Lelkesen fogadtam a megbékélési kezdeményezés hírét, annál is inkább, hogy gondviselésszerűen Irgalmasság Vasárnapja előestéjére szervezték. Reméltem, ez végre „a kegyelem a természetre épít” értelmében vett „desiderium naturale” kitárulkozása, amely az ember felől szükséges alap, hogy Istennel együttműködhessen, így a Szűz Mária Országa nemzetei közötti – román-magyar, szlovák-magyar, szerb-magyar (ezek az akut konfliktusviszonyok, a ruszinokkal, szlovénekkel, horvátokkal normálisnak mondható a viszony) – üdvtörténeti kiengesztelődéshez is. Eredeti szándékom szerint az esemény hangfelvételét – megfelelő fordításokkal – egy közösségi rádió számára készítettem, illetve egy konzervatív erdélyi magyar hetilapnak terveztem beszámolót írni, amint erről a kezdeményező Surján László EP-képviselővel egyeztettünk is. A napi sajtó hozzáállását tapasztalva azonban úgy döntöttem, hogy azokat a kezdeményezéssel együtt nagyobb lélegzetű elemzésnek vetem alá, amit a szemlélet, illetve a biztosított terjedelem tekintetében egyaránt kézenfekvő Szózatnak kínáltam fel.

ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ
Mivel az alcímben jelzett kiértékelésben elegendő teret kaphat a szubjektivitás, objektív bevezetőként olvassuk a kezdeményezés eredeti beharangozóját a Megbékélési Mozgalom saját honlapjáról :
„Megbékélési kerekasztal – Kolozsvár, Románia
Dr. Surján László, európai parlamenti képviselő tisztelettel meghívja Önt a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom keretében Erdélyben szervezett magyar-román nyilvános kerekasztal-beszélgetésre.
Erdélyi megbékélési kerekasztal
 2011. április 30. 16.00 órakor
,
Protestáns Teológiai Intézet díszterme, Avram Iancu tér 13. szám.
A Megbékélési Mozgalom civil összefogásra buzdít, kiszedve az együttélés kérdését a politika örvényeiből, ember-ember között hidakat építve, amelyet 2010. októberében, egy magyar-szlovák kerekasztal-beszélgetéssel indítottunk a felvidéki Nagymegyeren. Azóta jártunk Szabadkán és Beregszászon, illetve nemzetközi konferenciát szerveztünk Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A mozgalom semmilyen politikai oldalhoz, sem párthoz nem tartozik; kizárólag a civil szféra, az egyházak és magánemberek megszólítására épít.
Az erdélyi kerekasztal-beszélgetés résztvevői Surján László európai parlamenti képviselő mellett a magyar és román közélet neves személyei lesznek: 
Smaranda Enache, emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga elnöke
, Benkő Samu, művelődéstörténész, író
, Marius Tabacu, zongorista, dokumentumfilm rendező, a Kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója, 
Lucian Năstasă, történész, kisebbségkutató
, Beke Mihály, író, újságíró
, Ovidiu Pecican, történész, esszéíró.
A konferencia programját Sebestyén Márta népzenei összeállítása teszi teljessé.
Bízunk benne, hogy összefogva, embertől emberig, Erdélyben is sikerrel tudjuk majd elindítani a mozgalmat.
Szeretettel várjuk rendezvényünkre!
Üdvözlettel,
Dr. Surján László”

A beharangozó első változata ennél jóval több névvel került a Megbékélési Mozgalom honlapjára, azonban arról fokozatosan több név „lemorzsolódott”. A felsorolt meghívottak Benkő Samu kivételével – noha egyes tudósításokban a megjelentek között szerepel a neve – részt vettek a rendezvényen és alapvetően kedvezően álltak az ügyhöz. Smaranda Enache rövidebb, Sebestyén Márta hosszabb késés ellenére a férfi meghívottakat felülmúlták saját műfajaikban. A kezdeményező környezetének köszönhetően a magyarok sokkal inkább – bár távolról sem eléggé – ismerik a Megbékélési Mozgalmat, mint a Kárpát-medencében élő más nemzetek tagjai, a magyar nyelvű sajtószereplők több „teret” is szántak a kolozsvári rendezvénynek, köztük Surján Lászlóval készült interjúnak is. Összességében azonban sajtó nem tükrözte a megbékélési kerekasztal rendkívüliségét. A román-magyar konfliktusból megélők sem tarthatták ezúttal eléggé pikánsnak a témát, de a román nyelvű visszhang így sem maradt mentes a zsigeri magyarellenességtől.
Az erdélyi magyarok és románok népszámlálási arányaihoz viszonyítva siralmas, hogy a románok mennyire elhallgatták az eseményt, bár amint a későbbiekben kiderül, egyáltalán nem véletlenül. Hasonlóan lesújtó csak a helyiek érdektelensége volt – bizonyára a Megbékélési Mozgalom PR-munkája híján is. Utóbbi miatt látványos kudarcba fulladhatott volna a megbékélési kerekasztal, ha a teológia dísztermének sorait nem töltötték volna meg a gondviselésszerűen éppen azokban a napokban Kolozsváron rendezett III. Erdélyi Rákóczi Családi Kör Találkozó egész Kárpát-medencéből jött résztvevői. Sorrendben előbb a magyar nyelvű tudósításokat szemlézzük, továbbá 2 román nyelvűt – sajnos nincs is több –, végül magát a Megbékélési Mozgalmat vesszük szemügyre, ennek jellegéből és aktualitásából adódó sajátos összefüggések elemzésével. Ez annál inkább szükséges, hogy közelmúlt 2 sikeres erdélyi magyar aktualitását – a Mátyás-szoborcsoport eredeti állapotú restaurálását és a Székelyföld-iroda EU-parlamenti megnyitását – elviselni képtelenek magyarellenes manipulálásra használják.

A ROMÁNIAI MAGYAR NYELVŰ SAJTÓBÓL
Ezt a részt illene a néhány éve Kolozsváron kiadott Erdélyi Napló hetilap tudósításával kezdeni, annál is inkább, hogy a „konzervatív nemzeti kereszt(y)én(y)” jelzőket magára alkalmazó lap ahhoz a magyarországi politikai vonalhoz kapcsolódik, amelynek Surján László is tagja. Ha ebben a kiadványban sem kerül említésre a kolozsvári román-magyar megbékélési kerekasztal, mit lehessen szólni a romániai magyar nyelvű sajtó más szereplőiről – közöttük különösen a hivatalos egyházi, vagy lelkiségi kereszt(y)én(y) sajtóról –, amelyek tudomásom szerint egyáltalán nem foglalkoztak az eseménnyel? Ha csak ezekhez képest kellene megítélni a helyzetet, a „hírek” kategóriában a megbékélési kerekasztalról néhány szót említők akár elégedettek is lehetnének magukkal.
Paprika Rádió (Kolozsvár), Megbékélési konferencia Kolozsváron :
Semmi saját anyag.
Bukaresti Állami Közszolgálati Rádió Magyar Adása, Megbékélés francia-német mintára :
Semmi saját anyag, csupán Smaranda Enache és Surján László néhány, közöttük egymásnak ellentmondó kijelentéseinek rövid hangfelvételei.
Székelyhon (webújság), Román-magyar megbékélés francia-német mintára :
„(…) Surján László: «A Kárpát-medencében 80 millió ember él, és szükségünk van egymásra. Sebeink vannak, amelyek begyógyíthatóak, de ha feltépjük őket, nem gyógyulhatnak meg. Több dolog köt össze bennünket, mint amennyi szétválaszt. Ma mindannyian európai állampolgárok vagyunk és ez az unió a különbségek feloldásának vágyából született. Ne higgyék, hogy a franciák és németek nem gyűlölték jobban egymást, mint a románok és magyarok, ha nekik sikerült a megbékélés, hogy ne tudnánk mi is megoldani problémáinkat? Úgy kell felépítenünk a jövőnket, hogy ne legyünk egymás ellenségei. Miért ne szerethetnénk közösen Erdélyt, az itteni emlékműveket, miért ne ismerhetnénk és szerethetnénk meg egymást? (…) A mozgalom semmilyen politikai oldalhoz, sem párthoz nem tartozik; kizárólag a civil szféra, az egyházak és magánemberek megszólítására épít» (…)”
Bukaresti Állami Közszolgálati TV Magyar Adása, Megbékélési Konferencia: román-magyar kerekasztal Kolozsváron :
„(…) Surján László: «A panelen résztvevők többsége, a hét emberből négy román születésű volt, függetlenül attól, hogy milyen nyelven szólt most hozzánk, tehát a román értelmiség részéről ez egy pozitív gesztus azt gondolom, és ez örömömre szolgál.»
Lucian Năstasă: (…): «a kölcsönös megértést nehezíti, hogy nem ismerjük egymás kultúráját, történelmét (…) nem szabad kerülgetni a Trianonhoz hasonló meredek történelmi témákat, mert az újabb konfliktusok kialakulásának biztosít teret. (…) Rendkívül hasznos volt ez a mai megbékélési kerekasztal. Én személyesen nem értek teljesen egyet a megbékélés kifejezéssel. Szerintem már régóta megbékéltünk. De egy újraközeledésre, vagy a románok és magyarok kapcsolatát szorosabbra fűző mozgalomra, kulturális közeledésre mindenképpen nagyon nagy szükség lenne.»
Smaranda Enache: (…) «a Mozgalom teremtsen lehetőséget arra, hogy a többség megtanulhassa a mellette élő kisebbségek nyelvét.»”
Krónika , Megbékélés közös érdekek mentén :
„A magyarok és a románok egymásrautaltságára, a két közösséget érintő kényes témák higgadt kibeszélésének szükségességére, egymás kultúrájának a megismerésére hívták fel többek közt a figyelmet (…) Kolozsvár a megbékélés és az együttélés szimbólumává válhat, mivel a kincses városban évszázadok óta békésen együtt tudnak működni a különböző kisebbségek.
Surján László: (…) «Sajnos ezeket a sérelmeket gyakran emlegetik, s ha a sebeket folyamatosan feltépjük, soha nem tudnak begyógyulni» (…) Lucian Năstasă: (…) «nem kell a kényes történelmi témáktól tartani, szerinte ha a történészek higgadt fejjel tisztáznák a vitás kérdéseket, az kifogná a szelet a szélsőséges nacionalisták vitorlájából.» Beke Mihály: (…) «nem szégyen közös érdekek mentén kibékülni.» Smaranda Enache: (…) «magunk mögött kell hagyni a nemzeti és vallási fundamentalizmust, elsősorban saját falvainkban kell megbékélni.» Marius Tabacu: (…) «a magyaroknak és románoknak csak felületes ismeretei vannak egymásról, sem a bukarestiek, sem a budapestiek nem értik Erdély lényegét.» Ovidiu Pecican: (…) «túl sokat foglalkozunk a múlttal, a szimbolikus dolgokkal ahelyett, hogy az együttélés lehetőségeit keresnénk.» (…)”
Új Magyar Szó , Kerekasztal a megbékélésről :
„Surján László: «A Kárpát-medencében élő nemzeteknek megvannak a maguk sebei, amelyek a történelmi emlékezetből táplálkoznak. Meggyőződésem, hogy ezek a sebek gyógyíthatóak. Azonban ha ezeket a sebeket folyamatosan feltépjük, azok soha nem múlnak el» (…) «Azt hiszem, az itt élő népek nemcsak a békés együttélésre, de az együttműködésre is képesek» (…) a megbékélési mozgalom szándékosan civilekre korlátozódik, mivel «a politikusok eleddig nem voltak képesek ilyen téren megvalósításokat elérni.» (…)
Ovidiu Pecican: «Fel kell hagynunk az utóbbi kilencven év nacionalista történelemszemléletével, mivel ennek mindig negatív következményei voltak. Erdély valaha különálló állam volt a maga sokszínű kultúrájával. Mindenképp meg kell írnunk a térség ilyen szemléletű történelmét: én ebben látom a történelmi sérelmeink feloldozását.»
Marius Tabacu (…) «érdekesnek nevezte (…), hogy olyan emberekkel kell megbékélnie, akikre soha nem haragudott. «Bevallom, picit szkeptikusan, de lelkesen csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz. Az elmúlt húsz évben több kísérlet is volt erre. Az elsőt 1990-ben tartották Budapesten, Smaranda Enache és Gabriel Liiceanu társaságában én is részt vettem rajta. Sajnos, míg mi ott kint egyeztettünk, addig itthon, Marosvásárhelyen teljesen más irányt vett ez a megbékélés» (…)”
Szabadság , Közép-Európa népeihez: Legyünk együtt nagyok!
„(…) A kezdeményezés alapeszméje, hogy földrészünknek ezen a részén 50 millióan élünk múltból örökölt sebeinkkel, amelyek feltépésével csak szenvedést okozunk, de ezek gyógyíthatók, ha nem az egymással való leszámolást, hanem az együttműködést, a közös érdekeket tekintjük feladatunknak. (…) Surján László szerint a német-francia vagy az olasz-osztrák viszony rendezésének példáin kell okulnunk, különben Európa peremvidékére sodródunk. A politikus felidézte 2009. június 4-ét, a magyar szempontból trianoni gyásznapi évfordulót, amikor elhatározta, hogy siránkozás, igazságkeresés helyett inkább a megbékélést fogja keresni. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom Chartáját eddig több mint ezerhatszázan írták alá, ami jelzi, hogy a különféle gyökerekből lehet közös együttműködést megcélozni. A délvidéki találkozójukon jelmondatuk is megszületett: Legyünk együtt nagyok! A politikát távol tartják maguktól, mert az csak elrontaná álmaikat. (…) «Funar és Csurka biztosan nem fogják aláírni, de számítunk a nagy tömegek támogatására» – mondotta Surján.
Smaranda Enache: (…) «mindkét ország – Magyarország és Románia – önként vállalta az EU-tagságot, ezért tudniuk kell alkalmazkodni, mellőzve a sovinizmust vagy vallási fundamentalizmust. A megbékéléshez jóakarat és szimpátia szükséges, politikailag pedig a szélsőséges erők (Jobbik, Noua Dreaptă) ellen kell fellépni (…).» Lucian Năstasă (…) a közös történelem kölcsönös elfogadását tartja fontosnak, a sokáig önálló államként élt Erdélyt pedig amolyan «román–magyar laboratóriumnak» tekinti, amelyben mindkét fél múltjában akadnak pozitív és negatív élmények, amelyeket el kell tudni ismerni. Marius Tabacu (…) egymás jobb megismerése mellett tette le a garast, és a megbékélés helyett inkább a megértés fogalmát szorgalmazza. Beke Mihály (…) az őszinte párbeszédet sürgette, amelyhez a civil társadalom hitének kell társulnia, és arra emlékeztetett, hogy annak idején a német-francia megbékélést is gazdasági érdek, a vas- és szénfeldolgozás igénye siettette. Ovidiu Pecican (…) szerint nem a C. V. Tudor és Gigi Becali kaliberű EP-honatyák viselkedésére kell figyelnünk, hanem a közös jövőbe kell előre tekintenünk, és ehhez egymás jobb megismerése szükséges.”
Szabadság, Mindig meg kell tenni, amit lehet : (…)
Sz.: A Bálványosi (Tusványosi) Nyári Szabadegyetem formájában már kezdeményeztek magyar–román megbékélési párbeszédet, ami aztán a román fél érdektelensége miatt fokozatosan inkább magyar–magyar párbeszéddé alakult át. Mitől lesz más ez a most kibontakozó mozgalom az eddigiekhez képest?
S. L.: Nem tudom megjósolni, hogy mi lesz, de becsülök minden korábbi hasonló szándékot. Én annyiban próbálom másként, hogy nem szervezetekhez fordulok, hanem az emberekhez. (…) A civil világ az egész térségben elég vékony, de nagyon sok értékes embert tartalmaz, és ahogyan az itt, a konferencián is elhangzott, lehet értelmes párbeszédet folytatni szakmai alapon, kényes kérdésekről. Ugyanolyan folyamat zajlik a szlovák–magyar kapcsolatrendszerben is, és a Charta aláírói között azok a történészek is megtalálhatók, akik ezt a munkát végzik. Tehát a jövőt nem látjuk, az indulás nem robbanásszerű, de ígéretes.
Sz.: Hogyan lehet csatlakozni a mozgalomhoz. Ennek érdekében aláírásgyűjtést is kezdeményeztek…
S. L.: Honlapunk a www.chartaxxi.eu, rajta látható egy térkép, amelyen kis pontok jelzik, hogy milyen településekről írtak már alá, és választani kell egy nyelvet a tíz közül. Bárki az anyanyelvén megtalálja az alapítószöveget, amit, ha tetszik neki, aláírásával támogathat. (…) Maradjunk itthon, maradjunk a Kárpát-medencében, és teremtsünk itt olyan világot, hogy az valamennyiünknek jó legyen! Valójában ez mozgalmunk célja.
Sz.: Úgy tűnik, a mai világot nem keresztény értékrendek szerint igazgatják. Ilyen körülmények között a közép-európai civil társadalomnak van-e esélye beleszólni sorsa alakításába?
S. L.: Erre azt mondhatom, hogy a történelmünk folyamán voltak olyan keresztény királyaink is, akiktől sok jót nem kaptunk. Szerintem a kereszténységnek mérhetetlen társadalmi küldetése van. De van egy olyan tanítás, hogy az ember természeténél fogva keresztény. Ami azt is jelenti, hogy a jó szándék sokkal több emberben benne van, mint gondolnánk. A mi mozgalmunk levezethető keresztény, de más elvekből is. Például az Európai Unión belüli pénzügyi érdekekből. És a civil társadalomnak minden esélye megvan arra, hogy bekapcsolódjék ebbe. Bethleni üzenet, hogy nem lehet mindig megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Most például ehhez a mozgalomhoz csatlakozni lehet. Aki keresztényként csatlakozik, annak én nagyon örülök, de annak is, aki nem keresztényként csatlakozik.”

A ROMÁN SAJTÓBÓL
A kolozsvári Făclia  és a bukaresti România Liberă  napilapok kivételével nem találtam hosszas keresgélés ellenére sem az eseményről román nyelven közölt saját anyagot. Mindkét napilap szó szerint azonos román fordításban idézi Surján László egyik gondolatát, mintha egy közös, harmadik forrásból merítették volna, bár ennek sem akadtam nyomára: „A Kárpátok ezen térségében 80 millió ember él, akiknek szükségük van egymásra. Hazugság volna azt állítani, hogy nem léteztek sebek közöttünk («nu au existat» – megfontolandó a múlt idő használatának oka – megj. BDA), de azok meggyógyíthatók, és több dolog van ami összeköt, mint ami elválaszt minket. Ma mindannyian az Európai Unióban élünk, ami éppen a különbözőségek elolvasztásának óhajából született (ilyet csak szabadkőműves globalizátorok akarnak! – megj. BDA). Ne higgyék, hogy a németek és franciák nem gyűlölködtek erősebben mint a románok és magyarok, de ha ők kiengesztelődtek, nekünk miért ne sikerülne?”
A România Liberă a „Magyarok ki akarnak békülni a románokkal – a francia-német kiengesztelődési modellt az erdélyieknek is lehet alkalmazni”  címmel részletekbe mélyedés nélkül 2 rövid és 1 átlagos bekezdésben ismerteti a Surján László által kezdeményezett Mozgalmat, majd felsorolja a meghívottak nevét és foglakozási területét, de a hiányzó Benkő Samut is megjelentként említve bakizik. Érdektelen vagy bagatellizáló felületességet jelez, hogy a tudósítás egyetlen meghívottól sem idéz külön, hanem nevetséges fogalmazású általánosítással zár: „(…) azt mondták, hogy ezen megbeszélések által azonosítani kellene a két közösség közötti problémákat és érzékeny pontokat, amelyekre aztán megoldásokat kellene találni.” Átlagos „színvonalát” hozta a Făclia a „Hungarista támadás a kiengesztelődés álarca alatt”  címen közlő „CP” (Călian Petru) által, akinek egyik kijelentésével – az elkövető indítékának elutasítása mellett – sajnos egyet kell értenem: „A vita résztvevői nem tudták megmagyarázni mit értenek a «magyarok és románok közötti kiengesztelődésen», és miként kellene ez megtenni.” Egyetértésem okára, valamint a Făclia anyagában a problémakörre vonatkozó több leképezett tünetre visszatérek a tulajdonképpeni elemző részben. Azt azonban le kell már itt szögezni, hogy a „CP”-félék – függetlenül nemzeti, politikai vagy vallási hovatartozásuktól – megértése és megfelelő gyógymódjuk megtalálása empátiát feltételez, amihez ismerni kell a tüneteiket tápláló indítékokat.
A rendezvény beharangozójának első változatán még a meghívottak között volt Andrei Marga filozófus is – a román szabadkőműves „krém” listáiról kihagyhatatlan ex-tanügyminiszter, a kolozsvári „multikulti” Babeş-Bolyai Egyetem „életfogytig rektora”. Távolmaradása és a Făcliaban megjelent manipulatív anyag közötti összefüggés számomra nyilvánvaló. „CP” a tollnokságot kaméleon-politikusi virtusként műveli – pályafutását Gherghe Funar ex-polgármesteri bojtáraként kezdte, ám csekély 5 év alatt 3 párt színeit váltva hatalmi tisztségekkel bíró parlamenterré erősödött, ami csak a Marga&Co. érdekkörhöz tartozásából vezethető le. Ironizáljunk csak: „CP” politikai hatékonyságánál is látványosabb a maghasadás-analógiára épített szociológiai alkímiája – nála a csoportlétszám felezése a Romániában élő nemzeti kisebbségek körülményeinek azonnali exponenciális javulását eredményezi. „CP”-nek száznál több érdeklődő résztvevő csupán 60, a kerekasztal meghívott 4 román résztvevője közül pedig csak Lucian Năstasă és Ovidiu Pecican jelenlétét láttamozza. Smaranda Enache és Marius Tabacu jelenlétét – nyilvánvalóan magyarbarát mivoltukért – szublimáló „CP” létszámfelezéssel kitermelte, hogy „az ungárus europarlamenter kezdeményezése egyféleképpen alaptalan, tekintve, hogy a romániai magyarság olyan jogoknak és előnyöknek örvendhet, amelyhez foghatónak egyetlen európai kisebbség sem élvez. A Református Teológiai Intézetben zajlott megbeszéléseken senki nem mondta, hogy az RMDSz kormányon van több mint tíz éve, most a miniszterelnök-helyettesi tisztséget bírja és olyan területeket kezel, mint a tanügy, egészségügy és kultúra. Szintén nem mondták, hogy ha ez a kiengesztelődés nem valósíttatott volna meg, a magyar kisebbségiek nem juthattak volna minden szinten oktatáshoz.” Állításának alátámasztásához a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemről írja: „a románok, magyarok, németek és romák rendkívüli együttműködésének köszönhetően a multikulturalitás modellje Európában”.
Nagyon hasznos lesz a „CP”-félék módszerére éberen figyelni a közelgő népszámlálás alkalmával is, ha a magyarság létszámának feleződését nem kívánjuk mások önző céljainak szolgálatára áldozni. „CP” annak a román diskurzusnak a képviselője, amely szerint a románok őshonosságunkat és a trianoni diktátumban irántunk vállaltakat egyaránt figyelmen kívül hagyva úgy tartják, hogy alig kiharcolható részleges jogaink megtűrésével kegyet gyakorolnak a magyarok iránt, legújabban pedig az EU-bevándorlókhoz viszonyítják helyzetünket. A Babeş-Bolyai Egyetem sajátosan demokratikus multikulturalitását maga a Megbékélési Mozgalmat kezdeményező Surján László EP-képviselő közvetlen forrásból is tapasztalhatta. Az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb szellemi fellegvárát, az 1581-es alapításban gyökerező Bolyai Egyetemet magyarellenes román kommunisták 1959-ben megszüntették, tanárai és diákjai meghurcolása, teljes infrastruktúrájának kisajátítása árán beolvasztva a „demokratikus” Babeş-Bolyai Egyetembe. Hasonló módszerrel próbálta Marga&Co. 2007 novemberében az EP Parlamentben rendezett szimpóziummal bizonygatni egyeteme sajátos multikulturalitását, amelyről világraszóló botrány közepette éppen azokban a napokban „demokratikusan” rúgták ki a 2 magyar oktatót, akik a szimpózium tárgyát „igazolandó”, az egyetemen magyar nyelvű feliratokat függesztettek ki. Marga akkor kivételesen nem rektori, hanem a számára kreált „elnöki” tisztséget viselte, hogy a több lehetséges rektori mandátum közötti kötelező interimátusa idejére is gyakorlatilag az egyetem vezetője maradhasson. Az már csak hab a Marga&Co. tortáján, hogy utóbbi években „magyar” főpapok segédletével sikerült további 2 egyházi végvárat is megszüntetniük: 2007-ben a Babeş-Bolyai Egyetembe kebeleztetett az ezeréves gyulafehérvári egyházmegye szemináriuma, 2008-ban pedig felszámolták a 400 éves kolozsvári piarista gimnázium utódjaként működő katolikus elemit és líceumot.

A MOZGALOM SZÜKSÉGESSÉGE ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI
A megbékélés szükségessége, sőt kötelező volta nem vitás, de csakis a valós kiengesztelődés gyümölcsözhet igazi eredményeket. Ez egész egyszerűen azért van így, mert a Kárpát-medence népei közötti konfliktusok kiváltója és fenntartója nem természetes, hanem természetfeletti tényező, akiről az Ősevangéliumban ez áll: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te pedig a sarkát veszed célba.” (Ter 3,15) „Krisztus, az Asszony-ivadék győztesként a mennyben trónol, ahova az Asszonyt felemelve meg is koronázta Őt. Ezért a kígyónak meg kell elégednie azzal, hogy az ivadékaik közötti kibékíthetetlen ellenségeskedésben az Asszony «sarkát», azaz tulajdonát – a Kárpát-medencét – és népeit támadja.”  A Kárpát-medence, azaz Mária Országa sajátos vonatkoztatási rendszert képez a Szent István-i felajánlás égi elfogadásának eleget nem hangoztatható gyümölcseként, amelyben elkülöníthetetlen szerves egységet képeznek annak természetes és kegyelmi összetevői. Trianon tekintetében kulcsmotívum, hogy 1920. június 4-e, amikor a Szűz Mária országát öt részre szakította a szabadkőműves ármánykodás paktuma, Jézus Szentséges Szíve ünnepére esett. A közismert tényeken túlmenően ez is igazolja a trianon-trauma sátáni meghatározottságát, amellyel a világ egyetlen eszkatologikus szakrális birodalmának népei között álladósítani akarták az „oszd meg és uralkodj” elvét, jóelőre felerősítve mindenikben a másik rovására kidolgozott területi kontinuitás-elméleteket. Éppen ezért ennek gyógyításához a sajátos empátia mellett elengedhetetlen a kegyelmi síkú beavatkozás, mindenekelőtt az engesztelés útján. Aki figyelmen kívül hagyja ezt a kegyelmi valóságot, lehet ugyan jóhiszemű békéltető, de az annyira szükséges életmentő beavatkozás helyett orvosi műhibával csak súlyosbítja a helyzetet. Egy orvos-pedagógus-teológus-politikus esetében kulcskérdés, hogy a kegyelmi sík figyelmen kívül hagyása szándékos-e, vagy csak tudatlan mulasztás. Bárhogy lenne, még könnyűszerrel jóvátehető, legalábbis a jelzőkkel nem minősíthető magyarországi abortusztörvényhez képest, amely a Megbékélési Mozgalom kezdeményezőjéhez köthető. Az általa nemrégiben írottak reménykedésre adnak alapot arra vonatkozóan, hogy az égiek nem hagyják magára:
„Eredetileg csak tallózni akartam Balázs Attilának a Hegyvidék című lapban megjelent írását. Végül mégis ismertetés lett belőle. (…) Nem vagyok a magán-kinyilatkoztatások nagy csodálója, s általában idegenkedve fogadom az ilyenekről szóló híreket. Ez a történet azonban megragadott. Plébániánk már több alkalommal kerekedett fel és tartott szabadtéri szentmisét az Anna réten. (…) Sajnálom, hogy ezek ellenére az engesztelő kápolna gondolata mindeddig elkerülte a figyelmemet. (…) A kis épület mellett most egy emléktábla áll, amelyet 1992-ben emeltek, és az alábbi felirat olvasható rajta: «A Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét itt helyezték el 1944. december 8-án.» (…) Natalia nővérnek a rendbe való belépésétől látomásai voltak, amelyekről tudtak az elöljárói is. Trianont követően Pozsonyból a nővér Magyarországra költözött. Látomásai arról szóltak, hogy az egyháziaknak szét kell osztaniuk vagyonukat a rászorulók között, mert ha nem teszik, akkor istentelenek jönnek, és erővel elveszik azt, őket pedig marhavagonokban szállítják el. (…) A látomások arra is kitértek, hogy Szűz Mária, a Világ Királynője tiszteletére engesztelő kápolnát kell építeni a Normafa közelében, a Szent Anna-kápolnánál. Ha ez elkészül, akkor a második világháború megkíméli Magyarországot. Gologi Lajos jezsuita atya eljuttatta a látomások leírását XII. Pius pápához is, de az egyházi vezetők nem foglalkoztak komolyan a kérdéssel. Az alsó papság azonban igen: a Szív című újság 1942. augusztus 1-jei számában közölt cikket a kápolnaépítési szándékról. (…) A Rákosi-rendszer az 1950-es években feloszlatta a szerzetesrendeket, így a kápolna felépítésének lehetősége évtizedekkel csúszott. 1992-ben még élt Natalia nővér, amikor újból benyújtották a kérelmeket az illetékes hivatalokhoz. (…) 947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe után Mindszenty ünnepélyesen elhelyezte az engesztelő kápolna alapkövét, de ez sohasem épült fel. Hiába karolták fel tehát többen is a Világ Királynője Engesztelő Kápolna ügyét, a megépítése várat magára. (…) Most itt vagyunk megint, kibicsaklott rendszerváltásunk setesutasága nem arra utal, hogy «bűneink miatt gyúlt harag kebledben»? A kápolna pedig még mindig csak terv. Az említett emléktábla őrzi ugyan a helyét, de nem kellene végre tenni mind az engesztelésért, mind a kápolnáért?”
Az idézett ismertetésben Surján László az engesztelés, illetve az engesztelő kápolna szükségességére kérdez ugyan, mégis határozottan annak állítása az összhatás. A kommunikációs stílus tágabb összefüggésekbe állítva mégse annyira megnyugtató. Térjünk csak vissza a Szabadság napilapban közölt Surján-interjú egyik kérdéséhez: „Sz.: Úgy tűnik, a mai világot nem keresztény értékrendek szerint igazgatják. Ilyen körülmények között a közép-európai civil társadalomnak van-e esélye beleszólni sorsa alakításába? S. L.: Erre azt mondhatom, hogy a történelmünk folyamán voltak olyan keresztény királyaink is, akiktől sok jót nem kaptunk. Szerintem a kereszténységnek mérhetetlen társadalmi küldetése van. De van egy olyan tanítás, hogy az ember természeténél fogva keresztény. Ami azt is jelenti, hogy a jó szándék sokkal több emberben benne van, mint gondolnánk. A mi mozgalmunk levezethető keresztény, de más elvekből is. Például az Európai Unión belüli pénzügyi érdekekből. És a civil társadalomnak minden esélye megvan arra, hogy bekapcsolódjék ebbe. Bethleni üzenet, hogy nem lehet mindig megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Most például ehhez a mozgalomhoz csatlakozni lehet. Aki keresztényként csatlakozik, annak én nagyon örülök, de annak is, aki nem keresztényként csatlakozik.” A Szabadság napilap távolról sem keresztény értékrendjéről híres, az interjú készítője mégis kifejezetten ezen szempontra irányítja a figyelmet. Tulajdonképpeni kérdése ennek ellenére másra, nevezetesen a civil társadalom sorsalakítási esélyeire vonatkozik. A lényeg pedig a kérdés mögött bújik meg, különösen olyan sajtókörnyezetben, amelynek szürke eminenciása következetesen képviseli az „egyet mondj, mást gondolj, harmadikat cselekedj” elvet. Surján László válaszáról mindezért a következőket kell megállapítani: 1. A keresztények „mérhetetlen társadalmi küldetése” tény, nem Surján László véleményének függvénye. 2. Az ember teremtésétől fogva Isten gyermeke, Isten-kapcsolata sérültsége miatt megváltásra szorul, amit Jézus Krisztusnak köszönhet. A megváltott embernek képviselnie kell Megváltóját a világban keresztények és nem keresztények között egyaránt, és nem engedhet teret a többértelmű beszédnek. 3. Keresztény nem táplálhat olyan gondolatokat, amelyek pénzügyi vagy bármilyen más érdekeket egyenértékűnek sugallnak keresztény szempontokkal.
A többértelmű „kommunikáció” szabadkőműves jellegzetesség, ami nehezen leleplezhetővé teszi az egyházat bomlasztó, társadalmat manipulálható tömeggé züllesztő, emberbaráti és vallásos mázba burkolt hadműveleteket. Apropó, gazdasági érdek: a világ összlakosságának 95%-át tömörítő 165 állam gazdaságpolitikai kényszer hatására elfogadta az ún. Codex Alimentarius  normát, amely kísérleti alkalmazását a világon először Románia kormánya önkéntesen vezette be 2009-ben. Románia szintén a világon elsőként, 2011-ben vezette be a CA által előírt inítium alapú aktív vegyszert, amelynek gyártó-forgalmazója ez év januárjában büszkén kürtölte világgá, hogy rekordidő alatt nyerték el a romániai engedélyezést. A széles közönség számára azt hirdetik, hogy a vegyszer kártevők ellen használatos, ugyanakkor a termésidőt is lecsökkenti. A CA ellenzőinek álláspontja szerint az inítium lerakodó méregként 65%-ig növeli a rákos megbetegedések kockázatát, amelynek egyszeri 1 mg-ját a szervezet csak egy év alatt képes kiüríteni, folyamatos bejutással pedig elősegíti a káros sejtburjánzást. Valóban, egyesek ilyen jellegű gazdasági érdekei ellen Kárpát-medencei összefogással kell védekezni, síkraszállva a vegyszermentes, egészséges, hagyományos mezőgazdálkodás, és általában a közösségi és kistérségi önfenntartást biztosító gazdálkodásért. A pénzoligarcháknak nem fog tetszeni, reméljük azonban, hogy Surján László EU-képviselői lehetőségeit kamatoztatva segítségünkre lesz ebben is. Tudnia kell, hogy rá és Megbékélési Mozgalmára kemény helyzetek várnak, amikor az engesztelés mellett csak az „igen igen, nem nem”, valamint a tanúságtevő tiszta beszéd jelentheti az Úr oltalmának garanciáját, Aki világosan megmondta, hogy az ember nem szolgálhat két úrnak! A Făclia napilapban publikáló „CP” említett kijelentésével emiatt is vagyok kénytelen egyetérteni – a megbékélési kerekasztal meghívottai ne tudnák, vagy nem akarják tudni a kiengesztelődésről, hogyan valósítható meg? „A kiengesztelődés, megbékélés (…) ellenségeskedő személyek közötti bocsánatkérés és megbocsátás; teológiai értelemben a bűnös ember megtérése Istenhez, s a béke helyreállítása megbántott és vétkes felebarátok között,”  ami még nem történt meg a Kárpát-medence népei között.
Szintén nem hagyható figyelmen kívül a lényegében ismeretlen, ám a megbékélés-kiengesztelődés esélyei és indokolt stratégiája tekintetében annál markánsabb valóság, amelyet egy horvát katolikus mártír, Ivo Pilar ismert fel és tett közzé. „A délszláv kérdés” címmel álnéven publikált művéért a szerb ortodoxok megölték. A téma egyik mai avatott ismerője az Amerikában élő 56-os menekült, Balogh Sándor filozófus, szociológus, teológus professzor, aki az Ivo Pilar könyve ismertetőjének előszavában írja: „1950-52-ben Sisa István szerkesztésében, Kassai István álnév alatt évente háromszor jelent meg a németországi magyar menekültek részére egy dokumentumokat tartalmazó kiadvány. Ebben jelent meg egy osztrák tiszt alábbi írása, magyar fordításban. Az ismertetett könyv szerzője egy horvát történész volt, akit a szerbek utána meggyilkoltak. A közel 800 oldalas könyvben a szerző részletesen taglalja a szerb nacionalizmus és az ortodox vallás kölcsönhatásait. A könyv alaptémájának igazát a történelem ismételten bizonyította. Az ortodox vallás lényege nem a túlvilági üdvözülésre való előkészítés, hanem az állam érdekeinek és az államhatalomnak növelése. Az egyén üdvözülése az állam hatalmának kiterjesztésétől függ, és az erkölcs ennek a célnak van alárendelve. Ezért mikor a szerbek-ortodox vallásúak más vallásokkal állnak szembe, őket nem kötik az általános erkölcsi normák, és így a többi vallások hívei, akiket erkölcsi normák kötnek, dr. Pilar szerint eleve hátrányban vannak a szerbekkel szemben. Más vallások hívei az ortodox államban mindig másodrangú állampolgárok. Ez a lényege a cezaro-papizmusnak, mikor az állam feje egyben a legfőbb vallási méltóság és hatalom is. Südland teóriája félelemkeltő: ahova az ortodox vallás beteszi a lábát, ott a többi vallás halálra van ítélve. Ennek a ténynek figyelmen kívül hagyása a világ tragédiáját okozhatja. Sajnos, a katolikus egyházat még XXIII. János alatt, a II. Vatikáni Zsinat előtt megfertőzte ez a baktérium, mikor alkut kötöttek a moszkvai Pátriárkával, és ha az Európai Unióba bekerülnek, mindent megtesznek, hogy a hatalmat ott is magukhoz ragadják. Még a 19. század végén az orosz misztikus konvert, Vladimir Solovjev óvta a kereszténységet az ortodoxia veszélyétől az Oroszország és az egyetemes egyház c. könyvében, Magyarországon pedig Zsolnay Imre történész ismerte fel ezt a veszélyt és figyelmeztetett a Bizánci birodalomtól a bolsevizmusig c. könyvében (1993).”  A pánszláv imperializmus és fanarióta intézményesült erkölcstelenség átkának kritikája távolról sem jelenti az autokefál bizánci egyházak abszolút értékeinek, vagy egyes tagjai személyes életszentségének tagadását.
A Róma-központú katolikus egyház sem mentes a súlyos hiányosságoktól. Vajha csak hiányosság lenne az ősi patriarchátusokkal szembeni fóbia uniformizáló átka! A Szűzanya 1917-ben Fatimában kinyilvánította, hogy Oroszország megtérésének Isten által elrendelt feltétele a Szűzanya Szeplőtelen Szíve iránti felajánlás, amit a római pápának a katolikus püspökök összességével kell elvégeznie. Volt néhány próbálkozás, de sajnos azóta sem történt meg a feltételek pontos betartásával végrehajtott felajánlás, egész egyszerűen mert a gőgösök banálisnak tartják amit a Szűzanya Istentől közvetített az akkor még pásztorgyermek Lúcia által. A felajánlás végrehajtásával Péter utóda és a vele egységben lévők püspökök az engedelmességnek köszönhetően fogadhatnák be a gyógyulás kegyelmeit, az oroszok és rajtuk keresztük az autokefál ortodoxok pedig mint a szeretet címzettjei. Bár a Natália nővér által kapott magán-kinyilatkoztatások elsősorban Magyarország engesztelő feladatáról szólnak, befejezésként lássuk Natália nővér hagyatékában milyen megerősítő eligazítást találunk erre vonatkozóan? „Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: «Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörölhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!» Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ. Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: «Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.» Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek. Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: «Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhatjátok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig» (…) Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: «Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.»”

1 http://chartaxxi.eu/?p=680 – a Kárpát-medence nemzetei mindenikének nyelvén részletes ismertetés olvasható a Mozgalomról, indulásáról,
bontakozásáról, és a „Megbékélési Charta” elfogadásával csatlakozni is lehet.
2 http://www.paprikaradio.ro/hirek.php?hir=30999
3 http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=11241:megbekeles-francia-nemetmintara&
catid=52:kozelet&Itemid=110
4 http://www.szekelyhon.ro/szekely-vilag/egy-ep-kepviselo-francia-nemet-mintara-torteno-megbekelest-javasol
5 http://www3.tvr.ro/magyar/2011/05/megbékélési-konferencia-román-magyar-kerekasztal-kolozsváron
6 RMDSz-ellenzéki, országos érdekeltségű kolozsvári napilap
7 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=50629
8 1989-ig a román központi pártbizottság El re címmel Bukarestben kiadott országos napilapjának utóda – az RMDSz minden ő magyarellenes
érdekkel megalkuvást kereső, országos terjesztésű bukaresti szócsöve, 2005-ig Romániai Magyar Szó, csődbe vitele után az MszP-SzDSz
kormánytól kapott staférungból élesztették újra.
9 http://maszol.ro/aktualis/kerekasztal_a_megbekelesrol_2011_05_02.html
10 1989-ig a Kolozs megyei pártbizottság Kolozsváron Igazság címmel megjelen magyar nyelv napilapjának utódja – deklaráltan ő ű függetlenek,
valójában az RMDSz-MSzP-SzDSz optikája szerint működő kolozsvári székhelyű, a környező megyékben is terjesztett napilap
11 http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/57354
12 http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/57397
13 http://www.romanialibera.ro/actualitate/transilvania/maghiarii-vor-sa-se-impace-cu-romanii-223963.html
14 Maghiarii vor să se împace cu românii – Modelul franco-german de reconciliere poate fi adoptat şi de ardeleni –
http://www.romanialibera.ro/actualitate/transilvania/maghiarii-vor-sa-se-impace-cu-romanii-223963.html
15 Láng – 1989-ig a Kolozs megyei pártbizottság lapja, 1990-2007. között Adev ărul de Cluj/Kolozsvári Igazság (nem tévesztendő össze a fentebb
említett Igazság c. magyar napilappal) – a román posztnomenklaturista és szélsőjobb érdekek anakronisztikus, csupán hungarofóbiájában
következetes kiszolgálója.
16 Ofensiv hungarist sub ă ă masca reconcilierii – http://www.ziarulfaclia.ro/Ofensivă-hungaristă-sub-masca-reconcilierii+53477
17 B. Dombi Attila: Szent István és az „isteni idő” 2010-ben az igaz-hamis, szent-bűnös mérlegén – in: Szózat, Budapest, 2010. augusztus
18 lexikon.katolikus.hu ( lat. reconciliatio)
19 Surján László: A Világ Királynője Engesztelő Kápolna 2010. december 23., mkdsz.hu
20 A „CA” abból alapelvből indul ki, hogy a Föld képtelen táplálni mindenkit természetesen, következésképpen rá kell térni az élelmiszereknek
vegyi anyagok és génkezelés segítségével történő előállítására. Az összeesküvés-elméletek logikájával ez egy emberiségirtó hadművelet, amely
által a Föld népességét 2 milliárd alá kívánják csökkenteni, ami könnyebben táplálható és könnyebben manipulálható az okkult erők által.
21 A DÉLSZLÁV KÉRDÉS – könyvismertető, corvinuslibrary.com