Subri Józsi, – a mikosdi kanász – Papp József fia, italozás közben a verbunkosok által fejére nyomott huszárcsákó elől menekülve, csapott fel futóbetyárnak. Öt megyére szóló kalandozásai közben sokszor megfordult Zalában is. Legutolszor a Sümeg – keszthelyi út mentén nyújtózkodó gyöngyösi csárdában ricsajozott a ringó derekú Répa Rozival, a leányfejjel asszonysorba került babájával. A kora nyári alkonyat szürkületében megszokott tanyázó helyükön Kósa József szántóhegyi pincehajlékában verődtek össze. Ő szokta megtölteni a kanászjelvényes húsziccés betyár-kulacsot is. Az került, – piros kadarkával megtöltve – a mártott gyertya mellé, a kecskelábú asztalra, ha italozás közben kitervelték rajtaütésüket egyik-másik nemesi kúrián vagy úrikastélyon. Szőrén ült paripájukon Bakony őserdejéből vágódott ide Milfajt, Papp Andorral. A kistermetű Mógor útközben szedte maga mellé Holics Gyuri, Gráfl Ádám és a többi betyártársait. Mire a kaszás csillag felkászolódott az égboltra, együtt voltak valamennyien. A füstös képű Kanegér, két cigánytársával, a Pengő és a Csorbával, hamar megérezte a pecsenyeszagot. Míg a betyárok egy kis duhajkodásra beléptek a gyöngyösi csárdába, már keresztbe tett vonójukkal rázendítették a "kopogóst". Az italozástól megneszesült Holics Gyuri, derékon is kapta a szemrevaló csárdásnét és bependerítette az ivóba. De ezúttal hamar végszakadt a heje-hujázásnak, mert három megye kékgatyás pandúrjai agyarkodtak Subri bandájára. Kéry Mihály esküdt uram csendlegényei pedig félszemmel mindig odasandítottak a gyöngyösi csárdára. Az őrtálló betyár első sippantására lóra is kaptak valamennyien. A zalai, somogyi pandúroktól körülkerített Kis-Bakony és Tarbóc, Urbér sűrűjéből valahogy kikászálódtak. De a «lápafői» erdő tisztásán mégis hurokra kerültek. Néhányan áttörtek a katonasággal megerősített pandúrcsapaton, de maga a betyárvezér, Subri Józsi, ezüstveretes pisztolyát kirántva, önkezűleg vetett véget életének. Később a nagybajuszú Kaszás veszprémi csendbiztos kezére került Milfajtot fel is magasztalták 1836-ban, karácsony szent estéjének reggelén a veszprémi akasztódombon. Holics Gyuri Gráfl Ádámmal egérutat nyerve, visszakívánkoztak a szántói pincehajlékba, talán Subri által Kósáéknál felejtett disznócímeres kulacsért jöttek. De bizony ott is már szűkült a világ, nagyon ráfeküdtek a kékgatyások a gyanús hajlékokra. Egyetlen menedékük, a sarvali vaddisznók – három püspököt kiszolgált – öreg kanászánál Tütő Jánosnál volt. Itt nyugodtan pihenhettek volna, de a betyárgyomor hamar ráunt a vadmalacpörköltre, megkívánta a birkagulyást. Így át-átcsaptak egy kis vendégeskedésre Keszey Pistához, az ereki birkáshoz. De a birkásgazda hamar ráunt a betyár barátkozásra s besúgta a csendlegények őrmesterének. Különösen azért neheztelt rájuk, mert Holics Gyuri, a szomszédos bazsai hegyről mindig magával csalta szeretőjét, Tóth Julist is egy kis mulatozásra. Meg arra is gondolt Keszey uram, hogy a betyárok a kemence "patkájára" rakják rézveretes pisztolyaikat, mielőtt a bogrács mellé telepednek. Éppen Julist becézgette Gyuri betyár, amikor az est homályában rajtuk ütöttek a pandúrok, láncba verték őket. Julis pirosló kezeire is rálakatolták a béklyót. A sümegi börtönben sínylődő betyárokra s szeretőjére az 1836-ban kihirdetett statárium kimondta a maguknak bőven megérdemelt s másoknak pedig rettentő példájára, a halálbüntetést.

A túlvilági életre serkentő bitófa készen várta az elítélteket az Ilona-major melletti akasztódombon. Csak a «szelemen» és az egyéb kötél készségekkel kell felcicomázni, mely ott gubbaszt a börtöntartó kezelése alatt a megyeház padlásán. Kesseldorfer, az egerszegi hóhér is megérkezett "pribékjeivel". A feketecsuhás Fakundus atya is elvégezte kötelességét az Istenhez tért elítélteknél. Vigasztaló szavával megkönnyebbülést szerezve a kötényét telesírt Tóth Julisnak is. Nagy volt a sürgés-forgás a gyógyszertár előtti kőpad tájékán. A megyeház előtt álldogáló szekerek megindítását várták a környékbeli földesurak s táblabírák, hogy csézájukon kicsilingeljenek az akasztódombhoz. Betyárok felmagasztalása, Zalában nem ment eseményszámba ugyan! De az mégis izgatta a táblabírákat, hogyan ültetik bele a kötélszelemenbe az ingre vetkőztetett, kívánatos Tóth Julist, mielőtt felcsigáznák a magasba, ahol kötélhurokkal várja a vörösdolmányos Kesseldorfer. Az akasztódombbal szemben lévő magaslaton vertek tanyát a táblabírák, kik "egész testben" megjelentek. Még Deák Ferkót is átcsalta a nyírlaki sógor. A borzalmas látványosságoktól irtózó Kisfaludy Sándor sok rábeszélés után Hertelendy Gyuri incselkedte ki, mint mondta "druszájának végtisztességéhez". Az akkor még legényszámba menő nagy iskolaalapító, Ramassetter Vince, pedig a szomszédos szőlőhajlékába ebédre «invitálta» meg táblabíró barátait. Az ágasfán, a pinceház előtt, rézbográcsban rotyogott a pirosló gulyás leve. Illata átrezgett a táblabírák magaslatára. Az elítéltek marcona tekintettel, szemeiket lesütve várták sorsukat. Csak Julis leányzóból tört ki a zokogás szava, mikor a pribékek kékbabos kötényét oldozni kezdték. Hirtelen mozgás támadt a városvégi keresztfa táján. Nagy loholva jött a megyehuszárként szereplő nagybajuszú Farkas pandúr. Rúdra kötött fehérkendőt magasra tartva kiabált, hogy a kezében lobogtató «stafétáját» az alispán úrnak, jókor eljuttassa Kéry Mihály esküdt úr kezeibe. A nemes vármegye megkegyelmezett Tóth Julisnak, kinek úgysem volt egyéb bűne, mint hogy melengető megérzéssel viszonozta a csákányt szorongató nyalka betyárok ölelését. Pedig már be is ültették a pribékek a "szelemenbe" Julis leányzót, csatos cipőjét is leoldották formás lábairól. Csukly Pepi szerint olyan kívánatosnak nézett ki a pőreségében a halálnak szánt leány, hogy a hizodalmas Fakundus atya se bírta türtőztetni lesütött tekintetét, odasandított félszemével. Kéry Mihály uramnak már kezében szorongatott a halálvessző, melynek kettétörését akadályozta meg az utolsó pillanatban érkezett staféta.
A betyárok felmagasztalása már nem érdekelte a táblabírákat. Hátat fordítottak az akasztódombnak, a gulyásillat nyomán a hegy felé bandukoltak. Útközben a rímfaragó Magyar Ferkót ugratták, hogy verses síriratot készítsen a betyárok megbecsülésére.
A vers meg is született, de éhes gyomorral a vérbeli poéta sem szívesen enyeleg múzsájával. Magyar Ferkó is előbb belakmározott a birkagulyásból, múzsájának virágos szekerét, – gyöngyöt verő kadarkájával, – megolajozva, olvasta fel nagy lére eresztett rímes zengeményét.

"Holics Gyuri, Gráfl Ádám!
Pandurkézről akasztófán
Felmagasztalt csüggedéssel
Függenek jó egészséggel –
Testüket a holló vájja
Lelküket a pokol várja,
Leánysóhaj kíséri útjuk!
Nem nekünk szóll, sajnos, tudjuk…"

A rímes zengeményt nagy pohárcsengéssel fogadták az éljenző táblabírák. Csak Deák Ferkó húzogatta egykedvűen lefelé konyuló bajuszát és megszólalt:

 – Póéta öcsém! Talán a saját fejfád jutott eszedbe verselés közben? Beérik ám az akasztófán függő betyárok rövidebb szóval is:
    "Itt nyugszanak, ha böjti szél engedi!"

(Részlet Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák  című könyvéből)