Kanada Ontario tartományában, az Új Skóciai Windsorban született 1960-ban. A kortárs kanadai líra egyik legaktívabb és legeredetibb hangvételű költőjeként tartják számon.Számos verses és prózai kötetet jegyez. Nemzetközileg is jelentős irodalmi díjakkal ismerték el irodalmi értékteremtő munkásságát. Többek között az ország Főkormányzójának irodalmi díjában és Martin Luther King díjban részesült. Romániában megkapta a nagy presztízsű Poesis díjat.Több nyelvre fordították. Magyarországon és magyar fordításban először a III. „Tenger és Szó, ami elválaszt és összeköt” Nemzetközi költőtalálkozó 2011. szeptember 14-18 között zajló irodalmi estjein hallható, Budapesten, Szentendrén és Isaszegen.Sajátos hangvételű, merész képalkotásokkal építkező, expresszív lírájával az un. harcos költők, közé tartozik. Az angol nyelvű Irodalmi Internet 300 reprezentatív költőt felvonultató exkluzív „klubjának” tagjai között olvasható. Ő maga a róla kialakított képet, így árnyalja: „A költő prédikátor, próféta és zarándok egyszerre és egyidejűleg.” Versei mellett feltűnést keltett Whylah Falls című verses regénye. Életművéhez tartozik önmaga kipróbálása más műfajokban. Nevéhez fűződik a Beatrice Chancy című opera librettójának megalkotása. Ezen kívül film forgatókönyveket is ír és különböző jazz zenei művek irodalmi igényű szövegeinek a szerzője. Literátori tevékenysége mellett a Torontói Egyetem Irodalmi Tanszékének profeszszora. A Kanadai Pen Club és más fontos szervezetek tagja. Torontóban él és alkot.

 

 

I

Kanadaiként a Niagara vízesésnél

/ami mennydörögve árad szerteszét/

s a Nia-gara t-ó-ba-öm-lik

/hogy ott higgadt hullámokat verjen/

mint egy becses Rosé –

a rózsaszín spektrumában egészen a Burgundi rubinjáig

avagy, mintha valaki hajnalra pingálna könnyű pírt és vért

vagy görögdinnye tinktúrában földieperrel

lakkozná be eme lakkal

/felmutatva fürgeségét az eszenciának/

 

A másik nyomában a földműves sarabol így

s lehet fiatal, kaszál, mint  

egykori Európai

a bor s háborúk vén tanyáján

akár e bútorozatlan Új Világi szőlőskertben, ahol

/mint Hillebrand Borászatában/

e vázlat kedvéért az igazi zamatos

itt megtermelt jó évjáratú Rosé megtalálható

 

II

Egyszerű karmazsinvörös plüss - puha áramlás –

a tömött fürtök aromája

amit megcsípett már a dér

hát jól van – csapolj meg még néhány hűs pohárral

felhajtva egy kortyra mind mi felfrissít, mint a Niagara vízesés    

és felvidít, ahogy bohón ömlik a Nia-gara-t-ó-ba

 

Emeld hát poharad újra fel

és verd csapra e haszontalan ragyogást

kinyilatkoztatva a szín érzékiségét

az édes-alma tisztességéért emelve fel a szót–

avagy szólj titkairól ama Almának

/amibe először belekóstolt jó urunk s hölgyünk is legott

Ádám úr és Éva asszony/…

S hát a cseresznyeszín tulajdonsága az, hogy rád kacsint –

visszatükröztetve a csókra nyíló rózsás ajkakat

/ama történelmi édes vétkeket

amik oly gyakorta belépők az éj húsába

ahogy kéjét beszívod mind, ahogy bekortyolod egyre-másra/

 

Kínáld tehát csak mértékkel –

szívszaggató -

jámborsággal ezt a rózsaszínű, tejet

ezt az érzéki kis pirulást

és a ziháló

izgalomnak, ezt a buja hármasát

 

III.

Önmagáért nem emel szót a bor

hangot sem ejt

Magadnak kell hát ízlelve döntened

hogy, amit a Niagara víz vulkánszerű páraköde rejt –

ez a – csillogás

/nem a fény/

a palackban

átszűrődő mályvaszín, ami akár egy rózsaszín festett üveg

 

Bor?

Nehéz a helyes meghatározás

hogy el jól helyezd

mert e Hármas állja a megméretést

nem untat és még

hibát se vét

 

Mint a nem evilági Niagara, ez a Rosé mohó

(hol Marilyn Monroe csillaga volt kibomló

-an) vidám is, whiskys

de nem túlontúl izgis

 

az hogy 2010 szüretét, ezt itt

én iszom, az a valódi reszkír

pedig ez nem egy felületes, kulturálisan érvénytelen dolog

ez a Rosé egy folyékony szobor!

 

 

 

 

 

 

Tiszteletes szagú levegő, alkalmi

rózsa, avagy az elsőszülött virág, egy friss,

ringató seb, és a test kihasad és meghajol

mint egy virág. Az írásvékony havon lépkedek,

nézem a szédült csillagokat a részeg forgószélben és szeretnék

egy élénkszínű foltos takaró alatt aludni.

A nyelv alkoholos elszíntelenítődését, lassú de biztos

halálát akarom szemlélni. Szép Shelly,

mire használhatom a vers kimért kádenciáját

ha te nem tudsz olvasni. Ikaruszként zuhanok

erre a hófehér lapra, feketén gurulok a tájra

és megfulladok a fehér tengerben

amely minden vers végét jelzi – a fehér hátlap

a kép fekete kontrasztja.

 

 

 

 

 

Égeti a toll a papírt. Fekete villámháború;

nyomában hatalmas lángok

a kimondott, elszenesedett szavak émelyítő szikrázása,

hamuszótár. Sziklatörmelék.

A szavaktól égő papírnak éjszaka-szaga van.

 

Így hajlik hétrét a feledés. Vagy végét vetik.

E kockázatos, gyilkos tűzvész, amely a tarka ízű,

megsárgult, avítt papírra írt versre ösztökél,

örökké égő, ódon hírek nehéz illatával.

 

Walcott holokausztja. Pound pokla.

Layton formaluxa. Magam, a máglyán kifeszítve,

mint halott urának rabszolgája;

minden vers saját, szépen színesített, szivárványos máglyája,

füstölgő szavak, Időpusztítók.