Dr. Szabó Ferenc SJ. teológusnak, írónak, költő 1931-ben Zala megyében, Kálócfán született. 1953-ban lépett a jezsuita rendbe. 1953-1956 között az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem francia-magyar szakán tanult. 1956-ban külföldre távozott. Rendi tanulmányait Egenhovenben, a vallon jezsuiták főiskoláján végezte. Brüsszelben szentelték pappá 1962-ben. Párizsban szerzett teológiai doktorátust Szent Ambrus krisztológiájából 1966-ban. Ezt követően huszonöt éven át volt a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője, illetve vezetője. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű, filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt hazai hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait, és evvel rendkívül fontos kultúrmissziót töltött be. 1992-ben tért haza Magyarországra,  azóta a Távlatok című negyedéves folyóirat főszerkesztője.  Hetvenedik születésnapja alkalmából II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén.
A Magyar Köztársaság művelődési minisztere  1991-ben „Pro Cultura Hungarica” emlékplakettet, 2002-ben pedig újságírói munkásságáért Táncsics Mihály-díjat adományozott Szabó Ferencnek. 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag írói munkásságáért és a XX. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben.

Szabó Ferenc nevéhez számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, műfordítás és vers fűződik itthon és külföldön is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2009. március 5-én Pro Cultura Christiana-díjat adományozott Dr. Szabó Ferencnek. A kitüntetéssel a konferencia nagyrabecsülését kívánja kifejezni azért a több évtizedes elkötelezett munkáért, amelyet a katolikus teológia, az irodalom és a rádiózás területén a üdvösség jó hírének továbbadásáért tett.