásolják a közember gondolkodását. Az persze tény, hogy Beneš és Gottwald már 1942 óta elsősorban a német és másodsorban a magyar kisebbség kitelepítésében gondolkodtak. Volt még egy harmadik kisebbség is, a zsidók, akik már korábban, a második világháború idején szembesülhettek a csehek és szlovákok igazi véleményével róluk. Igaz, a csehek némiképp védekezhetnek azzal, hogy a Protektorátusban főleg a németek nyomására és azok vezetése mellett végezték el a „piszkos munkát”, ám a szlovákokra ez nem áll. Ők – kis, történelem nélküli nemzet lévén – minden lépésükben bizonyítani akarták, hogy „pápábbak a pápánál”: a kis fasiszta szlovák állam zsidótörvényei egy fokkal keményebbek voltak, mind a Harmadik Birodaloméi, ráadásul a szlovákok 500 birodalmi márkát fizettek (!!!) a németeknek minden elvitt zsidóért – pontosabban azért, hogy az elhurcolt zsidó már soha nem tér vissza, s így az ingatlanát árjásító szlovák újgazdag nyugodtan alhat. S hogy még durvább legyen a dolog: az elszámolást évente bartelben végezték a Harmadik Birodalommal, tehát a zsidók a ki- és behozott tárgyak között szerepeltek tucattételként.
Ha az úgynevezett “européer értelmiség” közé kívánsz ma tartozni, akkor felejts el mindent, amit eddig tanultál! Légy perverz, celeb (vagy együtt mindkettő), felejtsd el született nemedet, bőrszínedet és követett hitedet, írj alá Orbán ellen petíciót, majd harsányan röhögj a magyarság hagyományain. Talán bevesz majd maga közé a belvárosi agora.
A magyar nemzet, történelme során már számtalanszor volt abban a helyzetben, hogy egyfajta tetszhalott állapotból kellett felkelnie. Most sincs ez másként, de itt az idő, hogy büszkén felegyenesedjen és felvállalja az Istentől rendelt küldetését, elinduljon az ég felé, hogy beteljesítse sorsát – vallja Tóth Norbert kurátor, felidézve ezzel Párkányi Raab Péter szobrászművész életmű kiállításának koncepcióját.
Vitéz Duska László Bártfán született, 1912. február 5-én és a kanadai Calgaryban hunyt el 1987. október 1-én. Azért a két dátum között történt egy s más… Például megjárta a Don-kanyart…
A nagyajtai unitárius templom a falu déli részében, egy magaslaton látható. A község közösségi építkezéseinek legrégibb és legjelentősebb műemléke egy szabálytalan alakú, magas várfallal övezett udvar közepén áll. A település korai templomát a XV-XVI. században gótikus stílusban átépítették. Ebben az időszakban készült a harangtorony is, melynek védelmi rendeltetése volt. Az épület legrégebbi része a hajó, melynek készítését a XIV. század idejére teszik. Egyházi feljegyzések szerint a szentély alatt eddig még feltáratlan kripta rejtőzik, melyet a XVIII. század végéig használtak.
Jókai Mór írót nem kell bemutatni egyetlen magyar olvasónak se. Az ő művészete mindannyiunk kincse, műveivel minden korosztálynak sokat ad. Idén a születésnapján, február 18-án ünnepeljük legelőször a Magyar Széppróza Napját. Az eseménysorozat alkalmából számtalan kedves írónkkal találkozhatunk. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke elárulta: csaknem 105 program lesz 126 szerző részvételével.
Őexcellenciája Marian Eleganti, a svájci Chur segédpüspöke ma 
Tormay Cecil, az egymás után kétszer Nobel-díjra jelölt írónő írása, 1921
Nem kerestek rossz telephelyet elődeink, akik a Bodoki-havas keleti nyúlványának előterében szálltak le a lóról. Nem egyedül jöttek, de nem is voltak sokan. A XIV. század elején már ott voltak, mert azonnal keresztény templomot építettek. Magas volt a telephely, nem kellett félni az árvizektől, két patakocska ontotta a tiszta vizet, a közeli erdő téli tüzelővel kecsegtetett. Velük együtt vezér-emberek is érkeztek: lehet, Ika, lehet, Póka, akik tudták, hogyan kell megülni azt a helyet, amelyet sokkal régebb már másfajta népek is magukénak mondtak.
Ha valaki végképp eltűnni látszik a XX. századi irodalomtörténet süllyesztőjében: ő az. Olvasni ugyanis nem (nagyon) olvassák, szavalni nem szavalják, neve és életműve az irodalomtörténetek és a könyvtárak raktárai mélyén szunnyad, várva az újrafelfedezését. Ezek így nagyon kegyetlen mondatok. Amikor azonban fellapoztam a marosvásárhelyi orvos-költő barátomtól ajándékba kapott, a harmincas évek elején megjelent kötetét, az volt az érzésem, hogy méltatlanul van ott, ahol van, és hogy megérdemli, hogy újra elővegyük, kihalásszuk abból a vélt vagy valós süllyesztőből.
2018-01-26. Még meg sem száradt a tinta a kisebbségeket hátrányosan érintő ukrán oktatási törvényen, máris újabb rendelettel sokkol az Ukrán Oktatási Minisztérium. Míg a kárpátaljai magyar iskolákban a világirodalmat a magyar irodalom részeként tanították, szeptembertől az ukránnal integrálnák, így az államnyelvet – az elhibázott módszertannak betudhatóan – pocsékul elsajátító tanulóknak ezentúl ukránul kellene Shakespeare, Rousseau műveit értelmezniük vagy verselemzési készségeiket Edgar Allan Poe Hollóján megcsillantaniuk.
