Még negyvenöt naptári év –
és akkor kétezer.
Te még megéred, angyalom,
még odaérkezel,
de akkorára már, bizony,
öreganyó leszel.

 

Szerencse, hogy nem szaporán
számolsz negyvenötig,
csak évenként eggyel tovább –
így is elég rövid
az idő, rettentő rövid,
év év után szökik.

 

És ez a pár év, angyalom:
az élet. De ne félj.
Pár év, de sok-sok pillanat,
több, mint fán a levél.
És egy-egy pillanatba száz
esztendő belefér.

 

Ezért most, Évám, angyalom,
az újév kezdetén
nem úgy köszöntlek, mint szokás,
hanem, ravasz legény,
boldog új pillanatokat
kívánok Neked én...