Az 1976-ban, Moszkvában született, alap, közép és felsőfokú tanulmányait is ott végző, több diplomás költőnőt, az orosz kiadók és kritikusok az orosz kortárs irodalom egyik legígéretesebb tehetségének, Maria Cvetajeva és Anna Ahmatova sajátos hangvételű, karakteres lírája, méltó folytatójának tartják.
11 éves korában már felfigyeltek zsengéire. 2001-től publikál rendszeresen. 21 verses és prózai kötetet jegyez, több mint 90 publikáció fűződik a nevéhez. Számos irodalmi díjban részesítették, többek között Csehov, Mandelstam, Jeszenyin, Maria Cvetajeva díjas.
Rangos elismeréseiből a legfontosabbnak a világ orosz nyelven alkotó írói számára 2010-ben, Moszkvában megrendezett, Első Irodalmi Olimpián nyert Medálját tartja.
Családjában meghatározó volt a zene. Dédapja a Bolsoj színház neves flőtéseként volt ismert. Zenei tanulmányait zongorán kezdi, és gitáron folytatja, templomi kórusban is énekel. Zenei felkészültsége, kiegészülve lírai érzékenységével az Oroszországban jelentős hagyományokkal rendelkező és a jelenben is nagyon népszerű versekre írt dal, a
leginkább a sanzonokhoz hasonlítható románsz, egyik legismertebb és legnépszerűbb művelőjévé teszi. Saját verseit, saját maga zenésíti meg és adja is sok esetben elő.
 „Ne adj oda másnak” című alkotása az év legjobb romantikus dala címet nyerte el 2010-ben, Moszkvában. Ugyanebben az évben románszait koncert keretében Prágában is előadta.
Olyan irodalmi kezdeményezések életre hívója, mint a „Könyveket a Gyerek-házakba!”
mozgalom. Az összes jelentős orosz irodalmi egyesület és szövetség a tagjai, közé választotta. Magyarra fordított verseivel első külhoni poétikai sikereit a III. „Tenger és szó, ami elválaszt és összeköt” Nemzetközi Költőtalálkozó helyszínein, Szentendrén, Budapesten, Isaszegen aratta. Magyarra először Gaál Áron fordította, aki személyesen
mutatta be a magyar olvasóknak, akik egy-egy versét és sanzonját a költőnő saját, rend-
kívül szuggesztív előadásában is hallották.
Moszkvában él és alkot.