Tájékozatlan tájékoztató
Elkezdődött a 2020–2021-es tanév, de az előző évekből fennmaradt problémák sajnos nem oldódtak meg. Ilyen több éve létező konfliktusforrás az oktatás nyelvének kérdése Ukrajnában. Mint oly sokszor esett már szó róla, a 2017-ben elfogadott oktatási kerettörvény szerint a kisebbségi nyelveken oktató iskolák helyett olyan intézményeknek kell működniük, ahol az oktatás nyelve az ukrán, és csupán „egy vagy néhány tantárgy” oktatható angolul vagy kisebbségi nyelven.
Ezt a 2017-es jogszabályt pontosította a 2020-ban elfogadott, az általános középfokú oktatásról szóló törvény 5. cikke, amely szerint 2020. szeptember 1-től a korábbi orosz tannyelvű iskolákban az 5. osztálytól kezdve a tantárgyak 80 százalékát már államnyelven kell oktatni. Hssonló sors vár a ma még más kisebbségi nyelven oktató iskolákra, tehát például a magyar vagy román nyelvű intézményekre is, csak épp néhány év csúszással: ezeknek az iskoláknak 2023-ban kell áttérniük a részlegesen ukrán nyelven folyó oktatásra. A törvény szerint a krími tatárok, mint őshonosnak minősített nép, továbbra is megtarthatnák anyanyelven oktató iskoláikat, ha azok nem az Oroszország által annektált Krím félszigeten volnának.
Mindezt csak azért idéztük fel, mert úgy tűnik, hogy az államnyelv védelmezésével megbízott legmagasabb rangú csinovnyik vagy nincs tisztában azzal, mit tartalmaznak a fent idézett törvények, vagy tudatosan félrevezeti a közvéleményt.
Márai Sándor a kényszerű emigráció idején döbbent rá elhagyatott, kiszolgáltatott voltára, és ezt idézi fel a nápolyi (pontosabban possilippói) éveiből a San Gennaro vére című regényében. Ez a regény sok tekintetben ad választ a Halotti beszéd című vers egyes kulcsszavainak értelmezésére. Az elvesztett otthon, az elhagyott haza iránti aggodalom rémlik fel benne az egyre halványodó emlékképek miatt. Közben az otthoni szavak, olvasmányélmények, gyerekkori mesék derengnek fel, de a valóság az emigránsok számára már idegen nyelvű tükörből fénylik vissza: a bibliai sorok, Babits versei, a Szózat intelmei, Ady alakja, avagy a magyar dalok mélysége egyre kisebb helyet (bár annál nagyobb szerepet) kap az idegen környezetben, ahol a második nemzedék számára mindez csupán valamiféle egzotikum, de nem lételem.
Szeptember 24-én a Regéci Vár Látogatóközpontban Regéc önkormányzata sajtótájékoztatót hívott össze abból az alkalomból, hogy megújul a vár egykori palotaszárnya, valamint a csatlakozó épületrészek állagvédelmére kerül sor. Ugyanis az INTERREG határon átnyúló program keretében, „Castle to castle” (Kastélytól kastélyig) címen, 1 885 496,83 euró támogatást nyertek. A projekt 2020. december 31-én fejeződik be.
A múzeum könyvtárának féltve őrzött, értékes ritkaságát, Johann Simon von Kerner botanikus Hortus Sempervirens című könyvsorozatának nyolc óriáskötetét tekintheti meg a nagyközönség péntektől a Magyar Természettudományi Múzeumban. A kiállítás anyagában a különleges, kézzel festett növényábrázolásokkal teli kötetek mellett eredeti növényritkaságok is láthatóak.
„Trianon tanulsága, hogy a nemzet még az országnál is fontosabb” – hangsúlyozta a kiállítás hétfő esti megnyitóján a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy Kosztolányi nemzedékének és azóta minden nemzedéknek birkóznia kell Trianon kérdésével. „Ez a kiállítás alkalom arra, hogy szembenézzünk a múlttal, leltározzuk a jelent és a jövőbe tekintsünk” – fogalmazott.
A kommunizmus igazi látnokai és filozófusai Vlagyimir Iljics Lenin és Lev Davidovics Trockij voltak. Nélkülük nem létezett volna kommunizmus. Legalább is nem az általunk, ma ismert formában. Véleményük szerint, ahogyan az a kettőjük közti levelezésből kiderül, az ember elnyomásának fő eszköze a szexuális elnyomás. Amíg ez az elnyomás létezik, amelyet – szerintük – a burzsoá család virágzása okoz, szó sem lehet igazi szabadságról. Ezért nem csak a család intézményét, hanem az összes tiltást, ami a szexualitásra vonatkozik, törölni kell. Meglátásuk szerint, van mit tanulni a suffragettektől (kommunista női mozgalom, amely a nők vélt és valós jogait volt hivatott kiharcolni, a szexualitás szabadságáig bezárólag – a szerk.) akár az azonos neműek közti szerelem tiltását is törölniük kell.
Nem szeretnénk eljutni addig a pillanatig, amikor az Európai Unió olyan irányba fordul, amely már elfogadhatatlan számunkra. Erre például akkor kerülhetne sor, ha külön mércével mérné a régi és az új Európa országait – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a nemrég a lengyelországi Karpaczban megrendezett gazdasági fórumon Ryszard Terlecki, a lengyel jobboldali kormánypárt, a Jog és Igazságosság politikusa, a varsói parlament alsóházának alelnöke.
Nem értem, hogy a magyar nemzeti, vagy kormány-közeli, vagy jobboldali sajtóorgánumok és ezzel az olvasók nagyobbik része is, miért reklámozza folyamatosan a baloldalt, a liberálisokat, Ferit és Elenát, meg a többi hazaárulót?
- Széchenyi és Bethlen grófok e világra való jövetelének köszöntése -
Védd magad! A középkori lovagok kiáltása volt ez, amikor az ellenfelet egy tisztességes párbajra hívták ki. „Féjsz tu féjsz” – ahogyan angolosan mondanánk. Így tisztességes. Csakhogy ma a (ön)védelem szót (is) túlságosan kisajátította a politika és a média. Bizonyos értelmezését, az ötödik parancsból következő szellemi-lelki oldalát épp az álságos tolerancia címén el is hallgatja, bagatellizálja.
Néhány évvel ezelőtt „egy félig elfeledett költő” alcímmel hirdették Kossányi József estjét Budapesten, de a felvidéki előadóművészek jól ismerték, és gyakran mondták is a verseit, hogy ne csupán szülőfaluja, Komáromszentpéter magyar iskolájának neve emlékeztessen a hányatott sorsú költőre. Azon az irodalmi esten ott volt a lánya, Kossányi Katalin, akivel az alábbi interjút készítettem akkor a Kossuth Rádiónak.
Mitől vált nemzeti himnusszá a Himnusz, és mi volt a himnusz a Himnusz előtt? Miért tartotta közepes versnek saját művét Kölcsey Ferenc? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ Nyáry Krisztián Általad nyert szép hazát – a Himnusz és a himnuszok kalandos élete című könyve.
Hálásak lehetünk az Alapjogokért Központ néhány perces kisfilmjéért, mely az Igazság, erő, felemelkedés címen vonult be a köztudatba és váltott ki hatalmas vitát. Hálásak lehetünk, egyrészt azért, mert látványosan, szépen vitt filmre valami olyasmit, amit az utóbbi évtizedekben nem igazán volt trendi megfogalmazni: mégpedig azt, hogy siránkozás és csodavárás helyett elsősorban magunkra számíthatunk, ha sorsunk felvirágoztatásáról van szó, és azt, hogy olyan nemzet vagyunk, amely eddig is betöltötte történelmi hivatását, és ezután is be fogja tölteni.
