Mikor Jézus föltámadott, mönt két tanítvány az úton Emmausba. Az egyik Simon volt, a másik Nátánáel. Hozzájuk csatlakozott Jézus Krisztus, utánuk ment az úton. Azt kérdezte tőlük:
Micsoda vesztes szavak ezek, amiket váltotok jártatokban?
Azt mondták:
Hát nem tudod, hogy mi történt a napokban?
Azt mondja:
Honnan tudjam?
Nem csak te vagy jövevény Jeruzsálemben!
Így aztán elmondtak neki mindent, hogy mi történt. Azt mondja nekik Jézus Krisztus:
Nem tudjátok, hogyan köllött szenvedni a Jézus Krisztusnak? Mögpökdöstetni, mögcsúfoltatni, mögöletni, harmadnapon föltámadni!
Akart volna tovább menni tőlük, de nem engedték, hogy menjen el, hanem hát maradjon velük, nyugodjon náluk, mert hanyatlott már a nap.
Hát akkor nem ismerték meg addig, ameddig a kenyeret föl nem vötte, de amikor megnyilatkoztatta elméjiket, és megismerték, hogy kicsoda ő, akkor eltűnt előlük.
Akkor azt mondta Simon meg Nátánáel, hogy elmennek vissza a tanítványokhó Jeruzsálembe. Amikor odaértek, akkor már Jézus Krisztus is éppen bement a szoba közepébe. Középen állt:
Békesség tinéktek! Tanítsatok mindenkit a világon, megkereszteljetek minden fiat, minden kicsit az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében!
Tanítsatok és örvendezzetek mindenki előtt!

Lammer Annamária gyűjtése 1983.; elbeszélte Váci Sándorné Tóth Erzse, sz. 1897. református Szenna, Somogy megye