Szolyva maroknyi magyarsága élni akar

Szolyva szórványvidéknek számít, csak pár száz magyar él ott. A kis közösség tagjai ragaszkodnak hagyományaikhoz, magyarságukhoz, kultúrájukhoz. Ezt igazolja Gerzsenyi Ibolya példája is, aki egyik kezdeményezője volt a református óvoda létrehozásának.
– Nehéz idők jártak akkoriban, csak gyári óvodák működtek, volt a bútorgyárnak, a televíziógyárnak, a vegyigyárnak. Aztán Isten úgy döntött, hogy megalapítsuk a református magyar óvodát. Ám 1994-ben halt meg édesapám, a temetésén Horkay László református lelkész szolgált, aki azt kérdezte tőlem, nem tudnék-e összegyűjteni néhány embert, akiknek istentiszteletet tarthatna. Körbetelefonáltam, s 1995-ben újra megalakult a településen a református közösség, augusztus 20-án volt az első istentisztelet. Akkor még sokkal többen, 105-en voltunk a gyülekezetben, most már csupán ötvenen vagyunk, a többiek sajnos eltávoztak az élők sorából. Abban az időben a vegyi gyár óvodájának voltam a vezetője. Az igazgató felesége megengedte, hogy egy teremben összegyűljünk a reformátusok. 1999-ben az épületet átadták az egyházkerületnek, akkor kezdtük tanítani a magyar nyelvet vasárnapi iskola keretében. Egyértelmű volt, van igény a magyar nyelvre, így később képzett tanárok érkeztek Szolyvára, és oktatták a gyerekeket fakultatív órákon.

Kitiltják Ukrajnából a CONIFA világbajnok csapat magyar tagjait

Kárpátalja csapatának magyar állampolgárságú szervezőit és játékosait kitiltották Ukrajna területéről. A csapat ukrán állampolgárságú tagjait pedig megfoszthatják sportigazolásuktól – írja a csakfoci.hu.
Rendkívül komoly döntést hozott az Ukrán Biztonsági Szolgálat, amely magyar válogatott játékosokat is érint.
A FIFA ÁLTAL EL NEM ISMERT LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉGEK VILÁGBAJNOKSÁGÁT MEGNYERT KÁRPÁTALJA CSAPATÁNAK MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ SZERVEZŐIT ÉS JÁTÉKOSAIT IS KITILTOTTÁK UKRAJNA TERÜLETÉRŐL – számolt be róla az ukrán Unian hírügynökség, amelyet Andriy Ilyenko parlamenti tag tájékoztatott erről. Az együttes csapatkapitánya a 9-szeres válogatott Sándor György, de az együttes tagja volt többek között a magyar nemzeti tizenegyben 12-szer szerepelt Csizmadia Csaba is.
Minden bizonnyal a csapat ukrán állampolgárságú, kárpátaljai játékosai sem ússzák meg. Őket megfoszthatják sportigazolásuktól – a szövetség felé ezt már kezdeményezték is -, így nem játszhatnak ukrán csapatokban,igaz, Kárpátalja egyetlen labdarúgója sem futballozott jelenleg ott.
Mindez az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak a döntése. Mint arról korábban beszámoltunk, az ukrán sportminiszter, Ihor Zhdanov szeparatista cselekedetek miatt eljárást kezdeményezett a kárpátaljai csapattal szemben.

Bízhatunk-e a „nemzetközi normák”-ban? – előadás Felsőszinevéren

Július 4–8. között került sor Felsőszinevéren a XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemre. Az idei szabadegyetem központi gondolata „A jövőt magyar nyelven írjuk!” volt. Július 7-én került sor az Illúziók vagy lehetőségek a kisebbségvédelem területén című panelre, melyben Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Darcsi Karolina, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet kutatója mellett részt vett Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője is.

Betiltották a pozsonyi csata emlékére szervezett Kárpátia-koncertet

Hihetetlen, de igaz. A dévényi vár alatt tervezett Kárpátia-koncert elmaradt, mivel Dévény polgármestere nem engedélyezte azt. Ľubica Kolková a döntését viszont csak a pozsonyi csata emléknapjára rendezett hagyományőrző rendezvény kezdete előtt pár perccel jelezte a szervezőknek.
A megemlékezés tegnap délután 16 órakor kezdődött volna Dévény vára alatt, pont akkor, amikor őseink 1111 éve győztes csatában diadalmaskodtak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére.
Végül 30 perces csúszással ugyan, de elkezdődött az ünnepi műsor, melyet Molnár Attila szervezett, s melyen Bíró András Zsolt mondott szívhez szóló, nemzetébresztő beszédet.
A nemzeti rockzenekar tegnap este 6 órától lépett volna fel Dévényben. A rendezvényt már tavaly is megszervezte a Csenkey Barantacsapat és a Tolma Barantacsapat, mellyel akkor nem volt gond.
Most viszont a délután 4 órai kezdés előtt Dévény szlovák polgármestere arra való hivatkozással, hogy az esemény helyszíne természetvédelmi terület, kijelentette, ott nem lehet rendezvényt tartani.

Összenő, ami összetartozik

„Összenő, ami összetartozik” címmel térségkutató és régiókutató tábort rendeztek Trianon centenáriumának árnyékában a VI. Martfeszten. A július 5-én, Martoson szervezett találkozón Kulcsár László, a Gödöllői Szent István Egyetem és a Soproni Egyetem professzor emeritusa, Duray Miklós docens, nyugalmazott egyetemi tanár, közgondolkodó és Samu István doktorandusz, a Soproni Egyetem PhD. hallgatója a Trianon által okozott gazdasági problémákról, a régiók összekapcsolásáról és egy új kutatótábor létrejöttéről beszélgettek.
Az eszmecserét Duray Miklós kezdte: „Trianon hatalmas traumát jelentett. Megváltozott a közigazgatás, átalakultak a gazdasági kapcsolatok, az elcsatolt területeken élők egy jelentős része elhagyta szülőföldjét. Ez teljesen érthető volt, hiszen akkor még nem volt világos számukra, hogy az országok hogyan fogják rendezni az állampolgárság kérdését. A trianoni békeszerződés a legnagyobb csapást a gazdasági életre mérte: akkoriban meg volt tiltva, hogy magyar termelőtől vásároljon árut a közigazgatási és a hadi szektor. Ezóta van gazdasági árnyékövezet a szlovák‒magyar határ mentén.”

Klapka komáromi váltópénze

Bár a kereskedelemben napjainkban a készpénzforgalom már visszaszorulóban van, a pénztárak előtt sorban állva mégis gyakran tapasztalhatjuk, hogy gondot okoz a váltó-, illetve aprópénz hiánya.
Hasonló gondokkal küzdöttek majd 170 évvel ezelőtt, az 1848/49-es szabadságharc idején az osztrák seregek által körülzárt Komáromban is, ahol az ostrom ellenére zajlott az élet, a boltok, kávéházak és vendéglők rendszerint nyitva tartottak. A honvédsereg katonái Kossuth-bankókban kapták meg havi járandóságukat, csakhogy ezek a bankjegyek csupa nagy címletűek voltak, s így hamarosan megmutatkoztak a váltópénz hiányából adódott első nehézségek. Érdekes a történetet figyelemmel kísérni a korabeli helyi sajtó segítségével.

A székelység megfélemlítése a cél

Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátásáért gyűlt össze mintegy háromszáz tiltakozó szombat délután a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobornál. A helybeliek mellett Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és Kézdiszék több településéről érkeztek tüntetők.
A céhes város vezetősége részéről senki nem volt jelen, ellenben a tüntetők soraiban láttuk többek között Grüman Róbertet, a megyei tanács alelnökét, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnökét, Fejér László Ödön RMDSZ-es szenátort, Gazda Zoltánt, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökét és Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvédet. A szervezők három molinót feszítettek ki a szimpátiatüntetés idejére a Gábor Áron-szobor előtt. Igazságot Beke Istvánnak!, Igazságot Szőcs Zoltánnak!, Ellenállunk a bukaresti terrornak! Szabadságot Székelyföldnek! szövegeket olvashattuk ezeken. A rendezvényen civil ruhás rendőröket is felfedeztünk, és a csendőrség furgonja is a helyszínen volt. A román sajtó munkatársai távol maradtak.

Babucs Zoltán: A románok magyar kártyája

Románia gőzerővel készül a december 1-jei „nagy egyesülés” centenáriumára, amikor a Nagy Háború végén az antant jóváhagyásával megindult, hogy a forradalmi zűrzavarba taszított Magyar Királyságból akkora területet hasítson le, amennyit bír és nem szégyell. Gyulafehérváron mindent megígértek az erdélyi nemzetiségeknek, ám ebből a mai napig szinte semmi sem valósult meg. Most – az államhatalom erejét és a székely „szeparatizmus” létezését bizonyítani akarván – az évfordulóhoz közeledve ismét előhúzták a magyar kártyát, amellyel Órománia lakosságát lehet a legjobban riogatni, s a két kézdivásárhelyi székely „terroristát”, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt törvénytelen módon, politikai indíttatásból – ötévi börtönnel sújtva – álarcos rohamrendőrök hadával vitték el.

A Balaton ökológiai vízminőségi állapota 2018 nyár elején

A káldeusok csillagismerete

A káld-sumirok a régi magyarokhoz hasonlóan egyistenhívők voltak. Az egyetlen teremtő istent imádták és a természeti tüneményekben való megnyilvánulásait tisztelték. A közönségesen káldeusnak nevezett papjaik istenalakokkal népesítették be az eget, s ezt továbbították az emberek felé. Bár tisztelték a víz nemző erejét, mégis hitték, hogy az ember élete fentről, az égből, a Naptól, a Holdtól és az csillagoktól kapja/kapta a törvényét.
A hódító sémita népek, a babiloniak, az asszírok átvették a káld-sumirok asztrálhitét, , de az elnevezéseken kívül a bolygóistenek lényegén nem változtattak, legfeljebb harcias tulajdonságokkal ruházták fel a jóságos, segítő istenalakokat. Így lett az eredeti tulajdonságát megtartva IN.AN.NÁ-ból, a sumir anyaistennőből a sémiták nagy prostituáltja, harcias Istárja.

Geib Hajnalka: Néhány szó a Gulág magyarországi áldozatairól – Letartóztatások, ítéletek és az 58. paragrafus

Hogyan lehet megfelelni Tacitus történészekhez intézett gondolatának: sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül írni? Hogyan lehet elhagyni az érzelmeket, indulatokat akkor, ha az ember a Gulágról és az ott szenvedőkről gyűjt anyagokat? Minél mélyebbre ástam magam a borzalmakban, annál inkább tűnt egyre reménytelenebb vállalkozásnak a „kívül maradás”. Ráadásként tudjuk, a felelősök példás büntetése elmaradt, s a témát kutatva azzal is szembesülnünk kell, hogy a mai napig számtalan közéleti személyiség és történész igyekszik relativizálni a kommunizmus rémtetteit. Erőn felül igyekeztem egy „steril” dolgozatot elkészíteni, ami végül szerencsére nem sikerült, ám kiállta a tudományosság próbáját, s bízom benne, méltó azokhoz, akikről szól. A dolgozatot tematikus részekre bontva adjuk közre, így a PolgárPortál olvasói hétről hétre nyomon követhetik a Gulág magyarországi áldozatainak útját.
1944–1945-ben Magyarország északi, keleti és déli szomszédaival együtt a szovjet érdekszféra részévé vált és maradt a következő fél évszázadon keresztül. Ezen időtartam alatt az ország szuverenitása korlátok közé szorult. A politika, a gazdaság, az oktatás, de a kultúra területén is permanensen bontakozott ki a szovjetizálás folyamata, s az ország joggyakorlata sem maradt érintetlenül.

Irodalmi emlékház a Mészöly-tanyán

Új irodalmi emlékházat és rendezvényhelyszínt épít a szekszárdi önkormányzat az egykori, porkoláb-völgyi Mészöly-tanya helyén, ahol Mészöly Miklós több fontos művén dolgozott. Az új Mészöly-ház adhat otthont később a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Irodalmi Akadémiának, irodalmi, zenei, kamaraszínházi előadásoknak és tavasztól őszig szabadtéri kiállításoknak.
A szekszárdi polgármesteri kabinet tájékoztatása szerint a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program 35 millió forintos támogatásával készülő, 80 négyzetméteres épületben lesz lehetőség egy állandó Mészöly-tárlat bemutatására, és irodalmi találkozókat, alkotótáborokat tarthatnak majd falai között.

A tekintélyes Nature folyóirat is beszállt a felelőtlen hangulatkeltésbe

A világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature június 26-ai számában egy a maga nemében példátlan véleménycikk jelent meg Worrying changes in Hungary (Aggodalomteli változások Magyarországon) címmel. Szerzője nincs megnevezve, vagyis szerkesztőségi véleménynek tekinthető.
Az írás a magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) között kialakult vitáról szól. A cikk tartalmát tekintve jól látszik, hogy azt az Akadémia munkatársai mondták tollba. Eltekintve a cikkben hemzsegő, finoman fogalmazva kétes megállapításoktól, és attól, hogy még a Fidesz nevét is Fidezs alakban olvashatjuk, egy különösen felháborító mondat is olvasható, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül.
Angolul így hangzik: „Yet many researchers in Hungary tell Nature they are worried (…) that historians should glorify their country’s past.” Azaz: „Sok kutató úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy aggódnak amiatt (…), hogy a történészeknek dicsőíteniük kellene az ország múltját.”

Bűnük a magyarságuk volt – Dél-bihari tragédiák

Nemrégiben háromszéki körútja alkalmával Baróton is járt Gábor Ferenc, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Országos Tanácsának frissen megválasztott elnöke. Látogatásakor tarsolyában ott volt az a négy kötet is, amelyben a Fekete-Körös völgyében elhelyezkedő Köröstárkány és Kisnyégerfalva (1919), valamint Magyarremete és Gyanta (1944) vértanúságát dolgozta fel.
A világháborúk végén a környékbeli románság kihasználva erőfölényét rátört a békés magyarokra, és valóságos vérfürdőt rendeztek. Köröstárkányban kilencvenegy időst és fiatalt öltek meg, nem kegyelmeztek a vaknak sem, és volt, akit élve temettek el – 1919 fekete húsvétja után 204 gyermek maradt árva.
Kisnyégerfalván tizenhét embert gyilkoltak meg csak azért, mert magyarok voltak, Magyarremetén negyvenegyen, Gyantán negyvenhárman vesztették életüket, köztük az alig kétesztendős(!) Antók Juliska. Szólni kell ezekről a történésekről, mert mártírjaink emléke kötelez; szólnunk kell, mert nem engedhetjük, hogy elhallgassák, eltöröljék történelmünk – mondotta a szerző.

Magyargyűlölet – csak úgy zsigerből…

A legsötétebb történelmi időkre emlékezetető törvénykezdeményezéssel álltak elő a román parlamentben: börtönnel büntetnék a románellenes megnyilvánulásokat. Hogy mi minősül annak, mármint románellenes megnyilvánulásnak, azt természetesen ők döntik el. Ha jogszabály lesz a tervezetből. Aggodalomra okot adó részlet: ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt vannak az aláírók között. A kezdeményezők állítása szerint a jogszabálytervezet mintájául az antiszemitizmus visszaszorítását célzó nemrég elfogadott törvény szolgált.
A törvénytervezet szerint románellenesnek nevezhető minden olyan gesztus és kifejezés, amelyet a románokkal, a román közösségi intézményekkel vagy román templomokkal szembeni gyűlölet vezérel. Azaz: gyakorlatilag mindenre ráfogható lesz a románellenesség. Amit keményen büntetnének: például három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel a románellenes megnyilvánulásokat és románellenes jelképek nyilvános terjesztését, illetve háromtól tíz évig terjedő börtönnel a románellenes szervezkedést vagy annak pénzelését. A tanult törvényhozók perverz módon arról sem feledkeztek meg, hogy egyúttal az árulást is bátorítsák: büntetlenséget ígérnek a románellenes szervezetek „leleplezőinek”.