Bolyongások Irodalom Eszmék és tények Líra Értékeink Emlékezet Portré Porta Kitekintő Levél az olvasóhoz Ajánló 
Menu
  • Nyitólap
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Tagok blokkja
    Üdvözöljük Vendég!

    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Még nem regisztrált?
    Regisztráljon most!

    Elfelejtette a jelszót?
    Kattintson ide!
    Partnerek
    Fülöp

    Szentjánosi Csaba

    Baka István honlapja

    Nagy-Magyarország tájai

    Erdélyi tájakon

    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat oldalán!

    A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
    Tartalom
    Petőfi Sándor
    (Kiskőrös, 1823. jan. 1. – Fehéregyháza, 1849. júl. 31.): költő

    Szlovák eredetű családból származott, apja Petrovics István mészáros, kocsma- és földbérlő, anyja Hruz Mária. Egyetlen testvére: István. A szülők 1824. okt.-ben Kiskunfélegyházára költöztek, Petőfi  később ezt a várost vallotta szülőhelyének (innen a máig is tartó születéshely-vita). Isk. pályájának főbb állomásai: Kecskemét (1828 – 31), Sárszentlőrinc (1831 – 33), Pest (1833 – 35, két isk.-ban); ezeknél fontosabb az Aszódon töltött három tanév (1835 – 38). Itt kezdett Petőfi verselni, s itt ébredt fel erősebben vonzalma a színészet iránt. Az 1838-39. tanévet Selmecbányán folytatta, de az itteni környezetben tanulmányait elhanyagolta, viszont már sikert aratott verseivel az önképzőkörben. A félévi rossz bizonyítvány s a fiáról kapott rossz hírek miatt az apa – aki időközben vagyonilag tönkrement – levette róla a kezét. Petőfi 1839. február közepén elhagyta Selmecbányát. Pestre gyalogolt, egy ideig statiszta és szolga volt a Nemzeti Színháznál. A nyár felé apja itt megtalálta, hazavitte, mesterségre akarta fogni, de az anya közbenjárására Petőfi  Ostffyasszonyfára került egy rokoni házhoz, hogy majd ősszel Sopronban folytassa iskoláit. Beleszeretett egy szép, gazdag leányba, Tóth Rózába, verseket írt hozzá, ezért el kellett hagynia a rokoni házat. Más lehetőség híján 1839. szeptemberben Sopronban katonának állt be. 1840. márc.-ban ezredével Horvátországba indult, már útközben megbetegedett, ősszel újra kórházba került s leszerelték. 1841. febr.-ban érkezett vissza Sopronba. Továbbtanulásra nem nyílt lehetősége, mire az akkor Dunavecsén nyomorgó szüleihez ment. Újból felvetődik a mesterség kérdése, de Petőfi inkább beállt egy – Sepsy Károly igazgatása alatt működő, hattagú – dunántúli vándorszínész-társaságba. Három hónapi faluzás után 1841 őszén Pápán tanult tovább. Egy egész tanévet töltött itt, s ezalatt nemcsak új barátokra lelt (pl. Jókai ), nemcsak önképzőköri sikereket aratott, hanem az országos nyilvánosság előtt is fellépett (A borozó c. verssel: Athenaeum 1842. máj. 21., még Petrovics Sándor néven. A Petőfi Sándor név először a Hazámban c. költemény alatt jelenik meg, uo. 1842. nov. 8.). A barangolásokkal eltelő szünidő után nincs mód továbbtanulásra, Petőfi  újra színésznek állt be. Székesfehérváron és Kecskeméten színészkedett nagy nélkülözések között. Ekkor új hangú, nagy feltűnést keltő versei már egyre sűrűbben jelentek meg. 1843. áprilisában Pozsonyban próbálkozott, de színésztársulatba nem sikerült bejutnia, a puszta megélhetésért a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat másolta. De megismerkedett az akkor (az 1843 – 44-i ogy. alkalmából) Pozsonyban időző írókkal. Ezek révén ajánlatot kapott két regény fordítására. 1843. júl.-ban Pestre ment, elkészítette a fordításokat, megismerkedett haladó fiatal írókkal, értelmiségiekkel. Ősszel azonban újra csak színésznek indult: előbb Debrecenben próbálkozott, majd Bihar vármegyében játszott. Betegen, lerongyolódva, elcsigázva vánszorgott vissza Debrecenbe. Itt töltötte éhezve, fázva az 1843 – 44-i telet. Összeírta eddigi verseit, s velük 1844. febr.-ban Pestre indult. Itt egy ideig hiába keresett kiadót, míg aztán Vörösmarty Mihály közbenjárására a Nemzeti Kör vállalta a kiadást (megjelent 1844. nov.-ben: Petőfi Versei 1842 – 1844). Ugyanakkor segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál (1845. márc. végéig). Ekkor már a Pilvax kávéházban összejáró radikális szellemű fiatal értelmiségi és írókör szervezője s vitathatatlan vezetője. Mint költő egyre hatékonyabb formálója az új plebejus demokratikus, népies-nemzeti irodalomnak, a népi költészet és műköltészet páratlan erejű és szépségű ötvözetében.
    Azzal, hogy a nép érzés- és gondolkodásmódját, életszerű nyelvét jut tatja uralomra az irodalomban, rövidesen felkelti a konzervatív, arisztokratikus ízlés képviselőinek dühét, támadások indulnak ellene, főleg A helység kalapácsa c. komikus hősköltemény (1844. okt.), a Versek s a remekmívű naiv népi eposz, a János vitéz (1845. márc.) gyors egymásutánban történő megjelenése után. Sőt egy további versciklusa is megjelent Cipruslombok Etelke sírjáról címmel, ennek ihletője Csapó Etelke, aki iránt Petőfi ábrándos reményeket táplált, s aki 1845 elején váratlanul meghalt. Ez év tavaszán Petőfi felvidéki útra indult; a közel három hónapig tartó út minden állomásán (Eperjes, Késmárk, Igló, Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc) ünneplésben volt része. Útjáról az Úti jegyzetekben számol be. Az év őszén önálló füzetben is megjelent a Szerelem gyöngyei c. versciklus (Mednyánszky Bertához, egy gödöllői jószágigazgató leányához szólnak), majd rögtön utána verseinek második kötete (Versek 1844 – 1845). Szerelmi csalódása, a méltatlan támadások, szüleinek súlyos anyagi helyzete s legfőképpen a politikai élet megrekedése egy időre válságos szakaszt idézett elő Petőfi  életében (ennek termékei a Felhők ciklus, kevésbé sikerült regénye A hóhér kőtele és drámája, Tigris és hiéna, meg néhány elbeszélő költeménye: Salgó, Szilaj Pista). A válságból azonban hamarosan kigyógyult, a forradalmak történetét és a szocialisztikus írókat (Saint-Simon) tanulmányozva felismeri egy közeli forradalom szükségét s ennek előkészítésében a költészet feladatát (Levél Várady Antalhoz, Sors, nyiss nekem tért, A XIX. század költői, Egy gondolat bánt engemet, A nép nevében stb.). Költészetét és irodalomszervező tevékenységét ettől kezdve a magyar nép társadalmi felszabadítása a zsarnokság alól és a világforradalom gondolatai határozzák meg. 1846 tavaszán a demokratikus fiatal írókból megszervezi a Tízek Társaságát, melyet a Fiatal Magyarország szellemi vezérkarának szán. A társaság az adott politikai helyzetben nem tud kibontakozni, nem kap engedélyt saját lapra. De ennek az eszmeiségnek jegyében üdvözli, s nyeri meg szövetségesül Petőfi Arany Jánost (1847. febr.). Aranyhoz páratlanul szép barátság fűzte, állandó levelezésben állt vele s ez évben kétszer is felkereste Nagyszalontán. 1847 tavaszán megjelentek Összes Költeményei 3000 példányban (de, rövidesen még három zsebkiadás jelent meg belőle). 1846. szept.-ben egy nagykárolyi utazás során beleszeretett Szendrey Júliába, az erdődi tiszttartó szép, művelt és becsvágyó leányába. Részben a leány határozatlansága, főleg pedig a jómódú szülők ellenkezése miatt csak egy évig tartó harcban tudta kivívni boldogságát. (E harc során két, nagy kitérőkkel teli utazást tett Szatmárban, erről számolt be az Úti levelekben.).
    A házasság 1847. szeptember 8-án jött létre. Mézesheteit a fiatal pár Koltón, Teleki Sándor gróf kastélyában töltötte. E szerelem és házasság a világirodalom legnagyobb értékei közé tartozó szerelmi költészet szülője (Reszket a bokor, Szeptember végén, Minek nevezzelek? stb.). Koltóról Kolozsváron, Nagyszalontán át tért vissza Pestre. A boldog házasság első hónapjai a termékeny alkotás jegyében teltek (pl. Bolond Istók), de lelkét már főleg a közelinek érzett, várt forradalom gondolata foglalkoztatta (Beszél a fákkal a bús őszi szél, Olaszország, Kemény szél fúj ).

    Az 1848. márc. 15-én kitört pesti forradalomban Petőfi t a költő és politikus egységében mint szervező, vezető forradalmárt találjuk az ifjúság élén. Nemzeti dala a forradalom himnusza lesz. Több fontos bizottságba, küldöttségbe beválasztják, népgyűléseket szervez, a nemzetőrség kapitánya. Fellépése befolyásolja a pozsonyi ogy. munkáját is. A királyi szószegés és a nemesi liberális vezetés, megalkuvás, ingadozás, a március 15-e eredményeinek felszámolására irányuló törekvések felháborítják; népgyűléseken, versekben, hírlapi cikkben, röpiraton követeli a forradalmi út folytatását, hirdeti plebejus radikalizmusát és republikanizmusát. Ezek miatt háttérbe szorítják, támadják. Ez események foglalata: Lapok Petőfi Sándor naplójából. Júniusban a szabadszállási kerületben fellépett országgyűlési követnek, de a reakció becstelen eszközökkel megbuktatta. Nagy csalódása ellenére sem vesztette el hitét a népben, eszméiben, a forradalom jövőjében (Az apostol, 1848. aug.). Mivel látta, hogy a fegyveres harc a nemzeti függetlenség és a demokratikus forradalom érdekében elkerülhetetlen, e felé fordította figyelmét, tetteket sürgetett (A nemzethez, Forradalom). Tagja lett az Egyenlőségi Társulat nevű radikális klubnak, amelynek megbízásából a Jelasics támadását követő napokban proklamációt fogalmazott a nemzethez. Kossuthtól fontos feladatot kapott, a népfelkelés megszervezését Székelyföldön (szept. végén), de nem tudott oda eljutni. Okt. 15-én kapitányként a honvédség sorába lépett, kiképzőtiszt Debrecenben. Ide hozta feleségét is, itt született Zoltán fia dec. 15-én. A keresztszülők Arany Jánosék voltak. Az év végén Kossuthtól harctéri beosztást kért, s 1849. jan. közepén elindult Bemhez az erdélyi hadszíntérre. Bem segédtisztjévé nevezte ki s fiaként szerette, óvta, Petőfi  is rajongással tekintett rá. Erdélyi katonáskodása alatt haditudósításokat s lelkesítő-dicsőítő verseket írt. Közben Bem futáraként ismételten megfordult Debrecenben, az első alkalommal összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, lemondott tiszti rangjáról, családját Aranyékhoz küldve, közlegényként tért vissza Bemhez, részt vett hadjárataiban. Visszakapta rangját, sőt Bem őrnaggyá léptette elő. Közben apja Pesten március 21-én meghalt (anyja rövidre rá, máj. 17-én). Amikor Petőfi május elején újra Debrecenben járt, Klapka György hadügyminiszter megtámadta, megsértette. Kilépett a katonaságtól, feleségével az időközben felszabadult Pestre ment. A tavaszi diadalokat, a kormánynak Pestre költözését követő örömmámorban mellőzve, nyomorban élt. A jún. végén tragikusra forduló helyzetben a harcnak végsőkig való folytatása mellett emelt szót (Jött a halál, Föl a szent háborúra), népi ellenállást akart szervezni. Mikor a kormány elmenekült Pestről, Petőfi  családjával Mezőberénybe, rokona és barátja, Orlay Petrics Soma festő szüleihez vonult el (júl. 3.). Júl. 18-án – egy véletlen találkozás hatására – Erdélybe indult.
    Családját Tordán hagyta, ő Bemhez csatlakozott (júl. 25.). Júl. 31-én, a fehéregyházi vesztett csatát követő menekülésben, du. 6 óra tájban eltűnt. Valószínűleg az üldöző ulánusok szúrták le. Halálának tényét a nemzeti közvélemény sokáig nem akarta elfogadni, híresztelések és ál-petőfik évtizedekig fenntartották azt a legendát, hogy Petőfi nem halt meg, hanem bujdosik, külföldön él, ill. Szibériában raboskodik. Élete és halála máig élő legendák forrása lett. Petőfi a külföldön legismertebb s legnépszerűbb magyar író. Verseinek fordítása már életében (1845) megindult, s haláláig több száz versét fordították le (főleg németre), 1846 – 1860 között 700 verse (a kb. 850-ből) mintegy 50 nyelven, kb. 20 000 fordításban jelent meg. (Legtöbbet fordított verse a Reszket a bokor. ) Verseinek megzenésítése is már életében (1843-tól) megkezdődött, főleg Szénfy Gusztáv és Egressy Béni által. Egy 1930-as bibliográfia (Isoz Kálmán) szerint addig mintegy 180 szerző 202 Petőfi-versre 510 zeneművet alkotott (a Nemzeti dal 27 dallammal az élen áll). Azóta ez a szám még jelentősen emelkedett. Megzenésítői között van Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Arany János, Dankó Pista, Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Farkas Ferenc, Járdányi Pál, Kadosa Pál, Lányi Ernő, Szabó Ferenc, Szervánszky Endre. Petőfi a legsűrűbben és legnagyobb példányszámban kiadott költőnk: művei csak 1945 – 60 között a milliót is meghaladó példányszámban jelentek meg.

    Fontosabb kiadások: Petőfi Sándor összes költeményei (Pest, 1847; 1848-ban az MTA nagyjutalmát kapta); Petőfi Sándor vegyes művei (I – III., kiadta Gyulai Pál, Pest, 1863); Petőfi Sándor összes művei (I – VI., az első kritikai kiadás, kiadta Havas Adolf Bp., 1892 – 96); Petőfi Sándor (Összes költeményei (kiadta Voinovich Géza, Bp., 1921); Petőfi Sándor Összes művei (I – VII., Az MTA kritikai kiadása, Bp., 1951 – 1964); Petőfi Sándor Összes művei (I – III., Magy. klasszikusok. Sajtó alá rendezte Pándi Pál, Bp., 1955). – Irod. B. Eötvös József: P. Összes költeményei (Pesti Hírlap, 1847); Gyulai Pál: P. S. és lyrai költészetünk (Új Magy. Múzeum, 1854); Zilahy Károly: P. S. életrajza (Pest, 1864); Petőfi- Múzeum (I – VIII., szerk. Csernátony Gyula – Ferenczi Zoltán – Korbuly József, Kolozsvár, 1888 – 1895); Erdélyi János: P. S. (Pályák és pálmák Bp., 1886); Ferenczi Zoltán: P. életrajza (I – III., Bp., 1896); Petőfi-Könyvtár (tanulmánysorozat, 1 – 30. sz. Szerk. Endrődi Sándor – Ferenczi Zoltán, Bp., 1908 – 1911); Oláh Gábor: P, képzelete (Bp., 1909); Ady Endre: P. nem alkuszik (Ady Endre Válogatott cikkei és tanulmányai. Bp., 1954): Horváth János: P. S. (Bp., 1922); Riedl Frigyes: P. (Bp., 1923); Illyés Gyula: P. (Bp., 1936. átdolgozott és bővített kiadás, Bp., 1963); Révai József: P. (Válogatott irodalmi tanulmányok, Bp., 1960); Horváth Márton: Lobogónk: P. (Bp., 1950); Turóczi- Trostler József: P. és a magyar népköltészet belép a világirodalomba (Irod. tört., 1952); Sőtér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956); Hatvany Lajos: Így élt P. (I – V., Bp., 1955 – 1957): Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája (Pécs, 1957); Dienes András: P. a szabadságharcban (Bp., 1958); Békés István: P. nyomában (Bp., 1959); Pándi Pál: P. (A költő útja 1844 végéig, Bp., 1961); Turóczi-Trostler József: P. világirodalmi jelentőségéhez (Magy. Irodalom- Világirodalom, II., Bp., 1961); Tanulmányok P.-ről (Szerk. Pándi Pál és Tóth Dezső, Bp., 1962); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963); Martinkó András: A prózaíró P. (Bp., 1965); Mezősi Károly: A követjelölt P. megbuktatása (Jászkunság, 1965., 4. sz.); Lukácsy Sándor: P. és Cabet (Irod. tört. Közl., 1966). – Szi. A P.-t megéneklő versek, életének egy-egy mozzanatát feldolgozó szépirodalmi művek, regényes életrajzok könyvtárnyi anyagot tesznek ki. A felsorolhatatlan mennyiségű elbeszélés mellett regény: Jókai Mór: Politikai divatok (1862); Harsányi Zsolt: Az üstökös (I – II., Bp., 1932); színművek: Juhász Gyula: P. elmegy (jelenet, 1922); Herczeg Ferenc: A Költő és a Halál (l. felv. 1923); Szabó Lőrinc: A szökevény (jelenet, Nyugat, 1923); Illyés Gyula: Két férfi (filmregény, 1950); Füsi József: Az aszódi diák (1953); Németh László: P. Mezőberényben (1954): filmek: Szeptember végén (1943): Föltámadott a tenger (1952); Kihunyt egy csillag (dokumentumfilm, 1960; Dienes András); Illyés Gyula: Tűz vagyok (Petőfi élete. Bp., 1964); P. több műve (már a húszas évektől kezdve) filmre, színpadra, televízióra, bábszínházra átdolgozva is a közönség elé került (Bolond Istók, János vitéz, A helység kalapácsa), köztük legnevezetesebb a János vitéz c. dalmű (1904, Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly).
    1876-ban Jókai Mór elnökletével megalakult a Petőfi társaság, 1909-ben megnyílt a Petőfi-ház. Anyaga a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    3492

    Kategóriák
    13

    Tagok
    105

    Új tagok
    otgbpp

    Partnerek
    8