Eget feszítenek ki fölém
a vadlibák.

Északi szél iramlik. Zendül
a tó s a nád.

 

Fehér hullámszegélyen villan
egy hangulat.

Vagy gondolat? Mindegy. Sötétlik
már víz alatt.

 

Borzongás. Vadlibák húzása.

A strand üres.

Kószálsz matató kézzel, akár
egy ószeres.

 

Mint ószeres, ki matat, keres –
mit is keres?

Nyarat? Egy lány arcát? Hisz lángolt,
mi most deres.

 

Északi szél borzongat, s nincs lány
csak tél, öreg!

Gombold magadra, mint a bundát,
éveidet!

 

Melegítsen a harminc… Mindjárt
negyven telik!

De én, mint kitett csecsemő, csak
didergek itt.

 

Hol vagytok, ti harminckilenc
dicső vagány?

Egy sincs… Megszöktek. Tényleg most
születtem tán?!