A tél sem sokáig vár
Minden fehér díszben van már.
Maga mögött hagyva az őszt
Tarol már virágok közt.

 

Meztelenre vetkőzteti a fákat
S fehérre meszeli csontváz águkat.
Kik megszabdalt testüket meresztik az égnek,
Segítséget, könyörületet kérnek.

 

De nincs kegyelem! Csonka testükön
Még a jeges szél is zúgva nyargal keresztül
És ők csak állnak tovább mereven
Földbe gyökeresedett lábbal sápadtan és fehéren

 

Türésükre csak az a felelet,
Hogy nem soká jön már a kikelet!