Takács  István birtokos és muzsai Vittnyédy Terézia leánya, szül. 1795. aug. 9. Dukán (Vas megye).
Szülei gondos nevelésben részesítették s mikor kora ifjuságában tanujelét adta költői tehetségének, maguk is buzdították. Midőn anyja 1811-ben meghalt, atyja nevelése befejezése végett Sopronba vitte, hol nyelvekben, zenében, valamint a gazdasszonykodás különféle elemeiben is szép haladásra tett szert; úgy tért vissza családi lakába, hol a háztartás gondjait egészen átvette. 1814-ben Döbrentey Gábor, Wesselényi Miklóssal és nevelőjével, kik ekkor Olaszországból tértek vissza, meglátogatták. Már ekkor verselgetett Malvina névvel, melyet később is megtartott költeményeinél. Minő kedvességre tett szert Takács Judit  kéziratban forgó versei és megnyerő egyénisége által, annak az egykorúak levelezéseiben több példája van feljegyezve.
Gróf Festetics György, az irodalom meleg lelkű barátja és pártfogója, is méltónak látta az 1817-ben Keszthelyen tartott Helikon ünnepélyre a magyar múzsa többi fölkentjei sorába őt is meghívni. Berzsenyi (neje Takács Zsuzsánna unokanénje volt T. Judithnak) dicsérőleg ír róla Kazinczy Ferenczhez 1817. febr. 27. kelt levelében. 1818-ban a 70,000 forintnyi örökséggel bíró költőnőt Göndöcz Ferencz vezette oltárhoz, kivel aztán Felső-Pattyra (Vasm.) költözött. Tizenkét évig élt első férjével mint hitves és anya boldog szövetségben, ki 1830-ban meghalt. 1832-től második férje Patthy István ügyvéd volt. Hirtelen jött tüdővész 1836. ápr. 15. kioltotta a lelkes költőnő életét Sopronban.

Költeményei megjelentek az Erdélyi Múzeumban (1815. III. Barátomhoz, V. 1816. Gróf Zsigray József cz. czikke), a Helikonban (Keszthely, 1818.), az Aurorában (I. 1822., IV. 1825.), Aspasiában (1824.), Hebeben (1825., 1826.).
Munkája: A kesergő özvegy. Pest, 1815. (Költemény).
Költeményeinek kézirati gyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában van.