Mint gyermeket hordom ki a szerelmet,
Ami bennem nevelődik – nevelődik s érik, látod
Ő az, aki énbennem van! (íme, hát értsd meg!)
Kölcsönös vágyunk gyümölcse, csoda és álom

Kihordom. Mosolygok. Általa élek
Napról-napra a várakozás örömében…
Ő az, aki örül és felkel bennem, megébred!
Gyermekemként - hordalak ki, szerelem!