Tóth Béla: A magyarok istenéhez
Nézd, a ripők gunyolódva Nyelvit öltve emleget: Kitréfálják, kikaczagják, Becsmérelik nevedet.
Mert elhagytad fiaidat (Te tudod mért tetted azt), Létedet is megtagadja És gunyt szór reád a gaz.
Mintha gyermekmese lennél, Ugy emleget a pribék, Együgyünek mondják már azt, A ki benned hinne még.
A történet gyakran látott, De nem az ő szemeik, S ezek itt csak abban hisznek, Kinek kezét érezik.
És nevetnek neved fölött Kaczagással s gunytele; - Oh mutasd meg nekik, hogy élsz MAGYAROKNAK ISTENE!
/1863/
|