Dr. Gruber László: A versus orientem misézési mód jogosultságáról a római rendes rítusban
A liturgikus imádság alatti közös versus orientem/absidem orientáció egyrészt a feltámadt Krisztust és vele együtt az Atya hatalmát, ill. a Szentlélek tevékenykedését, vagyis az Eucharisztia szentháromságos, ill. kozmikus dimenzióját jelzi, másrészt pedig a Krisztus második eljöveteléről szóló remény teológiájának a tanúja is, végsősoron a kozmosz és a történelem keresztény szintézise.
Amikor Istent megszólítjuk, imádságunknak mintegy ’megtestesülnie’ kell. A pap az Eucharisztiát nem ’arccal a népnek’ celebrálja, sokkal inkább az egész gyülekezet celebrál ’arccal Isten felé’, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. Az oltár olyan elhelyezése, amikor a pap is, a hívők is kelet felé fordulva ugyanazon irányban néznek, ad Dominum, kifejezi egyrészt, hogy az Eucharisztia Isten elé vitt hálaadás, megszentelés, emlékezés és közbenjáró felajánlás (prosphora, anaphora, oblatio), másrészt világossá teszi az eszkatológikus várakozást, a parúzia-irányultságot, minthogy a visszatérő Krisztus misztériumát celebráljuk, obviam Sponso, arccal a Vőlegény felé, donec veniat in caelis, mígnem eljön a mennyből.