Családot egy hordóért...?

Egyre inkább taszít az a velejárója a világhálónak és főleg a szociális médiának, hogy bárki bármiről véleményt nyilváníthat.
Engedélyeztem egy időre a hozzászólásokat, de beláttam, hogy mikor húszéves lánykák írnak hatalmas önbizalommal méteres ostobaságokat, akkor helyettük már én érzem magam rendkívül kínosan.
Az a naiv butaság keringett a fejemben, hogy majd értelmes kérdésekre adhatok értelmes válaszokat. Csakhogy a mai emberek többsége nem kérdez, hanem kinyilatkoztat és vitatkozik. Annak meg nem az én blogomon van a helye.
Hogy jutottunk el odáig a XXI. századra, hogy húszéves katolikus diáklányok vitatják nyilvánosan az Egyház kétezeréves tanítását?

Stoffán György: Kommunista utcanevek, elfeledett Szent Imre város

Vannak kommunistákról elnevezett utcák és a kommunizmusban adott utcanevek, amelyeket illenék visszaállítani. Mindkét verzió fontos volna, hiszen egy diktatúra emléke semmiképpen sem építő, s mint a náci Németország elnevezéseit megváltoztatták, úgy a kommunisták magyarországi ámokfutásának emlékeit is el kellene törölni – de végleg.
Az első verzió – miszerint a kommunistákról elnevezett utcákat át kell nevezni, magától értetődő. Hiszen Kun Béla, Szakasits Árpád vagy Szamuely Tibor neve épp olyan, mintha Drezdában Churchill, Goering vagy Adolf Hitler srtaße is létezhetne.
A második verziót sokan nem értik. Ez nem más, mint a kommunisták által alkalmazott utcanév változtatás megsemmisítése. Hiszen nem elegendő, ha a kommunistákról elnevezett utcaneveket változtatjuk meg, de az általuk megváltoztatott utcanevekkel is foglalkozni kellene. Kivált olyan városokban, kerületekben, amelyeknek a vezetői nemzeti elkötelezettségűek. Példaként sokszor említettem már a XI. kerületi Ménesi út neve visszaállításának szükségességét, hiszen ez az út a kommunista rémuralom előtt Nagyboldogasszony út volt. Hasonlóképpen érthetetlen, hogy a Szent Imre herceg útja is maradt Villányi út, s Szent Imre, István királyunk fia nem érdemelte meg e kerület vezetőségétől és lakosságától, hogy a szobrával véget érő útszakasz nevét visszaállítsa a tiszteletre méltó önkormányzati testület. Lehet itt hivatkozni anyagiakra, az igazolványcserék nehézségére, és minden másra… de a lényeget nem szabad, nem kellene elkerülni: gátat kellene vetni végre a diktatúra emlékének, egyesek nosztalgiájának, s annak a nemzetet is sértő magatartásnak, amelyet a kommunisták – például, e két út átnevezésével – okoztak.

Tihanyi tézisek

„Szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk,
szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk, és nem viszont.”

gróf Széchenyi István (A Kelet népe. 1841)

2018 tétje: korszak lesz-e a rendszerből. A rendszer politikai rend, a korszak viszont több ennél: rá jellemző kulturális miliő; vagyis szellemi eredmények összefüggése, közös hangulat és társas gesztusok sajátos közege, ízlésvilág, a viselkedés módja. Míg a rendszert szabályok, politikai döntések és struktúrák jelentik, addig a korszakot kulturális áramlatok, kollektív meggyőződések és társadalmi szokások alkotják. Az egyik eredménye a családtámogatási rendszer, a másiké a családi értékek sérthetetlenségéről való közmeggyőződés; az előbbi védi a nemzeti szuverenitást és hatékonyan óvja az ország határait, az utóbbi állampolgári tisztelettel övezi azt és a biztonságot helyezi előtérbe; itt a jövedelmeket a tőkétől a munkához csoportosítják át, ott a munka becsülete születik.

Erdélyi srácok: nem lőttek senkire, mégis megvolt a saját ’56-uk

A kolozsvári Vallásszabadság Házában mutatták be az EXIT kiadó gondozásában megjelent, Erdélyi srácok című könyvet, amely az erdélyi 1956-os eseményeket tárja az olvasók elé a megtorlást elszenvedő túlélők történetein keresztül. A kötet bemutatójáról a transindex.ro számolt be.
Az oral history módszerével készített interjúk 32 élettörténetet mutatnak be, amelyek mentén az olvasó bepillantást nyerhet a fogvatartottak börtönéveibe is. A magyarországi 1956-os forradalom csak a kiváltó ok volt, hangzott el az Erdélyi srácok című, a Benkő Levente, Papp Annamária és Víg Emese által szerkesztett Erdélyi srácok a Volt egyszer egy ’56 című könyv folytatása. A könyvbemutatón Lönhárt Tamás történész, a BBTE docense elmondta, az erdélyi magyarok küzdelme nem golyókkal történt, hanem szavakkal, tettekkel, megnyilvánulásokkal, koszorúval, verssel és színdarabbal.

Kilakoltatás az eszme jegyében

Nem. Nem szabad. Persze nem tagadhatjuk: szép illúzió volt. Szinte álom – vagy lázálom? S milyen régóta tart! Már Batsányi János így szólt kortársaihoz: „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” Igen, több mint kétszáz éve mondogatjuk egymásnak ezt a sort és várjuk a csodát. Onnan, Nyugatról, Párizsból, Dévény felől. Hát jó, akkor most egy pillanatra vegyük komolyan Batsányinkat, és vessük vigyázó szemünket Párizsra.
Párizsban ma egy súlyos lelkibeteg, identitászavaros, mindig mindenben kudarcot valló alak az úr. Párizs rothad. ’68 óta folyamatosan. Párizsban győzött a „nyitott társadalom”, Párizs számos kerületében naphosszat sétálhatsz anélkül, hogy egyetlen fehér embert látnál, Párizsban a filmrendező Mathieu Kassovitz A gyűlölete az úr. Párizsban már senkit nem érdekel a költészet maga, mégis égre kelt az éji folyó csillaga.

Életmese író pályázat 2019 évi kiírásáról

           SZAKC sajtóközlemény

A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete tízedik alkalommal hirdette meg az Életmesék című pályázatát. Az évről-évre nagy sikerrel megrendezett kezdeményezésre 2019. április 20-ig lehet pályázni. Az eredményhirdetésre május 15-én, a díjkiosztó ünnepségre június közepén kerül majd sor.
A szervezők négy korcsoportban hirdették meg a versenyt, és a hagyományoknak megfelelően minden korosztályból

- 10 éves kor alattiak (alsósok);
- 10-től - 14 éves korig (felsősök);
- 14-től - 33 éves korig;
- 33 év felettiektől várnak alkotásokat.

A pályázók leírnak egy-egy érdekes történetet, amelyek a szülők, nagyszülők, dédszülők életmeséi, vagyis, amit a szüleik, nagyszüleik meséltek nekik az életükről, és érdekesnek, tanulságosnak, vagy akár viccesnek találtak.

Bővebben ...

A Nagyságos Fejedelemre emlékeztek

A tárogató hangjára gyülekeztek Salánkon a fiatalabb és idősebb „kurucok”, hogy megemlékezzenek a 308 évvel ezelőtti itt tartott országgyűlésről. Az ünnepélyes megemlékezést és emlékkonferenciát Aljohin Viktor polgármester nyitotta meg. Beszédében aláhúzta, csak a múltra emlékezve építhetjük közös jövőnket. Salánk első embere ugyanakkor örömteli bejelentést is tett, hiszen a 2019-es Rákóczi-emlékév keretein belül, dr. Grezsa István védnöksége alatt Salánkon Szabadság Emlékparkká bővül a községi tanács előtt álló tér és 56-os emlékmű.
Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul aláhúzta a ma már közismert tényt: a Rákóczi szabadságharc nem bukott el, hiszen az országot kitépte a feudális kötöttségek mocsarából, olyan pályára állította, melynek végén a modern polgári társadalom ígérete várta a magyarokat.

Ismét rászólt a NATO Kijevre

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a 2018. július 11–12-én Brüsszelben tartott NATO-csúcstalálkozón a nemzetközi katonai szövetség nyilatkozatban szólította fel Ukrajnát, hogy „maradéktalanul hajtsák végre a Velencei Bizottság indítványának ajánlásait és következtetéseit”.
Jól jelzi, mennyire elkötelezett az európai és az euro-atlanti integráció mellett és mennyire veszi komolyan a nemzetközi szervezetek ajánlásait és felszólításait a kijevi kormányzat, hogy 2019 februárjában a NATO ismét szükségesnek tartotta emlékeztetni Ukrajnát arra, hogy vegye figyelembe és implementálja a Velencei Bizottságnak a 2017-es oktatási törvénnyel kapcsolatban kiadott állásfoglalását. Az Európa Tanács jogászokból álló szakbizottsága egyértelműen arra a következtetésre jutott 2017 decemberében kiadott anyagában, hogy a legjobb megoldás az volna, ha Ukrajna megváltoztatná az új oktatási törvény 7. cikkelyét.

Wass Albertről – Bertha Zoltán: Magyarság, emberség, hitvallás

"Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok, s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz magyarságom is (…) egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon.”

Három tudósítás 1919 februárjából

1919. február elején, a párizsi béketárgyalásokkal egy időben a svájci fővárosban, Bernben szocialista konferenciát rendeztek, melyre a világ minden tájáról érkeztek delegációk. Magyarországot a magyar szociáldemokrata párt küldöttei, Buchinger Manó, Bíró Dezső, illetve Kunfi Zsigmond, az új Berinkey-kormány közoktatásügyi minisztere képviselték.

Európa békéje már a múlté

„Amikor a sasok hallgatnak,
a papagájok kezdenek fecsegni.”
(Winston Churchill)

Az elmúlt években az európai biztonságpolitikáról folytatott vitákban egyetlen közös álláspont ismétlődött. Mégpedig annak a beismerése, illetve elismerése, hogy kontinensünk olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek alapvetően, egyértelműen és jelenleg megállíthatatlanul rontják a korábban megszokott biztonságot.

Lullázás 26.: A magyar meteóra, avagy a tihanyi barátlakások

Világszerte ismertek a görög meteórák, a sziklák között élő, ortodox szerzetesi közösség. Egy külön kis ország, saját törvényekkel és szokásokkal, egy ilyen „de civitate Dei” álmodhatott Szent Ágoston. Kevesen tudják, hogy a Tihanyi-félszigeten élő szerzetesek közössége, amiknek emlékét a megmaradt barátlakások őrzik, ősibb volt, mint a görögországi; még I. András király (uralkodott: 1046-1060) telepítette ide az első szerzeteseket a Kijevi Nagyfejedelemségből.

Aki a saját vagyonából gyógyította a szegényeket: Boldog Batthyány-Strattmann László

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.” (gróf Esterházy János)
A magyar nemzet veretes történelme során csak úgy ontotta magából azokat a nagyszerű embereket, akik gondolataikkal és tetteikkel méltóak lehetnek arra, hogy életük példaként szolgáljon minden magyar számára, ők maguk pedig valódi példaképekké váljanak.
A második világháborút követően a marxista történelemoktatás és a valódi teljesítményt, a valódi értékeket relativizáló baloldali szemlélet sikeresen feledtette el a magyar nemzettel addigi példaképeit, és tette nehézkessé az új példaképek felfedezését.

Elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író

Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Gyermekként határozta el, hogy író lesz, a korai prózai művek után gimnazistaként már versekkel is jelentkezett. Gimnáziumi tanára, a neves költő, Nemes Nagy Ágnes bátorította irodalmi próbálkozásait, rajta keresztül került szoros kapcsolatba többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal.
Az érettségit követően az ELTE bölcsészkar magyar-német szakán tanult, az egyetem után nevelőtanárként dolgozott, 1964-ben főiskolai nyelvtanár lett, 1971 óta volt szabadfoglalkozású író, műfordító.

Emlékezés Jagos István Róbertre, a Szózat néhai szerkesztőjére

„Az élők szíve a holtak igazi temetője.”
                 (Publius Cornelius Tacitus)

A naptár lapjait lapozva, hamarosan február 10-hez érünk. Itt megáll a tekintet, és felsajdul a tehetetlen szomorúság jó néhányunkban. Az én torkom is elszorul. És nem csak ezen a napon. Mindig, valahányszor Rád gondolok. Egy éve annak, hogy számunkra tragikus hirtelenséggel, mégis jól megfontolt szándékkal itt hagytad e földi világ minden szépségét és kínját. Úgy érezted, eljött az idő, menned kell. Ellenállhatatlanul hívott az általad oly sokat emlegetett fal túloldala. Hiába próbáltunk visszatartani. Lehetetlenre vállalkoztunk. Az út, ez a kegyetlenül keserves, és édes illúzió, számodra nem volt tovább járható. Sokszor megkérdeztem azóta Tőled gondolatban: Ugye megtaláltad ott mindazt, amit kerestél? Csak remélhetem, hogy a békesség, ami annyira hiányzott, kézen fogott. Tavaly, Újév napján még én is fogtam a kezed a kórházi ágyad mellett, mint azon barátaid egyike, akik az utolsó pillanatig hinni akartak abban, hogy a mi törődésünk bármit is számíthat a döntésedben. Hogy vissza akarj fordulni. Hogy élni akarj. Számtalanszor feltörnek bennem az utolsó beszélgetéseink. Bevallom, még ma is nehezen hiszem, hogy nem hívsz fel többé, nem újságolod el, milyen új ötleteid vannak, milyen tervek látszanak megvalósulni a kulturális élet számodra egyre táguló perspektívájában. Csodáltalak, mennyi lendület, mennyi tenni akarás fut az elmédben. Ugye tudod, milyen sokan vagyunk, akiknek hiányzik a jó Jagi? Az a hiperaktív, életre edzett srác, aki nem csak a fiaiért rajongó apa, hanem az az úttörő energia is, akire sokan számíthattak barátként, s támogatóként egyaránt, aki mellesleg, de semmiképp nem utolsó sorban íróvá, költővé nőtte magát.

Bővebben ...