Az ipolyvarbói Szentiványi-kripta, ahol az országbíró nyugszik
Az országbíró (iudex curiae) a régi jogrend szerint tulajdonképpen a király udvarbírája, azaz a helyette ítélkező bíró volt a kúriában. Nevezték nagybírónak is, aki hivatalát a nádortól vette át. Az Aranybulla úgy emlékezett meg róla, mint állandóan az udvarhoz kötött bíróról.
Lexikonaink szerint a király elé (praesentia regia) idéztetni a XIII. század közepe óta annyit jelentett, mint az országbíró széke elé idéztetni. A XIV. században feladatait a nádor és a tárnokmester vette át. Az országbíró egyben az igazságszolgáltatás s a hozzá kapcsolódó oklevélkiadásnak is a vezetője; a XVIII-XIX. században a nádor általános helyettese. (Magyar Katolikus Lexikon, 2005:205-206.p.) Olyan ismert személyiségek töltötték be ezt a tisztséget, mint Nádasdy Tamás, Báthori István, Forgách Zsigmond, Koháry István; 1802 és 1806 közt pedig az ipolyvarbói családi kriptában nyugvó Szentiványi (Szent-Iványi) Ferenc.