Családi nevén Utiešenić, anyja családi nevéről Martinuzzi (Kamičić, Horvátország, 1482 –Alvinc, 1551. dec. 17.) bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi.

Corvin János udvarában nevelkedett, majd 1504-ben Szapolyai István nádor özvegyéhez került apródként. Innen Szapolyai János erdélyi vajda (később kir.) szolgálatába állt katonának, majd a pálos rendbe lépett. Előbb a lengyelországi csensztochovai zárda főnöke, majd sajóládi perjel. 1528-ban az I. Ferdinánd hadai elől Lengyelországba szorult János kir. szolgálatába vonta, s főleg diplomáciai feladatokkal bízta meg.
Rövidesen János legbizalmasabb tanácsosa lett, 1534-től váradi püspök. A két részre szakadt ország egyesítésére törekedett. Nagy része volt a váradi béke (1538) megkötésében, mely szerint János halála után a Habsburgok örökölték volna az egész országot. Mégis 1540-ben mint a királyfi gyámja és az ügyek szinte teljhatalmú intézője, a csecsemő János Zsigmondot az ogy.-sel királlyá választatta, majd 1541-ben Buda várát az egyezkedésre kész Izabella királyné ellenében megvédte Ferdinánd ellen. Miután Szolimán szultán még ugyanebben az évben csellel elfoglalta Budát, Fráter a török hódítók kiszorításának lehetőségét egyedül a Habsburg fennhatóság alatti egyesítésben látta, s 1541. december 29-én Gyalun megegyezett Ferdinánddal a váradi egyezmény végrehajtásában. A végrehajtással meg kellett várni, míg Ferdinánd elegendő hadat tud az országba küldeni a török ellen. Eközben Fráter , előbb csak kincstartói, 1542-ben helytartói minőségben megszervezte Kelet-Magyarországot, s ezzel akaratlanul is előkészítette a későbbi erdélyi fejedelemséget. 1551-ben Izabellát és fiát lemondatva, országukat átadta Ferdinánd megbízottainak. Jutalmul Ferdinánd kinevezte erdélyi vajdává, esztergomi érsekké és a pápánál bíborosi kinevezést eszközölt ki számára. Ferdinánd hadai azonban nem bizonyultak elegendőnek a török támadás kivédésére. Fráter , hogy időt nyerjen, tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal, mire a benne árulót sejtő császári parancsnok, Castaldo meggyilkoltatta. 1550-ben Kolozsvárott kinyomtatta a Váradi Regestrumot.