A Tisza Magyarország második leghosszabb folyója. 997 km hosszú és ebből magyarországi szakasza 579 km. Vízgyűjtő területe 157 186 km2. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m3/s. Ukrajnában a Máramarosi - havasokban ered két ágból (Fehér- és a Fekete-). Végigfolyik a Máramarosi- medencén, Husztnál áttör a Kárpátok vulkáni vonulatán, s az Alföld peremén hatalmas törmelékkúpot rak le. Tiszaújlaknál ér Magyarországra. Jellegzetes kanyarulattal megkerüli a Nyírséget, s rendkívül kanyargós középszakasz jellegű futással nagyjából É - D-i irányban végigfolyik az Alföld legmélyebb területein. Szegedtől D-re hagyja el hazánkat, Titelnél ömlik a Dunába.
Mellékfolyói: jobbról a Tarac, Talabor, Nagyág, Borsava, Bodrog, Sajó, Eger, Zagyva, balról a Visó, Iza, Túr, Szamos, Kraszna, Körös, Maros, Aranka és Béga.




A Tisza-völgy vízrajza

A nagy tiszai síkság mintegy 1 millió évvel ezelőtt a Pannon-tenger medencéjének fokozatos feltöltődésével alakult ki. Több százezer évbe tellett, amíg a tavakkal és mocsarakkal borított területen az állóvizek helyett a felszín mélyedéseit követő vízfolyások vették át az uralmat: kialakult a Tisza vízrendszere. A medence alját mélybe süllyedt rögök alkotják, amelyek a Föld ókorából származnak és összetöredeztek a földkéreg mozgásának következtében. Később különböző időkben és mértékben süllyedtek le a darabjai. Ennek megfelelően a helyenként néhány száz, másutt 2500-3500 m vastag hordalék-lerakódással kitöltött medence felszíne nem teljesen vízszintes. Egyes helyeken a megsüllyedt területek vonzották magukhoz a vizeket - ilyen például a Sajó torkolat és a déli Jászság vidéke, a Körösök, a Berettyó medencéje vagy a Közép- helyét kijelölő árok, így közöttük széles, lapos hátak maradtak, mint a szolnoki tábla vagy a Hajdúhát. A kéregmozgásokhoz és a folyóvizek feltöltő munkájához a szelek hatása is hozzájárult a hulló por szétteregetésével és áthalmozásával. Ilyenek a Nyírség és a Duna- közi hátság homokbuckái. A síkság pereme felől hordalékkúpok nyomultak előre. A legnagyobb hordalékkúp a Marosé, amely a Körösök, a Temes - Béga és aközött található. A süllyedések és emelkedések ellenére a vizek töltögető és a szelek felszínt romboló munkájának eredményeként a tiszai medence nagyobb részén a magasságkülönbségek több kilométeres távolságokon belül sem nagyobbak 5-10 m-nél. A szemre alig feltűnő hátak közét azonban széles, lapos, szinte vízszintes völgyfenekek töltik ki. Emiatt a a közel 600 km-es magyar utat szintkülönbség nélkül teszi meg. A víz végig magával hurcolja a hordalékot. Sodrása kicsi. Nem mélyíti, inkább szélesíti és kanyargóssá teszi a medrét. A rajza olyan volt, mint amikor valaki egy gombolyag zsineget a földre dob, s a szálak kibogozhatatlan gubanccá kuszálódnak. A kanyargó Tisza néhol akkora hurkokat vetett, hogy a hurok két szára összeért. Áradások idején a víz nagyobb sodrása, nyomása következtében a hurkok szárai átszakadtak. Az így levágott kanyarulat, az elhagyott meder a holtág (morotvató). A sok áradás miatt a morotvatavak környéke elmocsarasodott, ezáltal nagy területeket kivonva a hasznosítás alól. Az árvizek következtében gyenge lábakon állott a-völgy lakosságának élet- és vagyonbiztonsága. A sokszor ismétlődő és hónapokig tartó árvizek lehetetlenné tették a mezőgazdasági termelés fejlődését és a közlekedés tartós korlátozásával a kulturális haladást is megbénították. Ezek következtében szükségessé vált a Tisza szabályozása.

A Tisza szabályozása

Történeti és földrajzi tényezők egyaránt közrejátszottak abban, hogy a-szabályozás hatalmas munkája csak a 19. század derekán indulhatott meg: az ország gazdasági ereje korábban elégtelen volt ilyen méretű feladatok megoldására. A Tisza-völgy nagyobb része csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól, s a 18. század legfőbb feladata e területek újratelepítése és gazdasági életének ujjászervezése volt. A regenerálódás, a felfelé ívelő zavartalan fejlődés, gyarapodás kora a szatmári békétől a század végéig tartott (1711-1790). II. József halála után némileg megtorpant, majd utóbb - bár a gabonatermelés és kereslet kedvező alakulása ismételten felvetette a víziszállítás fejlesztésének kérdését - a napóleoni háborúk viszonyai gátolták a nagyobb távlatokra szóló gazdasági - műszaki tevékenység kibontakozását. A vízimunkálatok fellendülése lényegében a reformkor kezdetétől számítható. Az 1840-es években Széchenyi István ösztönzésére Vásárhelyi Pál vízmérnök vállalkozott rá, hogy a szükséges felmérési munkák után levágja a folyó kanyarulatait és kiegyenesíti a Tisza útját. A több mint 100 kanyarulat eltüntetésével 400 km-rel lett rövidebb a folyó, ugyanakkor megnőtt a víz esése és sodra, alkalmassá vált a hajózásra, csökkent a Tisza környékét tengerré változtató árvizek veszélye, lehetővé vált a folyó mentén a közlekedés. Az Európában páratlan méretű vállalkozás eredményeként az ország sokkal nagyobb területet nyert, mint egész Hollandia ármetesített területe volt, vagy mint a Pó-síkság ármentesítése biztosított az árvizek ellen a mezőgazdaság számára.