Felhívás a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés támogatására!

Tisztelt Olvasónk!

Kérem, hogy vívjuk meg szabadságharcunkat az Európai Uniónál, erkölcsi kötelességünk, támogassuk aláírásunkkal határon túli magyar honfitársaink, az összmagyarság érdekében a Nemzeti Kisebbségvédelmi kezdeményezést. Még cca. 100 ezer aláírás hiányzik, a határidő pedig nemsokára lejár.

Ha még nem írta alá megteheti itt: https://ec.europa.eu/citizens-initiative/32/public/#/

Vagy a TÁMOGATÓ NYILATKOZAT
LETÖLTÉS ÉS NYOMTATÁS UTÁN KITÖLTHETŐ, 
http://www.minority-safepack.eu/assets/downloads/forms/MSPI_Hungary_HU_v2.pdf 
Aláírási útmutató: http://jogaink.hu/Uploads/Kitoltesi_Utmutato_MSPI.pdf
 
POSTÁN is ELKÜLDHETŐ:  Rákóczi Szövetség 1255 Budapest, Pf.23
SZEMÉLYESEN is ÁTADHATÓ:  1092 Budapest, Erkel utca 3.

2018-03-21                                                                       a Szózat szerkesztősége

B. Dombi Attila: LEBORULVA IMÁDNI!

– Fények és árnyak 2018 évfordulóin –
I. rész

Amint 2017-ben volt, úgy a 2018-as esztendő is több, nagy horderejű egyházi és világi „kerek” évfordulót hozott számunkra. Az első negyedév vége felé tartunk, több évfordulóval máris mögöttünk, és a meglehetősen rövid farsang után máris nagyböjt utolsó harmadában járunk. Ha a világ száguldása miatt idén még nem álltunk volna meg, hogy idei teendőinket számba véve rangsoroljuk azokat, legalább a nagyböjti lelkiismeret-vizsgálatunk alkalmával tegyük meg ezt is. Megállónkat a 2018-as évfordulós időutazásunk útitervének elkészítésére is felhasználhatjuk.
Száguldásunk közben a megálláshoz a visszapillantó tükörbe tekintve éppen március idusát jelző útszéli táblánál lehetetlen nem észrevenni a 170 éve kirobbant szabadságharc forradalomba térítésének, Kossuth Széchenyi fölé hatalmasodásának, az Ország-Egyház-Nemzet önpusztító anarchiájának a vízválasztóját: „halálos ellensége vagyok a rendetlenségnek, s gyűlölök mindent, ami a rendetlenségből ered és eredhet; gyűlölöm a felforgatást, annak szomorú következményeit ismerem, de barátja vagyok a hasznos találmányoknak és javításoknak, bár belátom, hogy nagyon nehéz a javítást az újítástól megkülönböztetni; gyűlölöm a régi forradalmi fáklyavivők tendenciáját, kik az égalité és liberté szavakkal visszaélnek, kik régi alapjukból mindent kiforgatnak, mindent lerontanak, s mindent lángba borítani akarnak; félek tőlük, felfegyverkezem ellenük; de jólesik szívemnek elgondolni, hogy az embereknek minden osztálya egyenlő lehetne a törvény előtt, és hogy talán elérhető lenne, hogy a leggazdagabb és leghatalmasabb sem görbíthesse meg a legszegényebbnek haja szálát.”

Ezt várhatjuk Karácsony Gergely árnyékkormányától

A magyarországi rendszerváltás okai – Romsics Ignác írása a Magyar Tudományban

Az 1989–90-es kelet-európai – és ezen belül a magyarországi – rendszerváltozást több külső és belső tényező összetalálkozása és ezek egymásra hatása idézte elő. Ezek közül a szerző a nemzetközi erőviszonyok átrendeződését, vagyis a hidegháború amerikai győzelemmel történő befejeződését tartja alapvetőnek. Emellett nagy jelentőséget tulajdonít az állami és társadalmi tulajdonon alapuló központi tervgazdálkodás vereségének a magántulajdonra és a piaci mechanizmusok automatizmusára épülő kapitalizmussal szemben. Ezek után azokkal a belső társadalmi és politikai mozgalmakkal foglalkozik. amelyek a kínálkozó lehetőségeket kihasználva, sőt azokat olykor megteremtve, és a rendszert belülről bomlasztva és/vagy reformálva járultak hozzá a történelmi jelentőségű változáshoz.

Nagy Ervin: Megölnétek a hőseinket?

A liberalizmusnak számtalan „halálos bűne” van. Először is gyakorlattá tette az idegtépő társadalmi és gazdasági versenyfutást. Így elbizonytalanította az egyént, aki ebben a Felvilágosodás óta folyó, több dimenziós küzdelemben csupán önmagára számíthat. A civilizáció által előállított anyagi javakból megkínálta az embert, majd fokozatosan fogyasztóvá minősítette le. Ennek következményeként az ember elidegenedett a másiktól. Magányos és boldogtalan lett. Ráadásul az egyenlőtlen verseny miatt sérült a társadalmi igazságba vetett hite is. Másodszor: a hagyományos morális iránytűt eldugta előlünk, és helyette a haszonelvűséget húzta elő a cilinderből. Végül pedig rátámadt a hősökre is.
Az első bűnt vette észre Marx is, akinek a diagnózisa helyes volt ugyan, de amit e folyamat helyett ajánlott, csupán egy másik szélsőséges felfogás volt (erőltetett mesterséges kollektivizmus). Ráadásul telis-tele megvalósíthatatlan és veszélyes utópiával. Sajnálatos, de a történelem ki is próbálta Marx-elméletét, aminek aztán százmilliónyi áldozata lett, a sok-sok önjelölt pszichopata népvezér miatt.

Aulich Lajos és a Sándor-bakák 1848/1849-ben

A Sándor orosz cár nevét viselő, magyar, tót és német legénységből álló pozsonyi császári-királyi 2. sorgyalogezred a császári ármádia azon kevés csapattestének egyike volt, amely 1848 tavaszán idehaza állomásozott. Pozsonyban a 2/II. és 2/III., míg Győrött a 2/I. sorgyalog zászlóalj bakái kvártélyoztak. A 2/I. sorgyalog zászlóalj parancsnoka Aulich Lajos alezredes, a későbbi aradi vértanúk egyike volt.
A pozsonyi születésű, német ajkú Aulich Lajos 1812-ben – 19 esztendős korában – lépett be a 2. sorgyalogezredbe, mint hadapród. Részt vett az utolsó napoleoni háborúkban, s 1813-ban lépett elő zászlóssá. Az évtizedek során egyre feljebb jutott a ranglétrán, 1844-ben őrnagy, 1848 tavaszán pedig alezredes volt. Ezredét 1848 májusában rendelték a magyar Hadügyminisztérium alá, és júliustól a délvidéki hadszíntéren küzdött. 1848. október 15-én kapta meg ezredesi előléptetését és átvette ezrede parancsnokságát. A Sándorok II. és III. zászlóaljával együtt 1848 novemberében került át a Feldunai hadtesthez. A megbízható, nyugodt és körültekintő törzstisztre Görgei Artúr tábornok is felfigyelt, így 1849. január 5-én Vácon kinevezte hadteste egyik hadosztályparancsnokává.

A magyarok napja alkalmából nézzünk szét egy kicsit a saját portánkon is

Március 15-e közeledtével a médiánknak és a politikusainknak eszükbe jut Erdély – hirtelen évezredes értékekről, évezredes elnyomásokról, ugyanolyan évezredes vitézségekről hallunk, és Ippet és Ördögkutat is muszáj megemlíteni. Hébe-hóba egy-egy tisztességes történész is betéved a stúdiókba, aki megpróbál a román sereg által elkövetett szörnyűségekről is beszélni – de nincs esélye a kárpáti harsonákkal szemben. Az Erdély-autópályáról egy hang sem esik – ezer év múlva is beszélni fognak róla, természetesen egy másik évezredes törekvésként.
Úgy tűnik, hogy az Összmagyarság Napján Románia történelme a kedvenc téma.
És mintha a világegyetem is ellenünk konspirálna, és azzal piszkál bennünket, hogy Erdély állítólag nem román föld – a harsonák talán ezért érzik szükségesnek az erdélyi térség románságát/dákságát (sic!) ismételgetni mániákusan.

Ember az embertelenségben – Esterházy Jánosra emlékeztek Bodollón

2018. március 13.-án a fatimai engesztelő imatalálkozó előtt Esterházy Jánosra a csehszlovákiai magyar politikai élet kimagasló egyéniségére emlékeztek Bodollón, ahol egy családi ház falára emléktáblát helyeztek el a következő felirattal:
EBBEN A HÁZBAN ÉLT PALÓCZY ELEK (1889. XII. 23. –  1983. II. 9. ), az Egyesült Magyar Párt járási elnöke, aki itt látta vendégül ESTERHÁZY JÁNOST (1901.III. 14. – 1957. III. 8.), a  népünk vértanúját 1938-ban
Tisztelet emlékük előtt!
A családi házban jelenleg Palóczy Elek leánya, Ikrényi Anna, született Palóczy Anna lakik, aki emlékeiben elevenen őrzi a vértanú politikus egykori látogatását.
Az emléktábla leleplezése előtt, Mihályi Molnár László, költő, közösségi író és történész mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében kiemelte Esterházy János példamutató szerepét a felvidéki magyarok számára, hogy csak az isteni gondviselésben tevékenyen bízva van értelme és reménye sorsunk jobbra fordulásának. Ebben volt egykor bátor munkatársa a mártírpolitikusnak a Bódva völgyében Palóczy Elek, akit ezért akkor, majd a háború után a kommunista diktatúrában is meghurcoltak, vagyonát elkobozták és bebörtönözték.

Így vonul Ungváron a Karpatszka Szics (képek+videó)

A rendőrség nagy erőkkel jelent meg és kíséri a maszkos felvonulókat. A helyszíni beszámolók szerint egyelőre nem történtek magyarellenes megnyilvánulások, mint tavaly. Részletesen később számolunk be az eseményről.
Magyarország ungvári főkonzulátusa Facebook-oldalán korábban arra hívta fel a magyarországi állampolgárokat, hogy a következő napokban ne utazzanak Kárpátaljára.

Az ember végső célja

Egy régebbi írásban volt arról szó, hogy az emberi akarat sajátos tárgya az értelem által fölismert jó. Az emberi természet és az ember számára jó között összhang van. Az a jó az ember számára, aminek az elérése tökéletesebbé teszi az embert. Az ember a maga teljes megvalósultságát, tökéletességét létezésének első pillanatában még nem éri el. A fogantatással, a létezéssel az ember még csak az úgynevezett első tökéletességét éri el, azaz természetének tökéletességét. Istennek nincs szüksége arra, hogy a természeténél fogva végtelen tökéletességéhez bármi is hozzájáruljon. Az angyali létezésben az angyal részéről már valamilyen cselekedet szükséges a számára teljes tökéletesség elérésére. Az ember az anyagvilágnak is része, ezért a szellemi értelemben vett tökéletességét is az időben előrehaladva éri el.

Különlegesen illusztrált Biblia

A magyar nyelv jelene és jövője – tudománymetriai nézőpontból

A tudománymetria a tudományos kutatással foglalkozó szakemberek (kutatók, oktatók, tudósok) teljesítményének, munkája hatékonyságának és szakmai hatásának objektivitásra törekvő, számszerűsített értékelése. A tudománymetriai elemzések elsősorban a tudományos közlemények számát, a publikációk megjelenési helyét (milyen szakmai rangú kiadó vagy folyóirat közölte az írásokat), valamint azt veszik figyelembe, hogy az adott szerző tudományos munkáira mennyi külső, független hivatkozás érkezik. A tudományban ugyanis nemcsak a publikációk száma és jellege, a közlemények megjelenési helye lényeges, hanem az is érdekes és meghatározó, hogy az egyes közlemények milyen hatással vannak a szakmára, a tudomány fejlődésére: olvassák-e a terület kutatói a megjelentetett közleményeket, és hasznosítják-e azokat saját kutatásaik, publikációk elkészítése során, vagy csak a könyvtárak polcain porosodnak, mindenféle olvasottság és szakmai visszhang nélkül. Azokat a tudományos közleményeket, amelyek valóban beépülnek az adott tudományterület szakmai körforgásába, amelyeket a téma kutatói rendszeresen olvasnak és hasznosítnak, azokat rendszeresen idézik a szakma képviselői.

Legyen végre igazi ünnep…., a március 15.

/Bíró József hitvallásával/

Egyszer ünnepeltem felhőtlenül március 15-ét életemben, 1989-ben. Sem előtte, sem azóta sem. Az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes években csak a Szabad Európa Rádió, London, no meg a suttogó pesti adta hírül, kocsmákban, egyetemeken, munkahelyeken, március 15-én megint letartóztattak valakit-valakiket a „néphatalom elleni uszítás” vádjával. Nagyon halkan beszéltünk róla, féltek-féltünk… Ezután eljöttek a nyolcvanas évek első évei. A legtöbben, pláne ha jó volt az idő [bár nem volt munkaszüneti nap március 15], rohantak a telkekre, kiskertekbe, vagy éppen a háztáji szőlőbe az épp kiköszöntött tavasz hírnökeiként.  
Aztán bekövetkezett 1989 márciusa, amikor Cserhalmi György felolvasta, hogy mit kíván a magyar nemzet. Őszinte, tiszta szívvel tudtunk végre ünnepelni, igazságai végre félreérthetetlenné váltak, mégsem indultunk el a helyes úton. A „rendszerváltó politikai erők becsaptak minket, pontosabban naivak voltunk, hagytuk, hogy „kiénekeljék szájunkból” azt a reményteli jövőt, amit Szabó Dezső, [beállva a jobb és a baloldal közé] már 1920-ban kimondott a „népi radikalizmusról”, bár a Válasz magyar radikalizmusának nem volt egy igazi éles kardja. A Válasz után Németh László megindította a Tanút, amely maga teljességében ugrott rá a magyar problémákra. Nekünk csak akkor, a Tanúval a hónunk alatt [hogy bármikor kéznél legyen], alá kellet volna húzódnunk annak a nagyszerű reménysugár alá, ami Szabó Dezsőből kirobbant, az egymaga megalapozott új hídfőből, magunkévá téve nyers indulatait, kemény meg nem alkuvását és megfellebbezhetetlen igazságait. Tény, sokan nem is olvasták- olvastuk, akik meg tudtak róla, hallgattak. Pedig akkor még, ott, mindannyin hittünk a változásokban, hittük, hogy szebb, jobb, boldogabb márciusok jöttek el, ráéreztünk [legtöbben] a két legmagyarabb forradalom ünnep egyikének [a másik,1956. október 23.] ízére. Mindkettőt fiatalok robbantották ki, és ezek a fiatalok vállalták el később a bukás utáni megtorlások javát [minden más állítással szemben], igaz, a rendszerváltás ránk paterolt terheit és csalódásait is. Petőfi és a márciusi ifjak, annak idején, szintén a pokol mélyéből törtek a felszínre, a magyar infernó láttán. Akkor negyvennyolcban elég volt száz-százhúsz elszánt ifjú, akik szablyát rántva elmondták, elég volt, ne bántsd többé a magyart! Nekünk ma tíz és tíz vagy száz-ezernek kell, hogy legyünk, hogy a baloldalon Sztálin anarchista örökösei, és liberálisék, ott Brüsszelben is megértsék, ennyi volt. Most, az ünnep előestéjén ne hagyjuk felszalámizni magunkat az idegenszívűek és asszimiláltak által mozgatott pártoktól, csináljuk meg végre a magunk forradalmát, az eredeti célokért megtartott március 15-ét.

-cspb-

Bíró József:

RÖVIDEN AZ IDENTITÁSRÓL

/ceruzával  lejegyzett  kéziratból:/

Hallgatni Aranyt!

Hamarosan: Nyelvek és nyelvváltozatok térben és időben

Hamarosan megjelenik a Tanulmányok a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont kutatásaiból című könyvsorozat IV. kötete.
A soron következő tanulmánykötet a Nyelvek és nyelvváltozatok térben és időben címet viseli.  A sorozat előző köteteihez hasonlóan azokból a kutatási eredmé­nyekből kíván ízelítőt nyújtani, melyekkel a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munka­társai jelenleg foglalkoznak, valamint helyet kaptak benne a velük szorosan együttműködő kollé­gák írásai is.