|
|
Üdvözöljük a Szózat oldalán!
A folyóirat webes változata megjelenik minden hónap 4-én. A letölthető formátum az archívumból érhető el.
|
| Tartalom |
Fekete István, Hajnal Badányban - részlet
Mátyás álmosan nézett ki a sötétségbe, mert odakint halk elevenség támadt. Mint nagy szürke göröngyök, juhok mentek az úton, s az ajtóban egyszer csak felállt egy poros gatyás, fekete bajszú legény.
Mátyás önkéntelenül a kővágó acélhoz nyúlt.
A legény egy-két lépést tett
– Vak vagy, öcsém, ugye?
– Nem vagyok.
– Hát pedig vak vagy, és nem láttál semmit, mert ha láttál volna, könnyen megvakulnál! Ezt mondd meg a gazdádnak is. Annak talán nem korpa van a fejében.
Azzal eltűnt.
Mátyás csak később eszmélt fel. Az acélcsákány még akkor is a kezében volt, s úgy érezte, ha most az ember visszajönne, arcába vágná. Így még sohase beszéltek vele. Ez a szennyes zsivány! Ez a kapcabetyár!
– Be volt rúgva talán – mondta Tallós másnap –, ámbár ha nem köt ki velük az ember… Könnyen felröpítik a kakast a házra.
– Hát ha én fejbe vágom a csákánnyal, az már nem röpít semmiféle kakast…
Tallós jókedvűen nézte Mátyást. A fiúnak eszébe se jutott megijedni. Arcán megkeményedtek a vonások, szeme elmélyült.
– Majd a puskát ezentúl kéznél tartom.
– Na, csak ne tüzelj! Lehet azokkal is beszélni. Nem kell tőlük megijedni, de ellenséget se kell szerezni bennük. Nem a mi dolgunk útjaikat firtatni.
Délután Panni ment le Mátyáshoz.
– Milyen volt a betyár, Matyi?
– Koszos.
– De igazán?
– Piszkos, kancsal zsivány. Csak még egyszer idejöjjön!
Panni kedvetlenül ment fel a házba, mert Matyi elhallgatta, hogy patyolat gyolcsból volt a betyár inge, rámás csizmáján ezüstsarkantyú, és fokosa nyelén fényes rézszegek, mint a csillagok. Ezt kár Matyinak elhallgatni, mert Panni úgyis tudta.
Mátyás ezentúl mégiscsak a garat mellé támasztotta a puskát, a homályba. Hát csak jöjjenek azok a híres szegénylegények! |
|
| Szózat |
|
| Statisztikák |
Tartalom
4
Oldalak
1474
Kategóriák
10
Tagok
40
Új tagok
taktam
Partnerek
3
|
|
