Megrendülten tudatjuk, hogy kedves barátunk, szerzőnk, Bányai Tamás április 3-án békés lélekkel eltávozott közülünk, immár a halhatatlanságba.
Szózatnak közlésre küldött, A szentanú című elbeszélését olvashatják Irodalom rovatunkban.
Kedves Tamás, mesélj tovább az angyaloknak..., teszünk-veszünk még kicsit, aztán folytathatunk minden félbehagyott beszélgetést.
„Akárha lent, akárha fönt,/A szegényé csupán a csönd./A köd, a csönd sosem ragyog./Én már ködből, csöndből vagyok” – írja József Attila Ködből, csöndből című versében. Költészetében megmutatta, mi mindenre képes egy vers, milyen gazdagon tudjuk kifejezni a világot és magunkat néhány sorral. Nem véletlen, hogy a magyar költészet napját április 11-én, az ő születésnapján ünnepeljük. Lássuk, milyen programok várnak!
„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni” – hangzik el a Holt költők társasága című filmben. Igazságát mi is átérezhetjük április 11-én, a magyar költészet napján, amikor számtalan programba kapcsolódhatunk be, amely a verseket élteti.
Miközben a székelyföldi románok képviseletét magának követelő testület azt üzeni Székelyudvarhelyről, „a gyulafehérvári kiáltvány nemes lelkű szellemisége teljes egészében teljesül”, az Európa Tanács Kolozsváron vizsgálódó illetékesei tegnap az előbbi állítás ellenkezőjét hallhatták.
Az ET szakértői a kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak, meghallgatva mind az RMDSZ politikusainak, mind az erdélyi magyar civil jogvédők álláspontját. „Országunk következetesen ideális képet fest a kisebbségek itthoni helyzetéről, de nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit” – hangsúlyozta Porcsalmi Bálint, a szövetség ügyvezető elnöke, míg a civil szféra képviselői évtizede „kipipált” jogok megsértéséről számoltak be.
A gyulafehérvári kiáltvány „nemes lelkű szellemisége” teljes egészében érvényesül, autonómiáról szó sem lehet – vallják a székelyföldi román civilek.
A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
A határozatban egyebek mellett rámutatnak, hogy„komoly gazdasági veszteségeket okoz, amely egyaránt káros a románoknak és a magyaroknak „az, hogy Kovászna,Hargita és Maros megyéről az a kép alakult ki, hogy ez egy „potenciális konfliktuszóna”, éppen ezért időszerű, hogy egy „stabil régióvá alakuljon”.
A dokumentum szerint eljött az ideje annak, hogy a magyar közösség politikai és civil vezetői elismerjék, hogy Románia a nemzetközi szerződésekben vállalt összes kötelezettségét teljesítette a kisebbségekkel szemben.
A kölcsönös egyet nem értésben véget ért Trump–Merkel-csúcstalálkozó után még inkább az a fő kérdés: vajon beváltja-e Trump az ígéreteit, amelyekhez a kampányban és a beiktatási beszédében is elszántan ragaszkodott? S vajon lesz-e elég ereje ahhoz, hogy a vele szemben korántsem meghunyászkodott, hanem sokkal inkább revansra vágyó globális erőkkel sikerrel vegye fel a küzdelmet? Meggyőződésem szerint két veszély áll fenn: az egyik a globális pénzügyi elit bosszúvágya, a „Birodalom visszavág” jelenség – a másik Trump egy-két gyengesége.
Fontos erdélyi épületek és jelentőségükben felbecsülhetetlen tárgyi-szellemi értékek kaptak új besorolást a Hungarikum Bizottság március 21-én, Egerben megtartott ülésén: kiemelkedő nemzeti érték lett Kós Károly életműve, az aradi Szabadság-szobor, Torockó épített öröksége, valamint a nagybányai művésztelep és festőiskola.
Ezeket a kulturális értékeket a Magyar Értéktárba sorolták, és várható, hogy hamarosan bekerülnek a hungarikumok közé, amely által még fokozottabb figyelmet és publicitást kapnak Kárpát-medence szerte, illetőleg abban a folyamatban, amely révén a felnövekvő generációk rendre megismerik a magyar nemzet által létrehozott javakat és azok szellemiségét.
Az EU legnagyobb országában meghaladta a tízezret a leginkább elterjedt radikális iszlamista irányzat, a szalafizmus híveinek száma – írta hétvégi számában a Rheinische Post (RP) című lap, amely szerint a a szövetségi kormány százmillió eurós programot indít a radikális muzulmán vallási irányzatok terjedésének feltartóztatására.
Az RP a szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) friss adataira hivatkozva azt írta, hogy a tízezres lélektani határ áttörése beigazolta a radikális iszlamista szubkultúra fékezetlen terjedésére vonatkozó aggodalmakat. A BfV szerint a szalafizmus már évek óta “a legdinamikusabban fejlődő iszlamista mozgalom” Németországban, híveinek száma 2011-ben 3800 volt, 2015-ben pedig már 8350.
Szent Athanáziusz ezt mondja: "Még ha a tradícióhoz hűséges katolikusok száma maroknyira is csökken le, ők lesznek azok, akik Jézus Krisztus igaz Egyházát jelentik." Sok félrevezetett katolikus tévedése abban áll, hogy azt hiszik, hogy ha a nagy többséghez tartoznak, akkor megmenekülnek, mert azt gondolják, hogy Krisztus a nagy többséget nem fogja elítélni. Holott a Mi Urunk nem éppen az ellenkezőjét mondta? "Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." (Máté, 22,14).
elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak, Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek. Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
A cenzúrát rosszul tűrő, és ennek megfelelő hírportált is működtető kiadó január 17-én jelentette meg George Soros: A multimilliárdos, globális hálózata és a világ vége, ahogyan azt ismerjük című kötetét. (Soros személyi okmányai szerint a neve George Soros, mint ahogyan Lantosé is Tom Lantos, nem Lantos Tamás volt, ahogyan az ő nevét a hazai sajtónknak sikerült helyesen idézni, noha képviselőből rendre szenátorrá emelve tisztségét.) A Soros-kötet szerzője az 1963-ban Münchenben született Andreas von Rétyi, aki könyve után különösen és nyilvánvalóan várhatja mindazt a rágalomözönt, mint amit a médiacsönd ellenére bestsellerré vált kötete után Ulfkotte kapott. Akinek tehát egyetlen rossz tulajdonságát sem sikerült felfedezniük mai rágalmazóinak korábban, amikor Ulfkotte a vezető német lapnak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak éveken át külpolitikai rovatvezetője, illetve haditudósítója volt. Von Rétyi kötetét bemutatni azért gyötrelmes feladat, mert nehéz eldönteni, mi maradjon ki az ismertetésből. De talán érdemes azzal kezdeni, amit a szerző idéz egy amerikai újságírótól, aki 2010-ben ezt írta: „Valaki azt kérdezte tőlem, tudok-e valami szépet mondani George Sorosról. Azt mondtam, persze. 81 éves.” Az idézet Joseph F. Farahtól származik, aki szerint Soros „a világ legveszélyesebb embere”.
A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában – jelentette ki tegnap Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőjével közösen ismertette a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét, a Transylvanian Monitor című dokumentum háromszáztizenkét, 2014 és 2016 között nyilvánosságra került esetet mutat be. Tőkés szerint az is fontos, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne románellenes megnyilvánulásokkal válaszoljon.
A székelyek emlékezetében Szent István kultusza mellett Szent László emléke él a leghatározottabban. Számos településnév, búcsújáróhely és legendás emlék kötődik az évszázadokkal ezeleőtt is igen kedvelt lovagkirályhoz. Az a tény, hogy Szent László Emlékévet hirdettek a Kárpát-medencében 2017-re, jó alkalmat szolgáltat arra, hogy napjainkban is felerősödjék ez a természetes érdeklődés, és az idelátogatók felkeressék ezeket a kultúrtörténetileg is fontos helyszíneket.
800 év hatalmas idő a történelemben ilyen távlatban birodalmak buknak el és népek tűnnek el nyomtalanul. Ami maradandó az épített örökség és az uralkodók nagy tettei. Közép-Európából csak a magyar király vezetett keresztes hadjáratot uralkodóként.
András vezette V. keresztes hadjárat emlékkonferenciáján jártunk az ELTE bölcsészkarán.
A megnyitóban elhangzott, hogy nagy öröm, hogy egy kerek középkori évfordulóról van megemlékezés, ami sajnos jelenleg kívül esik a történelmi köztudaton.
Az, hogy mi kerül a köztudatba az a korabeli forrásokon is múlik ezért volt érdekes az első előadás, amit Körmendi Tamás docens tartott II. András keresztes hadjáratának kortárs forrásairól.
A Rimaszombati járáshoz tartozó Karaszkó települést Itáliából a Felvidékre telepített bányászok alapították 1334-ben, de birtokként már a 13. században létezett. Temploma is a 13. században épült. A templomot és a falut a törökök a 16. század közepén felégették, de újra felépült.
Ez a terület a 11. századtól határvédő vidék volt, ahol erőteljesen élt Szent László kultusza. A község templomát Szent László tiszteletére szentelték fel. Építtetői a román stílusjegyeket koragót elemekkel színesítették. A templomot 1596-tól az evangélikusok használják, akik azt a saját igényeik szerint alakították az évszázadok alatt, a freskókat lefestették. A középkori faliképeket 1901-ben fedezték fel, majd tárták fel szakszerűtlenül. Az 1980-as években ismét restaurálták a templomot, a freskókat ekkor tárták fel teljes egészében. A falu Szent László ünnepére vásártartási jogot is kapott a középkorban.
Pietro di Niccolo da Orvieto itáliai reneszánsz mester 14. századi műve évtizedeken át volt kiakasztva a cambridge-i Fitzwilliam Múzeum falán úgy, hogy még sohasem vizsgálták meg alaposan. Tavaly azonban bekerült a restaurálásra jegyzett alkotások listája közé. A szakértők a nem kevesebb, mint 600 órán át tartó munka során egy különleges, ám nem teljesen egyedülálló titokra bukkantak: a festmény (a hátlap által eddig elzárt) túloldalán egy másik festményt találtak.
Több mint másfél évtizede jelent meg Németországban a „Kultúrák lázadása” [Aufstadt der Kulturen], a francia Nouvelle Droite [Új Jobboldal] atyjától Alain de Benoist-tól. Ez a mű, a szerző ajánlásaként a XXI. század Európájának szánt kiáltványa, amely szerint S. Huntingtonnak az a kijelentése, miszerint ez az ekkor beköszöntő század és ezredforduló csupán a civilizációk összecsapásának korszaka lesz, túlságosan negatív megállapítás. A globalizációs gőzhenger és a Világhatalom ellen – de Benoist úgy gondolta, – különböző kultúráknak kell szövetkezniük, mivel a sokszínűség az emberiség igazi értéke. A berlini fal leomlása Benoist szerint nemcsak a német és európai egyesítést jelentette, hanem a klasszikus polgári demokrácia végét is. Már nem a független államok, nemzetek, népek világában élünk, hanem kontinensekben, közösségekben és hálózatokban. „Ezért a forradalom már nem, de a lázadás még mindig lehetséges. A jövő a lázadóké” állítja Benoist. A Szózat havilap szerkesztősége, Bajcsy - Zsilinszky Endre és Németh László nemzeti radikalizmusa és Prohászka Ottokár valamint Mindszenty József keresztényszociális tanítása fényében hisz Babba Mária, a Napbaöltözött Asszony oltalmazta Kárpát-medence Szövetségben, eszmei-ideológiai alapon nem ért egyet az alábbi felsorolás egyes pontjainak megállapításával, vagy ezek egyes részleteivel. Alain de Benoist felvetései, világszemlélete több tekintetben is vitatható számunkra, azonban az már több mint feltűnő, hogy de Benoist komplex megoldást kínált már akkor, [ismétlem a századforduló előtt!] Európa jelenlegi nyavalyáira. A mindenkori európai, magát konzervatív-kereszténynek deklaráló jobboldali politikai elit felelőssége, hogy időben nem ismerték fel és alkalmazták a receptet iránytűként földrészünk és népeinek boldogulása, identitása megtartása érdekében. Külön kiemelném azt a tényt, hogy az Unió alapító atyáinak szándéka szerint, ismét megerősítette a [Kárpát-haza magyarságának is elvileg előnyös] konföderatív Európa óhaját, a brüsszeli bürokraták és irányítóik a Tőke, két vagy háromsebességes, kettős mércét, hamis értékrendeket és képmutatást alkalmazó, több pólusú Európai Unióval szemben.
