A Szájer-ügy tanulságai
Napok óta áll a bál a politikai életben Szájer, múlt héten kirobbant botránya miatt. Persze, ha egy, az emberi esendőségből, politikai és titkosszolgálati méregkeverésből kitervelt ügyet botránynak lehet nevezni.
Az ügyön egyesek csámcsogtak, másik a Fideszt mocskolták annak ellenére, hogy Szájer József politikai öngyilkosságot követett el a történtek után, mint ahogyan ezt kulturált és értelmiségi körökben elvárható. Megint mások felmenteni próbálták – Fideszesekként, elkötelezett nemzeti és keresztény választókként –, a megesett politikust. Ez még mélyebbre ásta a Fidesz megítélését, hiszen a józan és úri magatartás azt követelné, hogy ilyen esetben a magánembert és a politikust nem választjuk szét, és nem külön-külön ítéljük meg a tettet és annak konzekvenciáit. A józan és emberi hozzáállás azt követelte volna mindenkitől, aminek egyetlen példája ebben az ügyben az Orbán Viktor által képviselt vélemény, amely után nincs mit mondani, és az ügyet lezártnak kellene tekinteni.
Az emeritus pápa számára egy ideje már nehézséget okoz a járás, így kerekesszékkel mozog, újabban pedig nehézségei vannak a beszéddel is - ám elméje tökéletesen világos maradt. Mindezt az új máltai bíboros, Mario Grech mondta el, akit Ratzinger maga szentelt püspökké 15 évvel ezelőtt.
Jelenczki István Magyar Örökség-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja független rendezőként dokumentumfilmjein keresztül a történelem során a nemzet ellen elkövetett igazságtalanságok feltárásával foglalkozik évtizedek óta. Munkássága tulajdonképpen a magyar néplélek sérüléseinek kezeléséről szól a körülmények, az ok-okozati összefüggések és a következmények részletes feltárása által. Mindezt többnyire állami támogatás nélkül, önerőből teszi. Öt év munkájával hasonlóan készült el Trianon századik évfordulójára a Nem, nem, soha I-IV. – „Isten az igaz ügyet nem hagyja el” című nagyszabású, átfogó dokumentumfilm is, amely szervesen illeszkedik a rendező korábbi alkotásainak – mint az Égi Élő Igazság, a Népek Krisztusa Magyarország, a Háború a nemzet ellen vagy Az igazság soha nem késő – sorába. A film elkészülésének körülményeiről, hátteréről, a történelmi tényezőkről beszélgettünk az alkotóval.
A világjárvány hírei és álhírei miatt kissé háttérbe szorultak azoknak a botrányos cselekvéseknek a sora, amely a progresszív, immár nyíltan is modernista pápa, Ferenc megnyilatkozásait kíséri. Ráadásul e cselekményekben rejlő ellenérzéseket csak erősítik a jezsuita Ferencet majmoló „forradalmár” jezsuita szerzetesek nyílt viszálya a konzervatív katolikus paptársaikkal és a hívekkel. Fr. Barsi Balázs ferences teológus, szerzetes két éve egyenesen odáig ment egy jezsuiták által celebrált, minden erkölcsi szokásjoggal szembemenő „bolondmise” után, hogy kijelentette, az egyházszakadás: „immár véghezment”! A nagyvilágban Ferenc, Róma püspökének legélesebb kritizálói közé tartozók nem európaiak, Athanasius Schneider kazahsztáni püspök, amerikai Carlo Maria Viganò egykori pápai nuncius és érsek. Érdekes dolog, hogy a II. Vatikáni Zsinat bűnös tévedései elsősorban a tengerentúlon találtak táptalajra, az amerikai karizmatikus mozgalmak nyomán egyre inkább „nyitott a világ felé”, ezzel teret adva a világhálóra is bőven jutó nyegleségeknek; napjainkban azonban [XVI. Benedek pápa furcsa körülmények közötti lemondása után] immár az Európán kívüli püspökök a konzervatív keresztények bizodalmának legfőbb letéteményesei. Sajnos bekövetkezett az a folyamat, amelytől [már száztíz éve] Szent X. Pius pápa kívánta körlevelében megvédeni az egyházat, a modernizmus tévtanától. A katolikus Egyházon belül, korunkban, már több tízezer, gőgösen a nyakukban fakeresztet hordó, modernista karizmatikus „rajongó lélek” működik, akik az embereket az úgynevezett „Szent-Lélek-Istentiszteleteikkel” tévútra vezetik.
Az Amerikai Egyesült Államok ez évi, novemberi elnökválasztását megelőzően – sajnálatosan ugyan, de – az objektív körülmények és a szubjektív feltételek elemzése előrevetítette a megvalósult végeredményt.
Egy Párizs melletti kisváros főiskolájának történelemtanárát, Samuel Patyt október 16-án meggyilkolta és lefejezte egy fiatal muszlim. A gyilkos büntetni akart, mert az oktató – a szólásszabadság és a tananyag követelményei miatt – megmutatta tanítványainak Mohamed-karikatúráit. Két hét sem telt el, és Nizza híres katedrálisában három katolikus életét vette el egy másik muszlim fiatal. Samuel Paty esetében a köztársaság hagyományát, a katolikus hívők személyében a keresztény nemzetet támadták meg. Mindkét eset bizonyíték rá, hogy az iszlámhívők részéről Franciaország – mint olyan – utálat és megvetés tárgya.
Egyesek zseniális oknyomozónak, mások konteós teóriákba tébolyodott őrültnek tartják Serge Monast montreali újságírót, a hatalmas felzúdulást kiváltó, állítólagos torontói jegyzőkönyvek publicistáját. Amíg a torontói jegyzőkönyvek hitelességét sokan kétségbe vonják, a befolyásos személyiségekből álló és minden évben egy alkalommal zárt ajtók mögött tanácskozó Bilderberg-csoport valós, nem csak az összeesküvés-elméletek világában létező informális szervezet.
Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő ihlette e véleménycikket. Mint ismert, Orbán Viktor a Szabadság téri szovjet és német megszállási emlékművekről tett említést, miközben felavatta George H. W. Bush egykori amerikai elnök szobrát. Erre fel Zaharova azt írta: „Az ilyen állítások perverzek, meghazudtolják a második világháború történelmi igazságait, amelyeket a nürnbergi törvényszék kivizsgált, és elfelejtik azt, hogy Horthy Magyarországa Hitler közeli szövetségese volt.”
Németország, Berlin. Az egyik igen közeli magyar ismerősöm meghívást kapott, hogy egy orvosi csapat tagjaként bővítse sebész-szakmai tudását az egyik helyi klinikán, ezért élve a kínálkozó lehetőséggel, úgy döntött, a családjával együtt kiköltözik egy időre. Ennek már több, mint hét éve, ám az azóta már kétgyermekes anyuka-barátnőm aktívan követi az itthoni eseményeket és rendszeresen jár haza, Magyarországra.
Szőcs Géza. Költő. Élt 67 évet. Él addig, amíg indián szavak elhangoz(hat)nak a rádióban.
„Az egyik áldozat egy idős nő volt, aki kora reggel imádkozni ment a székesegyházba. A terrorista átvágta a torkát, csaknem lefejezte. Leszúrva találtak rá a támadás férfiáldozatára is, aki a székesegyház sekrestyése volt. A harmadik áldozat egy nő, akinek többszöri késszúrás után még sikerült egy közeli kávézóban menedéket keresnie, ott azonban ő is elhunyt.” Eddig az egyik legolvasottabb magyarországi portál tudósítása. Mellette a 70 éves nő vérbefagyott teste a szinte teljesen levágott fejjel. A merénylő egy 21 éves tunéziai, aki egy hónapja (!!!) jött Európába. Lampedusára érkezett, valamelyik NGO-hajóval. Összeszedték valahol a tunéziai partok közvetlen közelében, és hozták minekünk.
Nyolcvankét éve, 1938. november 2-án hirdették ki az első bécsi döntést, amelynek értelmében hazatért a Felvidék déli, magyarlakta területe és Délnyugat-Kárpátalja. Tizennyolc esztendővel Trianon után leomlott az északi „gúnyhatár”, a Magyar Királyi Honvédség virágesőben menetelő csapatai pedig útlevél nélkül, fegyverrel a vállukon hozták el a szabadságot felvidéki testvéreik számára.
A Hagyományok Háza újabb hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatot indított, amelynek első kötete Kibédi népmesék Ráduly Jánostól címmel jelent meg.
A Trianon-emlékévben nyílt felhívást tesz közzé a Litera, melyben Trianonhoz kötődő tárgyi emlékeket és családi fotókat várunk, a hozzájuk tartozó történetekkel.
Mecsetépítést, imámképzőket finanszírozhatnak a liberális államok, de ha már egy keresztény templom építését támogatja a kormány, rögtön hőbörögnek a balliberálisok.
