Ez leginkább februárra esik, innen a hónap végi elnevezése; „böjt elé hava” egyszerűen „böjtelő”, majd – már itt jegyezve meg – márciusnak „bőjtmás” (második) hava” másként, ritka főnévként „böjtmás”.
A farsang utolsó három vasárnapja (dominica carnis privii) illetőleg a középső harmadfél hét a régi egyházi kifejezés szerint, amelyet azonban templomi és kalendáriumi dolgokban jártasabb öregek tán még ismernek: a „bőjtelő” böjti előkészületi időszaka (Vorfastenzeit) volt. A böjtelő első vasárnapja a „hetvenedvasárnap” régiesen hetvenedik vasárnap, kódexeinkben „kilencben hagyó vasárnap, kilenchagyó vasárnap”. 
Középkori okleveleink keltezésében miséje lépcsőimádságnak szavai nyomán „Circum dederunt”-vasárnap. Az elnevezés megértéséhez tudnunk kell, hogy a húsvéti, illetőleg nagyböjti előkészület a keleti egyházban manapság is már hetven nappal a Feltámadás előtt elkezdődik. Itt a – farizeus és vámos vasárnapja – néven emlegetik az előírt evangéliumi szakasz nyomán. A pap már violában, a bűnbánat színébe öltözik, a miséből elmarad a Glória és Alleluja. A Lányi-kódex szerint: „kilenchagyó”, amikor az Alleluját el kell hagyni. Így az egri Ordinárius (1509) szerint az ünnep szombatján – antiphona ad vesperas. Alleluia, Alleluia, Alleluia. Kezdődik a nagyböjt, a töredelem ideje.
A hetvenedvasárnapra következő szerda a Lányi-kódexben: kilenchagyó való szeredán.
A hajdani pálos kolostora nyomán sok régi szakrális hagyományt őrző Hangony öregjei még a XX. század elején is „hetvenedvasárnap” elkezdte az enyhébb böjtölést.
Székesfehérvár-Fölsőváros szőlősgazdái, szőlőművesei a Sebestyén-templomban még a XX. század elején is közös társulati misét tartottak, minthogy a vasárnap evangéliuma (Mt 20,1-16) szőlőművesekről szólt.
Második „hatvanadvasárnap” (sexagesima), az Érdy-kódexben „hétbenhagyó vasárnap, héthagyóvasárnap”, Gyöngyöspatán „kövérvasárnap”.
Görögkatolikusainknál más böjti hagyományaik folytán ez a „húshagyóvasárnap”.
A mise evangéliuma (Lk 8, 4-15) a magvetőről szól. Ezért Székesfehérvárott a „fősővárosi gazdák vasárnapja” néven tartották számon, mert a városrész földműves polgárai munkájuknak áldásáért, jó terméséért régebben közösségi misét mondattak.
A Zobor-vidéken „talalajvasárnap, tananavasárnap”, ami még játékos farsangi hangulatot idéz.

Bálint Sándor nyomán összeállította cspb.